Az Úr megtestesülésének 1246.* évében Béla, Magyarország királya meghallgatta a pápa úr követeit, akik neki részletesen beszámoltak a tatárok életéről és szokásairól, mint el van mondva. Idő sem telt bele, s íme, az ő követei, akiket ugyanazon tatárokhoz küldött, udvarába érkeztek, elbeszélvén a [tatárok] viselt dolgait és titkait. Ezek minden tekintetben úgy, amint Johannes fráter jelentette volt a királynak, beszámoltak a következő módon:
Az időben, amikor a tatárok, akiket sokan a világ pörölyének mondanak, Lengyelországot és Magyarországot legyőzték, kánjukat, Ögödejt* saját földjén megmérgezte nővére itallal. Ennek ugyanis volt egy fia, akit uralkodóvá akart tenni, és ez volt az oka, hogy kényszerültek saját földjükre visszatérni, s így csaknem tíz évig* kán* nélkül maradtak. Miután elérkezett a terminus és a választás meghirdetett napja, minden főemberük és előkelőjük összejött a kánválasztásra, és megtörtént a választás; megválasztották kánná az elhunyt Ögödej kán fiát, akit Güjük kánnak* neveztek. Akit midőn trónra akartak emelni, július 24-én óriási jeges eső esett olyan mennyiségben, hogy a gyors olvadás folytán tíz tatár nyájainak sokaságával elhullott, és ezért a trónra emelést Nagyboldogasszony napjáig* elhalasztották. Amint trónra emelték, már rögtön ezen a napon zászlót bontottak, és tizenkilenc évi háborút jelentettek be a nyugati népek ellen. A harcosokat pedig úgy választották meg, hogy tíz emberből a három legerősebb feleségeivel, fiaival, állataival és minden holmijával együtt tartozik menni. Béla király pedig hallván ezeket a híreket, annyira megrendült és megfélemedett, hogy királlyá választott fiát* a kun* király leányához* adta, és a lakodalmat nemrégiben tartották meg Magyarországon. Ezen a lakodalmon* a kunok közül tízen összejőve, megesküdtek szokásuk szerint* karddal kettévágott kutyára, hogy a magyarok földjét meg fogják védelmezni, úgy mint a király hívei, a tatárok és barbár népek ellen.
Györffy György fordítása