Innocentius püspök, Isten szolgáinak szolgája a tatárok királyának és népének, hogy az igazság útját megismerjék. Mivel nem csupán az emberek, hanem az oktalan állatok, valamint a világ szerkezetének elemei is valamely belső törvénnyel vannak egységbe kapcsolva az égi szellemek példájára, melyeknek seregeit a mindenség teremtője, az Isten a békés rend örök állandóságával rendezte el – nem ok nélkül kell fölöttébb csodálkoznunk azon, hogy ti, amint hallottuk, a keresztények és mások sok országába behatolva, ezeket szörnyű dúlással pusztítottátok, és mostan is tartó dühvel néptelenítitek el, nem hagyva fel vele, hogy kezeteket a legtávolabb fekvők felé nyújtsátok, s a természetes rokonság kapcsolatát szétszakítva, nemre és korra való tekintet nélkül, válogatás nélkül mindenkire a fenyítés kardjával sújtotok le. Mi tehát a békeszerető Király példájára, kívánva, hogy mindenki a béke egységében és istenfélelemben éljen, mindnyájatokat intünk, kérünk és nyomatékosan figyelmeztetünk, hogy ezentúl ilyen támadásoktól, különösen pedig a keresztények üldözésétől teljesen tartózkodjatok, és az annyiszor és oly mértékben megsértett isteni felség haragját, amelyet e sértések kiélezésével kétségkívül súlyosan kihívtátok magatok ellen, a méltó bűnbánat elégtételével engeszteljétek meg. Ne merítsetek bátorságot a további kegyetlenkedésre abból, hogy a mindenható Isten eddig megengedte, hogy hatalmatoknak mások ellen dühöngő kardjával különböző nemzeteket magatok elé terítsetek; Ő néha egy időre elmellőzi, hogy a fennhéjázókat e világban megfékezze azért, mert elmulasztották magukat megalázni, de gonoszságukat huzamosan nem hagyja büntetlenül, és a jövőben mindenképpen keményen megtorolja. Most íme, ezért jónak láttuk elküldeni hozzátok szeretett fiainkat, J[ohannes] frátert és társait, a hitvallásban kimagasló, tisztességtől övezett és a Szentírás tudományában jártas férfiakat, a jelen levél vivőit, akiket fogadjatok jóságosan és kezeljetek tisztelettel, az Istennek kijáró reverenciával, sőt inkább úgy, mint a mi személyünk képviselőit; adjatok hitelt szavaiknak, melyeket nektek a mi nevünkben mondanak, és midőn az előbb mondottakról, különösen pedig a békét illető dolgokról gyümölcsöző megbeszélést tartotok, közöljétek velünk, ugyanezen fráterek révén, hogy mi hajt benneteket más nemzetek eltörlésére, és azon túl mi a szándékotok. Gondoskodjatok számukra menet és visszajövet biztos vezetésről és más szükségleteikről, hogy épségben visszajuthassanak elénk. Az említett frátereket, mint olyanokat, akik hosszú időn át kitűntek a rendi fegyelemben, és teljesen járatosak a Szentírásban, azért választottuk ki mások közül, mivel úgy gondoltuk, hogy hasznosabb lesz nektek, ha olyanokat küldünk, akik mintegy Megváltónk szegénységét követik, de ha úgy gondoltuk volna, hogy az gyümölcsözőbb és kedvesebb lett volna nektek, elküldtük volna az egyház főpapjait vagy más hatalmasokat. Kelt Lyonban, [1245.] március 14-én, pápaságunk második évében.
Györffy György fordítása