A GYAKORLATI FÖLDRAJZ VELEJE1

(1639)

(Részletek)

 

A gyakorlati földrajz veleje,

elsősorban utazók hasznára, másodsorban a történetek és e háborús idők eseményei jobb megismerése érdekében, mely főként Európa nevezetesebb és könnyen megközelíthető területeit foglalja magában új és bőséges módszerrel, egyenként tárgyalja ezeknek helyzetét, nagyságát, minőségét, urát, felosztását, városainak, városkáinak, várainak elhelyezkedését, a bennük történt emlékezetes dolgokat, a politikai helyzetet, a lakosok szokásait és erkölcseit, szigeteit, félszigeteit, tengereit, öbleit, folyóit, tavait, kikötőit, hegyfokait, hegyeit, fürdőit, savanyúvizeit, ásványait, szántóit, növénykertjeit, erdeit, állatkertjeit, vadaskertjeit, ókori emlékeit, valamint minden egyes hely számos más természetes és mesterséges nevezetességét, végül általában értekezik a föld többi részéről. Írta Frölichius Dávid, késmárki matematikus a kárpáti gepidáknál. Részben tapasztalat és közvetlen szemlélet, részben újabb földrajzírók olvasása útján összegyűjtve, az Utazók könyvtára vagy vezérfonala előfutáraként. Két bőséges, hasznos és nagyon szükséges jegyzékkel.

Bartholomaeus Bertramus késmárki patikus költségén.

Bártfai betűkkel az 1639. krisztusi évben. Megvásárolható a szerzőnél, a kiadónál és nyomtatónál.

 

[Ajánló levél]

Tekintetes és nagyságos grófok és urak, kegyes uraim!

Bár néhányan abban az eretnekségben tévelyegnek, hogy a földrajzot csak azok számára tartják szükségesnek, akik el akarnak merülni a matematika mélységeiben, mégis, déli napnál világosabb, hogy ennek tudása a mesterségek és tudományok minden rendű és rangú művelőjének roppant hasznos.

Éspedig először a szentséges teológia művelőinek volt sokszor szolgálatára, mikor a teológus – nem mindig mint teológus, hanem mint földrajztudós – részletesen tanulmányozta a tartományokat, városokat és népeket, melyekről Mózes és más próféták meg apostolok gyakran tesznek említést írásaikban. Hiszen ki volna az, aki Kánaán földjének fekvését, Ábrahám útját, a zsidók kivonulását Egyiptomból a pusztán keresztül, Krisztus és az apostolok vándorlásait a földrajz vezetését elhagyva tökéletesen megérthetné?

Hogy a filozófusnak mennyi hasznot hajt, akár csak abból az egy dologból is megállapítható, hogy Platónak, Aristotelesnek, Theophrastusnak, Pliniusnak, Plutarchusnak és másoknak tudós írásait a földrajz ismerete nélkül nem lehet megérteni, hiszen egyes helyek határai és fizikai tulajdonságai megváltoztak, másutt viszont mások keletkeztek.

Melyik orvos ismeri a füvek természetét, ha nem figyeli meg ezek erejét és tulajdonságát, ami a különböző vidékek elhelyezkedése, az éghajlat befolyása szerint gyakorta változik.

Hogy a jogtudósnak míly nagyon hasznos, megnyilvánul abból, hogy a császárok egyetlen törvényét, a királyok egyetlen rendeletét sem képes megtanulni vagy megtanítani, ha nem ismerte meg a birodalmak, királyságok, fejedelemségek, hercegségek, grófságok vagy kerületek régi és új határait a földrajzból. Ez határolja el ugyanis egymástól a kontinenseket, tengereket, államokat és területeket, gondosan meg kell tehát jegyezni ezek végeit és határait. Ehhez járul, hogy a törvények a területek különbözősége szerint nagyon gyakran változnak.

A többi politikusnak pedig – halhatatlan isten! – mennyi-mennyi előmenetel származik ebből a tudományból mind békében, mind háborúban! Mivel ugyanis cselekedeteink helye, mint Strabo mondja4, a tenger és a föld, ahol lakunk, szükség van a vándorlásra, hogy azt, ami egy helyen nem található, máshonnan hozzuk meg, hogy pedig életveszély nélkül biztonságban utazhassunk, ismernünk kell a helyeket, nehogy ellenséges földre tévedve veszedelemnek tegyük ki magunkat.

Hogy a történelem és saját korunk viszonyai vagy – mint mondani szokás – újdonságai tanulmányozójának mit használ, akár azon egy dologból is megállapítható, hogy sok történet, számos újdonság a hely és az idő körülményei nem ismeretében nemcsak hogy nem érthető, de gyakran rosszul magyarázva el is torzul, ami az olvasót és hallgatót hátráltatja, sőt visszarántja úgy, hogy oly lassan jut el a célhoz, amilyen gyorsan egyébként eljuthatott volna. A történelemmel pedig oly nagy a földrajz rokonsága, hogy egyik a másik részének tekinthető, és amint a történelem a politikai bölcsesség szeme, úgy a földrajz a történelem szeme és világa, mint ezt Johames Bodinus a Történeti módszertan5 1. fejezetében kitűnően kimutatja. Ezért a szkíták, indusok, etiópok, amerikaiak történelmét kizárólag a földrajzból merítjük és tudjuk. Ezenkívül a történetírók felhasználják a földrajzi leírásokat, a területeket mindig leírják történetileg, tehát ha van a történetíró számára szükséges tudomány, a földrajz bizonyára a legszükségesebbnek látszik.

És ezért egyáltalán nem nélkülözhetik azok, akik hivatalt viselnek, akik a közügyeket intézik, hiszen, mint Plato mondja6 a Törvényekről 12. fejezetében, nem lehet boldog város az, melyben nincsenek emberek, akik sokoldalúan tájékozottak a különböző dolgokban, ezeknek bizonyára jártasaknak kell lenniük a történelemben és az eseményekben, s tökéletesen kell ismerniük a helyet, ahol azok lejátszódtak. Ez pedig földrajz nélkül semmiképpen sem lehetséges.

Csoda, hogy katonáknak, parancsnokoknak és más hadvezéreknek mennyire szükséges, hiszen háborúban a helyek ismerete nélkülözhetetlen, mint Ptolemarchus mondja7, hogy merre vezessék a sereget, hol alkalmas a hely táborverésre, hol lehet aknát mélyíteni, hol van lehetőség cselvetésre. Valamint ugyanis az vadászik szerencsével, aki jól ismeri az erdőt, melyben vadászni akar, és képes azt körös-körül fürkészni, úgy az harcol szerencsésen, aki jól ismeri a helyet, ahol az ellenséggel meg kell ütköznie. És bizony, mi volt az oka annak, hogy Cyrust az Oaxesnél8 Tomyris egész seregével együtt levágta és megfutamította, nemde a hely nem ismerete? Miért harcolt Crassus Leucánál szerencsétlenül9 a parthusok11 ellen? Bizony a hely nem ismerete miatt. Augustus római császárnak12 néhány légiója szétszóródott és megsemmisült, mert hadvezére, Harminius nem ismerte a helyet, ezért verte fejét a falba, s jajgatott aztán nyomorultan: Ó, Varus, ó, Varus, add vissza légióimat!

Sőt a főnemesek, hercegek és nagy királyok számára a földrajznak ez a tudománya annyira szükséges, hogy ők maguk vetették meg ennek alapját, szétküldvén világszerte tudós férfiakat a tájak különbözőségének és a helyeknek kikutatására. Aethicus Földrajzának elején14 tanúsítja, hogy Julius Caesar a földkerekséget (már amennyire az az ő idejében ismert volt) körül akarta határolni, és 32 év leforgása alatt felmérte, mégpedig a keletet Xenodorus, az északi részt Theodorus, a délit Polycletus munkája révén, vagy, mint Albertus Magnus a Helyek természetéről15 írt 3. szakasz 1. fejezetében mondja, északon Theodorus filozófus, délen Polycletus bölcs, keleten Herodotus filozófus, nyugaton pedig saját utazásai révén ismerte meg a földet, mivel elsősorban nyugatra vezettek útjai és ott voltak birtokai. Valószínűleg ezért nem kíméltek költséget a következő uralkodók sem a földkerekség felkutatása és megismerése céljára. Őseink és nagyatyáink idejében Ferdinánd Castiliának, Emánuel Portugáliának, V. Károly csaknem egész Hispániának királya és római császár híres, közöttük földrajzban járatos férfiakat küldött a keleti és nyugati Indiákra, kik azoknak pontos felmérését elvégezték. Ezeknek a nemes királyoknak ezért él és virul híre, „míg áll a Föld, míg ragyognak a csillagok”16.

Az utazóknak oly nagy szükségük van a földrajzra, hogy könnyebben nélkülözik a napot és a sót, mint ezt. Ez mutatja meg ugyanis a helyek távolságát, ez jelzi a szomszédos területeket, ez szabja meg, hogy az a hely, ahová igyekeznek, keletre, nyugatra, délre vagy északra van-e. Ez határozza meg az utazónak a föld külsejét, és megmutatja a látnivalókat, mint valami fényes tükör. Megtanítja a külföldön utazónak, hol kell elkanyarodnia, hogy gyorsabban véghezvihesse útját, melyik út biztosabb, gazdaságosabb és szélesebb, hol kell hegyet mászni, folyón átkelni, hol kell áthatolni enyhe árnyat kínáló vagy kegyetlen rablókat tápláló erdőn, hol lehet kényelmesen megszállni és éjszakázni, milyen a terület felosztása, milyen a város, városka, vár elhelyezkedése, mely dolgok méltók benne megszemlélésre, milyen a politikai helyzet, melyek a szokások, mik a polgárok erkölcsei, hol vannak fürdők, savanyúvizek, mérges kutak, ásványok, növénykertek, vadaskertek, hidak, hegyek, völgyek, ókori emlékek. Aki a tengeren akar átkelni, annak megmutatja a szirteket, zátonyokat, sziklákat, a tenger más veszedelmeit, továbbá a szigeteket, öblöket, folyók torkolatait, tavakat, kikötőket, hegyfokokat és számtalan más tudnivalóját minden, akár tengeri, akár szárazföldi helynek, melynek ismerete az élet helyes viteléhez rendkívül szükséges. Homerus bölcsnek nevezi Ulyssest17, mert látta az emberek szokásait és a városokat, innen származik ez a disztichon: „Boldog, aki sokféle szokást és várost látott! Így válhat hasznára hazájának.”

Azután azok sem nélkülözhetik a földrajzot, akik már sok tartományt láttak. Az emberi emlékezet ugyanis oly nagyon gyönge, hogy az idegenben saját szemmel látott dolgokat is gyakran elfelejti, emlékük azonban a földrajz segítségével felidézhető. Egyes vándorok, amikor egy vidékre vagy városba megérkeznek, a nagy sietség vagy más akadály miatt nem láthatják azt, aminek meglátása kedvéért elvállalták azt a sok fáradságot, de a földrajz segítségével mégis megismerhetik ezeket. Ezenkívül napról napra változnak a városok, városkák, szokások, az emberek életmódja. Példánk Germánia, melynek külső képe ma nem olyan, amilyennek az utas 30 évvel ezelőtt látta. Mert: „Változnak az idők, s mi változunk bennük.”18

Emellett nem lehetséges, hogy egy ember bejárja az egész földet és lásson minden helyet; az emberek élete nem terjed sok száz évre, mint hajdan, hogy valaki saját tehetségével leírhassa mind a régi, mind a most élő emberek szokásait, tetteit, életét. Örvendezünk tehát a régi emlékeknek, vigasztal azok jótéteménye, akik a mi korunkban különböző földeket jártak be, tapasztalatból tanították azt, amit sok másnak nem adatott meglátni.

Azokat pedig, akik akár koruk, akár egészségi állapotuk, akár elfoglaltságuk, akár szegénységük, akár a hadas idő, akár valami más súlyos ok miatt nem látogathatják meg az idegen földeket, azok otthon maradva a földrajz olvasgatásával pótolhatják ezt. Ez a tudomány ugyanis azon az alkalmasságon kívül, hogy a tudománnyal foglalkozó embert általában ügyesebbé teszi, bír valami csodálatos újrateremtő erővel is, melynek segítségével azokat, akik otthonuk falai között tartózkodnak, megtanítja a földek fekvésére, a tenger áramlataira, az állatok külsejére, természetére és elterjedésére, mintha mindent személyesen tanulmányoztak és szemügyre vettek volna. A tanulatlan nép bámulja az optikusok tükrét (amit közönségesen perspektívának neveznek), melynek segítségével három vagy több mérföldre nyílik kilátás. De mennyivel nagyobb bámulatra méltó a földrajz, melynek jóvoltából nemcsak három- vagy tízmérföldnyi távolságot, hanem az összes tartományt és az egész földkerekséget megszemlélhetjük és felidézhetjük úgy, hogy nem beszélek bolondot, amikor ezt annak az igazi tükörnek tartom, amire, mint írják, Szent Jeromos vágyakozott, amit akkor még nem lehetett remélni, s amely lehetővé teszi minden királyság, minden császárság meglátását és megszemlélését. Ismerünk néhány nagynevű férfit, akik egykor hihetetlenül vágyódtak a régi híres helyek felkeresésére, és semmi költséget sem kíméltek, hogy bejárják a különböző földeket, az egyik, hogy megnézze a Duna forrásait, a másik, hogy meglássa Görögországot, emez, hogy Egyiptomot, amaz, hogy Palesztinát barangolja be. Mivel ilyesmire e mai háborús időkben igen kevesen merészkednek, földrajzi leírásból otthon, nyugalomban maradva, a nagy fáradságokat és az utazás veszedelmeit elkerülve minden földet megismerhetnek, gondolatban egyik tartományból a másikba mehetnek, s távollétükben többet láthatnak az egyes tartományokból, mint azok, akik személyesen voltak ott jelen.

Aki jól felkészült az utazásra, azt nem tartják vissza a rettegő szülők, azt nem siratják fivérek és nővérek, nem akadályozzák a házi gondok, s ha már vándorol, nem gátolja benne semmiféle időjárás, zúgó szél, áztató eső, kemény, a földműves számára káros jégeső. Ha megpihen, nincs számára barátságtalan fogadós, aki kétszersültet, büdös halat, savanyú, vizezett bort, s mikor nyugalmat keres, tetves, gennyes, fertőzött almot kínál. Nyáron nem kínozza a nap heve, veszedelmes villámlás, nem állja útját sűrű gabona, télen pedig nem égeti a kegyetlen hideg, nem háborgatja a fagyos hó. Ha hajóra száll, nem kap hányingert, nincsenek számára szerencsétlen csillagok, széllökések és üvöltő viharok, biztonságban lesz a kalózoktól és rablóktól, az élet kincseinek e veszedelmes üldözőitől, más iszonyú és kínos veszélyektől, melyek a vándorokat többnyire körülveszik, melyektől a henyék borzadozni szoktak. Hogy ezeket és egyebeket miképpen kell már az úton is elkerülni, bőségesen tanítja az én Vezérfonalam19. Ezek tehát és más rengeteg alkalmatlanságok, melyekben életünk nem szűkölködhetik, biztatnak mindnyájunkat, hogy ne csak ápoljuk ezt a tudományt, hanem Isten legnagyobb ajándékának ismerjük, mint aminek révén az evangélium tanítása minden földre, még a legbarbárabb népekhez is eljutott. Ezért mindenkinek hálás lélekkel kell magához ölelnie. Jó hírt ugyanis ebből áraszt az Isten, mint más tudományokban, úgy leginkább ebben.

Ettől a hasznosságtól indíttatva a leghíresebb s nemcsak régi, hanem jelenkori tudósok is sok munkát és fáradságot fektettek földrajzi könyvek kiadásába. Azt is hinnünk kell, hogy a mi időnkre nemcsak a földrajz, hanem minden más mesterség és tudomány is oly nagy halomba halmozódott föl, hogy annak bővítésére vagy díszítésére többé senki semmit hozzá nem tehet. A többiről mások ítéljenek. Ennek a művelésében és tetejezésében, merem mondani, csaknem az emberi tehetség erején felül dolgoztak századunk nagy emberei. Hogy a régebbiekről ne is szóljak, mi lehet mélyebb Münsterus Kozmo- vagyis Geográfiájánál20, bőségesebb Braunius Theatrumánál21, mi szellemesebb Mercator Atlasánál22, mi világosabb Maginus, Bertius földrajzi leírásainál23, mi szoríthatja háttérbe Schröterus Földrajzi történetét24? Más tudományban és tehetségben kiemelkedő férfiak számtalan művet hagytak hátra, melyekkel kapcsolatban nincs is több dolgom, mint hogy saját művecskémben felemlítsem ezeket, vagy megadjam a szorgalom és tudás méltó dicséretét (ki ócsárolhatja ugyanis ezeket, hacsak nem teljességgel hálátlan és gazember?), hogy továbbá szívesen és önként bevalljam, sosem mertem volna rászánni magam ennek az összefoglalásnak a megírására, és sosem tudtam volna azt véghezvinni, ha az ő nagyon hasznos munkáik, hogy úgy mondjam, előmunkálataik nem segítettek volna. Azonban mindemellett egyáltalán nem tartom eltitkolandónak, hogy ezek a különböző szerzők az utazó ifjúság számára megkívánt szempontokat és azt a célt, amit én követek, többnyire nem tartották szem előtt. Gyakran csodálkoztam azon, hogy valamennyi eddig kiadott mű között egy sincsen, amely ennek a tudománynak a lényegét alkalmas és rövid formában annyira felölelné, hogy annak segítségével az utazók bármely tartomány, város, városka stb. legfontosabb látnivalóit rendben kiszedegethetnék. Erre a hiányosságra, hogy név szerint említsem, körülbelül kilenc évvel ezelőtt figyelmeztetett a Múzsák nagy Atlasa25 és polihisztora, az akkor még élő, most már szent emlékű Johannes Henricus Alstedius, a híres gimnáziumnak, mely az erdélyi Gyulafehérvárott van, azon időbeli első professzora. Mikor ugyanis Krisztus 1630. évében26 Erdélyben jártam-keltem, elsősorban azzal a céllal, hogy ennek az ősi és nemes birodalomnak régiségeit készülő kronológiámhoz összegyűjtsem, és ide, Gyulafehérvárra megérkeztem, nemcsak jó szívvel és örömteljes felkiáltással fogadott ez a jeles férfiú, hanem bizalmasan el is beszélgetett velem a tudományról, mellyel a tartományok gyümölcsöző megszemlélése érdekében az ifjúságot fel kell készíteni, szóban felvázolta többek között ennek a gyakorlati földrajznak az eszméjét vagy képét, melyről, mint mondotta, már régen töprengett, azt állítván, hogy megérné a fáradságot, ha valaki egy eképpen összeállított földrajzzal elvetné az Európát bebarangoló tanulóknak azt a kényelmetlenségét, amit a nagy, nehezen cipelhető könyvek okoznak. Felhozott néhány érvet is a közönséges történelmi olvasmányokból, amelyekből egy ilyen vállalkozás haszna nyilvánvalóan kiderült. Hozzátette, hogy sok s méghozzá nem megvetendő tudományú ember határozta el ilyen összefoglalás megírását, közülük azonban egyet sem ismer, aki ezt a módszert követte volna. Ezért biztatott engem, hogy bár ő erre nem képes, mivel egy nagyobb munkának feküdt neki, amit (dicséretes szokása szerint) ki is akart adni, ha naptárszámítási munkálataim közepette tudok időt szakítani, azt elsősorban a tanulóifjúság ilyenforma művelésére fordítsam. Ezenkívül, hogy a dolog könnyebben menjen, és áldozatom meg fáradságom ne vesszen kárba, a tudományok művelése érdekében irántam tanúsított páratlan készséggel megígérte, hogy megszerzi a könyvhöz szükséges gazdag pártfogókat. Tehát ez a tanács nyújtott nekem alkalmat arra, hogy hazatérve elmélyültebben gondolkodjam e tárgyról, és nekifogjak. De, fájdalom, mielőtt végére értem volna, midőn arra készültem, hogy átvizsgálás és epigrammákkal való felékesítés céljából elküldjem neki Erdélybe, íme váratlan hír érkezett a mi Szepességünkbe haláláról, először titokban, mintha Dácia nagy Pánja halt volna meg, néhány nap múlva egy brassai ifjú Erdélyből tanulás kedvéért idejövén megerősítette, hogy ez a fényességes keleti csillag november hónap folyamán az elmúlt 38. esztendőben kimúlt. Mely szomorú hír lelkemet annyira fölzaklatta és csaknem minden gondolatomat annyira lekötötte, hogy egy darabig összezavarodva csaknem megnémultam. Jóllehet ez az örök emlékezetre méltó férfi éveit tekintve (ugyanis ötvenes volt) vagy az általában érvényes számítás szerint nem sok lépést látszott megtenni, mégis roppant fájdalmat okoz, hogy én, sok más tudós és a törekvő ifjúság hasonlíthatatlan támogatónkat vesztettük el, s az egész tudományt kétségbe sodorta ez a keserű halál. A hatalmas kéz elragadta magához az égi akadémiára, s kitépte ebből a kegyetlen világi forgatagból. És így túlélvén őt (pártfogó hiánya, egészségem megtörése, sokoldalú naptárszerkesztés, levelek írogatása és egyéb terhes elfoglaltságok miatt, melyek törvényszolgaként álltak körül s a közös összejövetelektől, baráti társalkodástól akaratom ellenére eltiltottak) ezt a földrajzot nem tudtam kiadni.

Hozzájárult mindehhez nemcsak a visszaemlékezés ifjúságom elmúlt idejére, melyben vándorlásaim több mint tizenkét esztendeje alatt állandóan hiányoltam az efféle segédletet, hanem az is, hogy amikor már férfikoromban odahaza tartózkodtam, a tisztelendő öreg és tökéletes polihisztor, David Praetorius úr, a helybéli iskola méltó rektora, régi tanítóm és otthon, külföldön egyaránt érdemes barátom csaknem minden nap ösztökélt.

Biztatott végül tiszteletre méltó sógorom, tudniillik a bölcs és derék férfi, Bartholomaeus Bertramus úr, késmárki fő szenátor és ugyanottani szerencsés patikus páratlan készsége, ő ugyanis részben tisztes vállalkozásom, részben a jó tudományok előmozdítása kedvéért a költségek felvállalását nemcsak önként megígérte, hanem ígéretének derekasan eleget is tett. Annál dicséretesebb részéről ez a Múzsák iránti nagylelkűség, mennél kárhoztatandóbb néhány gazdagabb és előkelőbb ember fukarsága. Ha megmondanám, mennyi költséget áldoztak egykor a fejedelmek és királyok könyvek írására, és hogy mennyire elhanyagolják most az írókat, bőven önthetném a panaszt, ha nem volna vigasztalás istennél. Hispánia27 egyetlen királya, Alfonz, mikor ezeket a matematikai tudományokat, elsősorban a csaknem kiveszett asztronómiát visszahívta a világra, s látta, hogy egy ilyen dolgot csak államköltségen lehet megoldani, a csillagászati táblázatok összeállítására negyvenezer aranyat fordított. Csodáljuk a nagylelkűséget ebben az oly nagyon szép és hasznos dologban, hirdetjük a költségek nagyságát, s íme, ezekben az elmúlt esztendőkben kiderült, hogy nem királyok vagy hercegek, hanem főurak, akiknek vagyona nem vetekedhet Alfonzéval, nagyobb összeget pazaroltak fényűzésre. Híressé vált Nagy Sándor bőkezűsége, aki nyolcszáz tallért, vagyis hatszázezer Joachim-tallért28 adott az élőlények természetének vizsgálatára. Ajánlom e királyok szándékát és erényét. A költségek nem nagyok, hiszen Hephaestiókra ugyanez a Sándor többet költött29. De elhagyom ezt a kellemetlen emlékezést. Bizonyára Isten szerelte föl tehetséggel az uralkodókat, s ennek egy részével tartoznak megőrizni a vallást és a tudományt, így rendeli ezt a régiség is, de az élet különböző kavarodásai közepette a régieknek ez a tisztes szokása lassacskán megváltozott s még fog is változni. De a bölcs és jó kormányzók tudják meg ma is, hogy a jámborság kedves az Isten előtt, segítsék a vallást és a tudományt, biztosítsák ezek létfeltételeit, higgyék, hogy az istenség azért helyezte őket erre a magaslatra, hogy elsősorban ők legyenek őrei az isteni dolgoknak, az igaz bölcsességnek, igazságnak, békének és mindenféle szabad művészetnek. Amikor mindezt megértik és megtartják, annak az Istennek lesznek képmásai az emberek között, aki a legfőbb jót akarja megértetni és ápoltatni, hogy felismerjük, milyen, és hogy elménk az övéhez, amennyire lehet, hasonlóvá váljék.

Megpróbáltam, ha szükséges volt, nagyságtokat és nemcsak nagyságtokat, hanem nagyságos szüleiteket is ezekkel a bizonyítékokkal kérni és biztatni, hogy származtassák át az utókorra az Istent és a tudományokat illető tökéletes tanítást, mely az egyháznak és az életnek szükséges. Elsősorban pedig dicséretes mind dicsőséges apáitoknak, mind önmagatoknak jóindulata Múzsáim iránt. Amikor ugyanis 1634-ben a fényes erdélyi fejedelemnek, Rákóci György úrnak latin, 1638-ban neked, tekintetes gróf Nádasdy Ferenc úrnak magyar és 1633-ban [!] a tekintetes Illyésházi Gáspár gróf úr részére ismét latin naptárt szerkesztettem, méltó honoráriummal és fáradozásom derekas jutalmazásával gazdagítottak nagylelkűen engem. Ezért örökre fogadalmat tettem, hogy ezt a kegyes ajándékot az utókor előtt nyilvános és irodalmi emlékkel nyugtázom. Ez volt az első oka annak, hogy A gyakorlati földrajz veleje című, most megjelenő munkámat tekintetességteknek ajánlottam.

Azután erősen ösztökélt engem az is, hogy úgy gondoltam, tekintetességtek szerencsés neve e kis könyvemnek némi tekintélyt kölcsönöz, hiszen tekintetességtek nemes és szinte már isteni tulajdonságai révén nemcsak a nemes erdélyi és magyar nemzetnél, hanem az idegen népek között is a legnagyobb megbecsülésnek örvend. A Te műveltséged fényes tanúbizonyságát, tekintetes Rákóci Zsigmond úr, már néhány kiadvány is mutatja. Te, tekintetes Nádasdy Ferenc gróf úr, hat évvel ezelőtt a soproni országgyűlésben patetikus szónoklatoddal, melyet Magyarország más főnemesei előtt a fönséges II. Ferdinánd császár szerencsés megérkezéséről tartottál, oly nagy becsületet szereztél magadnak a megdicsért császári és királyi fenség előtt, hogy nemcsak királyi kegyességét, hanem atyai szeretetét is elnyerted, s jóindulattal biztatott téged, hogy ősödnek, a haza bátor védelmezőjének, a törökök rettenthetetlen üldözőjének hősi nyomdokait kövessed. Te pedig, tekintetes Illyésházi György, szellemes elmefuttatásaiddal, művelt és tudós fejtegetéseiddel szinte fölséges hírt szereztél magadnak sok nagy nevű és biztos ítéletű ember előtt, kik téged figyelemmel és haszonnal hallgattak, Így tehát mindannyiatok magára vonta a legjobbak csodálatát, tekintetességét ígéretessé tette, s felkeltette azt a reményt, hogy ez a drága Pannónia bennetek rövidesen legkeresztényibb urait, legkiválóbb grófjait, legbátrabb és legbölcsebb hőseit mondhatja magáénak. Ha pedig a dolgot gondosabban megfontolom, bizonytalanná válok abban, vajon tekintetes szüleitek érdemelnek-e, illetőleg már érdemeltek-e nagyobb tiszteletet és dicsőséget, amiért titeket tanítókkal, intézkedésekkel nemcsak a szabad művészetek és tudományok, hanem az evangéliumi vallás terén is fel akartak készíteni, és ezért tekintetességteknek a legtudósabb, legjámborabb nevelőket állították, vagy tekintetességtek érdemel, amiért elviselte a műveltetést. Találunk ugyanis sok herceget és grófot, aki úgy vélekedik, hogy a vallás és a tisztes tudomány nem nagyon tartozik rá, és ezért nemcsak maga foglalkozik kizárólag fegyverrel, kutyával, lóval, solymászattal, kockázással és hasonló könnyelműségekkel, hanem gyermekeit is kora éveitől ezekre szoktatja. Ettől mindig is idegen volt s ma is az a ti tekintetes szüleitek gondolkodása, akik ebben a dologban, mint sok egyébben, a királyok királyának engedelmeskednek, aki azt tanította, hogy az ő népének királyai, hercegei és urai és ezeknek fiai törvényének könyvét mindig hordják magukkal, s naponta olvassák azt. Helyesen követték és követik a pogányok bölcseit, hatalmas királyait, fejedelmeit is, akik fiaik számára többnyire filozófusokat rendeltek tanítóul, maguk is gyakran fordultak azokhoz, akiket műveltségük és hosszú tapasztalatuk miatt a többieknél kiválóbbaknak láttak. Így azt olvassuk, hogy Periclesnek Anaxagoras, Diónak Plato, Itália fejedelmeinek Pythagoras, Augustus császárnak Athenodorus volt kedves. Macedóniai Fülöp meg azt akarta, hogy fiát, Sándort Aristoteles, a filozófusok korifeusa és fejedelme tanítsa. Scipio Africanusnak Panaetius volt nevelője; ma is idézik azt a mondását, melyet a fejedelmi férfiaknak folytonosan szem előtt kell tartaniok: az ember élete állandó véletleneknek és mindennap veszélyeknek van kitéve, melyekre vigyázva mindig legyen készen a lélek, mint az atléták, valamint ugyanis ezek kezükkel, mint valami sánccal védik fejüket, úgy a bölcs lelke a jogtalanság arcátlanságaival, a szerencse csapásaival szemben legyen figyelmező, felkészült, óvakodó, nehogy a váratlan megrohanás valamiben készületlenül és védtelenül találjon minket. Scipio ezekkel a szavakkal a védekezésre vagy a veszedelmek bátor elviselésére hívja a bölcsek lelkét, az igazi bölcsesség pedig Isten igéjéből és a jó tudományok forrásából származik és árad. Ezért Plato is nagyon helyesen figyelmeztet30, hogy a fejedelmek előtt elsősorban bölcselkedni kell, hogy lelküket ez alakítsa és művelje, hiszen nekik a többieknél körültekintőbbnek kell lenniük, továbbá többet kell tudniuk és sok embernek kell jogot szolgáltatniuk. Nem kisebb dicséretet érdemel azonban tekintetességtek sem, amiért bölcsőjétől fogva a szabad nevelésnek türelmesen alávetette magát. Hiszen a fejedelmek és főurak fiai közt nem kevesen vannak, akik csak egy kissé is szigorúbb utasításnak egyáltalán nem engedelmeskednek, vagy ha egy kicsit ösztökélik őket, rugdalóznak. Boldog tehát, sőt háromszorosan, négyszeresen boldog Pannónia, amiért ilyen urai vannak!

Ha ez csakugyan így van – s ez számomra nem kétséges –, az én kedves munkám a rosszakarók csipkelődéseitől, marásaitól biztonságban lesz.

A dedikálás harmadik oka e könyv nemes tartalma. Mert a történelemhez tartozó földrajz tudománya a hatalomban és finomságban fogant emberekhez nagyon is méltó és (mint mondtam) számukra fölöttébb szükséges. Ha vannak olyanok, akik ebből hasznot meríthetnek, a főnemesek bizonnyal ilyenek, ugyanis egyetlen úr számára sem elegendő csak saját földjeinek ismerete, hanem az idegen területeké (elsősorban a saját birtokával szomszédosaké) is igen fontos és üdvös.

Végül arra szeretném alázatosan felhívni és biztatni tekintetességteket, hogy járják be az idegen földeket ezekben az ifjúi esztendőkben, melyek nagyon alkalmasak a vándorlásra. Az utazás segítségével ugyanis a főnemes pontosan megtanul alkalmazkodni a társadalmi élethez, amikor hazáján kívül különböző udvarokban megfigyeli a szép és tökéletes testtartást, taglejtést. Következésképp utánozza a külföldi hercegek és főnemesek tartását, lépését, ülését, fekvését, arckifejezését, szem- és kéztartását, minden szép mozdulatát, mert úgy hiszik, hogy ez erények mellé hasonló lélek járul. És az elegancia sem utolsó, főként az udvaronc számára, akinek mindenkit az őt megillető tisztelettel kell köszönteni, mindenkinek meg kell adnia a neki járó címet, és mindenben úgy kell mutatnia magát, hogy ne falusi, hanem királyi udvarban neveltetettnek lássék. Ezek a szertartások azonban nem könyvekből származnak, hanem inkább a különböző helyek szokásaiból és gyakorlatából. Ezenkívül meg kell ismernie a főnemesnek útja során az idegen nyelveket is, mert ezek híján kiesik a hatalmas fejedelmek kegyéből és társaságából meg a fontos követségekből, s maga sem tud értekezni fontos és titkos ügyekben a hozzá küldött külföldi követekkel. Ezenfelül senki sem használhat saját alattvalóinak, aki maga nem látta az idegen népek szokásait, a birodalmak állapotát, nem tanulmányozta különböző rendeleteiket, saját szemével nem látta, lábával be nem járta elég sokáig Germániát, Belgiumot, Svájcot, Itáliát, Galliát, Hispániát, Angliát, aki maga nem szemlélte meg mindazt, ami a távoli vidékeken emlékezetes, ami mindenütt látnivaló.

De úgy hiszem, elég sok súlyos okot hoztam fel arra, miért merészeltem ezt a könyvecskét tekintetességteknek ajánlani, még azt az egyet kell tekintetességtektől kérnem, hogy munkácskámat (mely súlyra kicsi, haszonra nagy) jóindulatúan és kedves tekintettel fogadja, olyan módon, ahogy mindnyájatoknak a nemes hajlandóság, ősi erény, szülői példa, kegyességtek meg nem csalandó reménye diktálja, és hogy a szent utókor örök dicsőséggel ünnepelhesse, amiért a tudományok ékesítésére és előmozdítására, mint illik, nagylelkűen törekedett.

Alázatosan kérem az ég és föld legfőbb urát, akitől egyedül származik minden jó, hogy tekintetességteket fényes és tekintetes atyáitokkal és egész hősi családjaitokkal együtt segítse, erős jobbjával védelmezze, palotátok fölül minden ellenséges fegyvert, minden alkalmatlanságot eltávoztasson, különösképp e fekélyes időben, amikor, úgy látszik, mindent romlás fenyeget. De hogyan? Csak látszik? Bizony, már közvetlen véggel fenyeget, hacsak a mi nagy hajósunk hajócskáját ezen a viharos tengeren fönn nem tartja. Éljetek boldogul és szerencsével. Írtam Késmárkon, a felső-magyarországi Szepes megyében, a Kárpátok lábainál, Pünkösd másnapján az ezerhatszázharminckilencedik krisztusi évben.

Tekintetességtek lekötelezett szolgája

FRÖLICHIUS DÁVID

matematikus

Előszó a barátságos olvasóhoz

E földrajz kiadásának legfontosabb okait előadtam az előbbi ajánlólevélben. Hátra van, hogy egyebekben tisztázzam magam. Hogy mennyi időmbe, egészségembe, erőmbe, költségembe került ez a munka, a szemérem tiltja megmondani. A többi pedig, kérdezed, ami itt van, másoké? Többnyire az enyém: tapasztalattal és verejtékkel gyűjtögettem. Egyebekben a földrajzírók hordták nekem a téglát, én a falat húztam föl. És, amint a széles erdőben a jó vadász dolga, hogy minél több vadat ejtsen, de nem bűne, ha nem fogja el az összeset, úgy nekem is bőségesen elég, hogy a szétszórt és más földrajzírók által testes kötetekbe szerteárasztott anyag nagy részét ebbe a nagyon szűk könyvecskébe összefoglaltam. Ennek szerkesztése során, úgy tűnik nekem, elvégeztem Hercules munkáját. Megkíméltem a szegény diákok pénzét, gondoskodtam a rövidségről, sokat nyújtottam az utazók kíváncsiságának és szemességének. Ezért a látnivalókat nem is jeleztem mindig egyenként, hanem néha csak általánosságban, hogy tudniillik azok, akik az illető helyre személyesen odamennek, és a különböző ritkaságokat saját szemükkel egyenként megszemlélik és kézzel fogják, érdemben bírjanak valamit, aminek ölében örvendezhetnek azok, akik másokkal szemben ezt a földrajzi összefoglalást még odahaza elolvasták. Akadnak ugyanis olyan tudákos nagyokosok, akik csizmadiák módjára folytonosan otthon bújnak meg, a vándorlást lecsepülik, és csak földrajzírókat forgatnak, ezeket a németek Buchgelehrtennek nevezik, akik annyira arcátlanok és megátalkodottak, hogy azt hiszik, csupán csak könyvek olvasgatásából ugyanannyit tudnak, amennyit mások saját szemükkel láttak. Ezenfelül az egész földkerekség minden egyes területét, s még a nehezen megközelíthetőket vagy igen távoliakat is a falvakkal, várakkal és városkákkal (vagy az emlékezetes dolgokkal, magányosan álló látnivalókkal, vagy egyéb rejtett tárgyakkal) együtt egyenként leírni hosszú munka volna, mivel szinte mindegyik könyvet érdemel. Ezért minden módon rövidségre törekedtem, és a homályossággal együtt kerültem a szóvirágokat, a bőbeszédűséget. A filozófus ugyanis jobban szereti a tényt, mint a fecsegést, a földrajz sem áradozik ékesszólással, mint Pomponius Mela mondja. Aki többet kíván, olvassa Braunius, Mercator, Ortelius stb. köteteit. Mindezek ellenére az utazók ebből A földrajz veleje című munkámból nem lebecsülendő segítséget nyernek a bárhol lévő ritkaságok felkutatásához, és méghozzá az utazás felmerülő kellemetlenségeit elkerülve nagyobb haszonnal, jobb eredménnyel és sokkalta alkalmasabb módon nézhetik meg mindazt, amire szükségük van és amit szeretnének. Sőt amit a különböző szerzők megírtak, azt néhány lapra összesűrítettem, és azt is, amit jómagam vándorlásaim folyamán megismertem és most közhasznúnak ítéltem, közlöm az utazókkal. Jól tudom, hogy a földrészeken fontos változások zajlanak állandóan a háborús viszontagságok, árvizek, a tenger kiöntése és visszahúzódása, a császárságok, királyságok, uralmak állhatatlansága miatt. S nemcsak a területek, városok, városkák, folyók és más effélék változtatják időről időre nevüket, teljességgel elveszítvén a korábbit, hanem maguknak a területeknek a határai is változnak olykor, a városok és városkák tönkremennek a régiségtől, feldúlja azokat Bellona31 (ennek a dolognak régi tanúja Magyarország, az új pedig Germánia), földrengés töri, néha alapjaikban pusztulnak és töröltetnek el (mint az 1627. és 38. krisztusi évben számtalan itáliai város ment tönkre e csapás alatt), mások újonnan alapíttatnak, a tenger egy helyt elönti a szárazföldet, más helyt kiszárad; annyira, hogy az emberi létben semmit sem tarthatunk változandóbbnak, és ezért a rövidített földrajzban az egyes helyeknek nemcsak a régi, hanem új helyzetét is ismertetni kell.

Mindezek után szándékomban áll kölcsönös egyezkedésben szívesen meghallgatni azokat, akik tisztességesen, barátilag és nyíltan bírálnak, figyelmeztetnek, javítanak, s a legközelebbi nürnbergi nyomtatásban a kijavítandókat önként kijavítom, a törlendőket törlöm, a betoldandókat betoldom, a változtatandókat változtatom. Addig is, jámbor olvasó, fogadd munkámat jó szívvel és szeretettel, folyamodj hozzá jó szándékkal és méltányossággal, otthon és idegenben olvasd és olvasd újra, míg Isten és az idő jóvoltából jobb és bővebb akad. Üdv.

Az utazás során elsősorban megszemlélendő dolgok táblázata

Felvilágosítás a tanulóifjúsághoz

[Tartalmi kivonat:] Az ifjúság utazással szerezzen jobb erkölcsöket, derekabb emberként térjen vissza. Felkészülten induljon. Ez a könyv legyen kísérője, mely könnyű módszert tartalmaz minden megszemlélésére.

Az utazás szabályzata

[Tartalmi kivonat:] Az utasnak sok szenvedést kell eltűrnie, aki ezt nem viseli, el se induljon. Indulás előtt ismerje meg a helyeket. Ne csak a külsőségeket figyelje meg, hanem az emberek lelkét és szokásait is, a helyek fekvését, a régi emlékeket, ebből származik a bölcsesség. Vigyen magával térképet, ez az utas vezetője és szeme, nélküle vakon bolyong az ismeretlenben. Megbízható útitársat válasszon. Hajnalban induljon, éjszaka maradjon veszteg, este keressen biztos szállást, viharban ne menjen. Ne higgyen mindenkinek, de ne is csapjon be senkit, ne fecsegjen, ne vetélkedjék, a tudósokkal társalkodjék. A fogadóban legyen vigyázó, ne számolja pénzét mások előtt. A többi dologról tájékoztatja az én Vezérfonalam, melyet sűrűn forgasson útközben.

 

Kulcsár Péter fordítása




Hátra Kezdőlap Előre