UTAZÓK KÖNYVTÁRA¹

azaz minden eddig kiadottnál teljesebb, gyönyörködtetőbb és hasznosabb útikönyv,
két részre osztva, melyek elseje négy könyvben a következőket tartalmazza:

Különféle olvasmányok, érdekes beszélgetések, fáradságos és
költséges tapasztalás révén összeállította Frölichius Dávid,
a szent császári fölség magyarországi matematikusa.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén és betűivel, 1644.

A nagytekintélyű bárónak és úrnak, György Frigyes solmi grófnak, Munzenberg, Vildenfeld és Sonnenvalden urának stb., neki legkegyelmesebb jótevő urának Frölichius Dávid üdvösséget kér.

Pindarus, a thébaiaknak – mint közönségesen mondják – utánozhatatlan költője a virtust igen elmésen a hősök anyjának nevezi, mégpedig azért, mert az antik világ senkit sem sorolt a hősök közé, aki nem egyengette útját ehhez a tisztességhez a virtus⁷ – vagy a vitézség, vagy a bölcsesség – segítségével. Minthogy ugyanis a virtusok közül egyesek az észhez, mások az erkölcsökhöz tartoznak, emezektől jóvá, amazoktól tudóssá lesz az ember, nem kétséges, hogy mind a jók, mind a tudósok előtt könnyen nyílik út ehhez a dicsőséghez. Ha tehát valaki a derekasságot tudománnyal párosítja, ha övéi közül kétszeres dicsőséggel tűnik ki, ki kételkednék abban, hogy életében minden tisztelettel övezni kell, s ha elköltözik, szoborral dicsőítendő? De az erény, bölcsesség és tudomány megszerzésének, összegyűjtésének különböző módozatai vannak, melyek közül a pálmát az utazás viszi el: ez ugyanis nemcsak a bölcsességnek kiváló eszköze, hanem valamennyi virtusnak mintegy gyakorlótere is. Ebből következik, hogy annál dicséretesebb egy utazás, minél fényesebb a virtus, amelyhez hozzájárul. Kitűnik ez a legnagyobb és leghíresebb filozófusok példájából, mint Pythagoras, Plato és mások, kikről éppen ebben az Útikönyvemben elegendőképpen bizonyítottam, hogy a bölcsesség világhírére vándorlás révén jutottak, megmondtam azt is, hogy Theseus, Ulysses, Jason és a többi Argonauta, akit a hősi korból ismerünk, éppen ezen a címen lett tényleg és hír szerint bölccsé. Bizonyára ugyanezen okból tartottak az övéi már-már istenségnek egy bizonyos Apollonius Tianaeust, mint Philostratus mondja⁸. Ezt felismerve a te nemes fényességed sem akart teknősbéka módjára állandóan otthon tartózkodni, hanem a maga idején hozzálátott megszemlélni az idegen birodalmakat, hogy ennek révén bőséges szert tegyen hősi erényekre, alkalmasan szerezzen bölcsességet, tudományt, anyagi hasznot és tapasztalatot. Hogy pedig ezt a te dicséretes törekvésedet valamiképpen én is sarkantyúzzam, úgy véltem, érdemes Útikönyvem első részének első könyvét neked ajánlanom, abban a hiszemben, hogy nemes fényességed gyönyörűséggel vegyes sokszoros hasznot merít majd belőle. Fogadd tehát, nagytekintélyű gróf, barátságos tekintettel ezt a könyvecskét, melyet jó szándékkal nemes fényességednek és az irodalom, politika, egyház támogatására ajánlottam, s melyet sok évvel, mégpedig békésebb évekkel ezelőtt s több mint húsz esztendei vándorlásom során óráról órára, matematikai tanulmányaimnak szüneteiben dolgoztam ki, a nyomtatási költség híján azonban teljesen csak ebben az évben adtam ki a többi résszel egyetemben. Könyörögve kérem továbbá, hogy nemes fényességed felvállalt vándorlását szerencsésen teljesítse, mind saját, mind a közösség hasznára, az atyai és nagyatyai dicséretes példát követve hosszan folytassa, engem szolgáinak sorába kegyesen beiktasson. A felső-magyarországi Késmárkon, Szepes megyében, Sarmatia⁹ határainál, az új naptár szerint január 4-én az 1644. krisztusi évben.

 

1. Mi az utazás (peregrinatio)?

Törekvés idegen tájak meglátogatására és megismerésére; elhatározás minden jó összegyűjtésére, ami akár a haza vagy a közelvalók, akár önmagunk számára valamiképpen előmenetelre és dicsőségre lehet.

2. Honnan nyerte nevét az utazás?

Úgy látszik, a rómaiak az utazást peragratiónak vagy peragrinatiónak mondták, mint ami idegen földön vezet keresztül, vagy a keresztül-, vagy az előrehaladásról. A görögök άποδημία-nak nevezték, vagyis mintegy a te házadtól és népedtől más néphez való utazásnak.

3. Kik alkalmasak az utazásra?

Érett korú férfiak, vagy egészséges, erős testű ifjak, elsősorban a jó lábúak, akik tudnak úszni és rendelkeznek a szükséges költségekkel. 2. Akik kellő ítélőképességgel bírnak ahhoz, hogy meglássanak és utánozzanak mind természetes, mind mesterséges dolgokat, főként pedig hogy elsajátítsák a nyelveket, tudományokat és külföldi, de jó szokásokat. 3. Akik már ismerik saját életmódjukat, óvakodnak a félrevezetéstől és a rossz társaságtól. 4. Akik általános műveltségük alapjait már megvetették, és magasabb tanulmányok folytatására rendeltettek. 5. Akiknek esze, Lipsius szerint, nyílt¹⁰, nyelve zabolázott, lelke zárkózott, szeme nem áll rá csábító látványokra, füle viszont edzett a szerelmes és éretlen beszédekkel szemben. 6. Akik erősek, türelmesek, mértékletesek, szerények, akik ezenfelül többnyire meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól, akik alkalmazkodni tudnak helyhez, időhöz, személyhez.

Plato senkinek sem engedte meg¹¹, hogy érett kora előtt elhagyja hazáját. A brahmanok, indiai filozófusok, Strabo 15. könyvének tanúsága szerint¹², senkit sem bocsátottak saját elhatározásából külföldre, ki innen volt életének 30. esztendején. Ma azonban, amikor az ember élete rövidebb, tehetsége érettebb, Johannes Sturmiust kell követni, aki 22-23 év körüli ifjakat az alsóbb iskolákból nyilvános gimnáziumba vagy akadémiára küldött. I. Zsigmond lengyel király is szigorú rendeletekkel tiltotta meg, hogy lengyel nemes tanulmányok kedvéért az országon kívülre menjen, mielőtt érett ítélőképességet nem szerez.

A természetvizsgálók azt hagyományozzák, hogy a gyalogút vállalásához nagyon jól fel kell készülni, kitűnően kell úszni, amire elsősorban azok képesek, akiknek szűk a lépük, tüdejük pedig tág, nagy befogadó képességű és sok érrel átszőtt. Az ilyenek ugyanis tovább tudják visszatartani lélegzetüket, s gyorsabban képesek megtenni nagy utat futva, nagy távolságot úszva […]

4. És kik alkalmasak kevésbé az utazásra?

5. Vajon a fentnevezett emberek egyáltalán nem utazhatnak?

6. Mely okok késztethetnek minket utazásra?

7. Tehát milyen gyönyörűségben részesülnek az utasok?

Oly nagy bizony az utazók öröme, édessége, gyönyörűsége, hogy teljességgel érzéketlen, kőszívű embereknek tartom azokat, akiket ekkora öröm sem mozdít meg, s inkább maradnak házukban, ebben a dologházban és börtönben, mint a természet gyönyörű színházában s minden élvezetekkel teljes csarnokában. De hogy kissé részletesebben vegyük szemügyre a dolgot, három gyönyörűség tárul fel előttünk. Először a természet dolgainak szemlélete, mint mezőké, hegyeké, szántóké, vizeké, állatoké. Mi lehet, kérdem, gyönyörködtetőbb, élvezetesebb, kedvesebb mindeme dolgoknál? Van-e bájosabb paradicsom, mint a fűvel benőtt rét […] Másodszor a mesterséges dolgok szemlélése, annyi szép városkáé, annyi nyüzsgő városé, annyi ragyogó fővárosé, annyi márványpalotáé, kapitóliumé, babiloni toronyé, egyiptomi piramisé, Salamon templomáé, annyi szoboré, erős váré, bástyáé, fegyvertáré, annyi kincsestáré, annyi bővelkedő csűré, melyek mind a természet csodálatos tehetségével készültek, s nemcsak az érzékeknek okoznak gyönyörűséget, hanem a lelket is megédesítik. Az öröm harmadik fajtáját jelentik a tudós beszélgetések részint híres-nevezetes férfiakkal, részint saját rendünkbéli emberekkel. A külföldi hősök között ugyanis Hectorokra, Achillesekre, Mauritiusokra, a teológusok között édesszavú Gergelyekre, komoly Ambrusokra bukkanunk. A jogtudósok között mindenfelé Mutiusokat, Papinianusokat, Ulpianusokat, az orvosok között Galenusokat, Hypocrateseket, Paracelsusokat találsz, a matematikusok között Euclideseket, Ptolemaeusokat, Tychókat, Origanusokat, Keplereket, a szónokok között Demosteneseket, Isocrateseket, Hortensiusokat, Cicerókat, a történetírók között Liviusokat, Caesarokat, Polybusokat, a muzsikusok között Calvisiusokat, Orlandókat, Praetoriusokat¹³, Demantiusokat látsz, mely nagyhírű férfiaknak puszta híre is fellelkesít bennünket, s valami csodálatos módon felüdít.

8. Milyen hasznot meríthetnek a vándorok utazásaikból (ki-ki az ő állása és rendje szerint)?

Szereznek maguknak bölcsességet, türelmet, állhatatosságot, önuralmat, mértékletességet, rendszeretetet, elégedettséget, engesztelhetőséget, jámborságot, igazságszeretetet, becsületességet, nyájasságot, népszerűséget, műveltséget, vallásosságot, igazságot, engedelmességet, kedvességet. Akik pedig állandóan otthon tartózkodnak, s a hazai csordajáráson túl nem látnak napot, örökre gyermekek maradnak. Ezeket az embereket többnyire közönségeseknek, gyengéknek, műveletleneknek, durváknak, alkalmatlanoknak, butáknak, barbároknak, minden emberségtől, nyájasságtól, vendégszeretettől távolállóknak, gőgöseknek, szemteleneknek, önszeretettel és öncsodálattal eltelteknek, azonfölül puhányoknak, élvetegeknek, az álom, a lakomázás, a kocka és lustálkodás barátainak, anyámasszony katonáinak, mindenféle élvezet gyalázatával és kapzsiság hízelkedésével megrontottaknak találjuk, akik sosem utaztak, sosem hajóztak, sosem láttak, sosem vándoroltak, akik sosem kerültek kapcsolatba más népekkel. Ezzel szemben pedig, mint mondottuk, könnyedeknek, szerényeknek, jóindulatúaknak, jóakaratúaknak, emberségeseknek, vendégszeretőknek s az erény karjai között minden tanítás befogadására készségeseknek tapasztaljuk azokat, akiknek elméjét különféle utazások heve főzte, sok út megtétele lágyította, idegen szokások és tudomány művelte, így tehát „Boldog, aki sokféle szokást és várost látott, / Így tud hasznot hajtani hazájának.” Így tehát, mint a német közvers tartja: „Aki folyvást a kályhazugban ül, / Csak bogarászik és hegyezi a fát, / S valójában külországban sohasem jár, / Az valójában mindörökké majom marad. / Ül, mintha szájon vágták volna, / S hallgatni kénytelen, mit mások mondanak, / Ám aki messzi földön járt, / És idegen nép közt forgott, / Így sok mindenről mesélni tud, / S őt mindenki kedveli. / Aki sosem indult el, sohase ér haza, / S ajtón kívül ostoba szamár maradt.”

9. Vajon hasznos-e az utazás a császárok, királyok és fejedelmek számára?

10. Mit használ az utazás a főuraknak, nemeseknek, udvarnokoknak?

11. Szükséges-e az utazás a kapitánynak vagyis hadvezérnek?

12. Mire jó az utazás a követ számára?

13. Szükséges-e az utazás az udvari tanácsosnak?

14. Milyen szükség és haszon indítja útnak a művészetekre és tudományokra törekvőket?

15. Milyen hasznot merítenek az utazásból az ékesszólásra törekvők?

16. Mit használ az utazás a matematika kedvelőinek?

Ha valakinek szükséges ez, a matematikusnak bizonyára nagyon. Ugyanis hogyan mondhatod nekem csillagásznak magad, ha az egek magas műhelyét nem nézted meg különböző égtájakon, ha a csillagok delelését, keltét és nyugtát, a sarkok domborulását, a nap és éj mennyiségét, a levegő hőmérsékletét nem figyelted meg? Hogyan mondhatod magad földrajztudósnak, ha sosem láttál különböző tájakat, városokat, falvakat, várakat, tengereket, folyókat, hegyeket, mezőket, szigeteket? Istenemre, együtt fogsz tévedni Zonarasszal, írván Hispániát Ibéria¹⁴ városának, az óceánt valami folyónak, egy hajón fogsz hajózni a régi költőkkel és geográfusokkal, kik tagadták, hogy a hideg és meleg övben emberek élnek, s hogy létezik ellenpólus, erősen állították, hogy a földkerekségnek mindössze három lakható része van. Az ő tévedéseiket mostanára az utazás tapasztalata nyilvánvalóan leleplezte. Sosem nyilváníthatod magad felkészült építésznek, ha nem szemlélted meg a templomok, kollégiumok, szegényházak, várak, paloták, kúriák, színházak, fegyvertárak felépítését. Nem töltheted be a hadmérnök vagy hadi építész feladatát, ha nem tapasztalod gyakran itt és ott a különböző bástyák erődítésének, ostromlásának módját. Sosem leszel édeshangú muzsikus, ha nem hallottad idegen népek között a hangszíneket és dallamokat, ugyanis másként dalol az olasz, másként a német, másként a lengyel, ezért a muzsikusok és költők csaknem született tulajdonsága, hogy szívesen vándorolnak.

17. Milyen hasznot hajt az utazás a költészetet tanulóknak?

18. Vajon hasznos-e az utazás a történettudomány művelőinek?

19. Milyen alkalmatossággal jár az utazás a természettudósnak, milyennel az orvosnak?

20. Milyen hasznot hoz az utazás a jogot és politikát tanulóknak?

21. Szükséges-e az utazás a teológiát tanulónak?

22. Mennyi hasznot meríthetnek a kereskedők az utazásból?

23. Mennyire válhat hasznára a gazdásznak, a kézművesnek az utazás?

24. Lehet-e más példákkal ajánlani az utazást?

25. Ki volt az első vándor a halandók között?

26. Nemde a pátriárkák különböző földeket jártak be?

27. Milyen utakat tett, kérdem, Jézus Krisztus, a mi megváltónk?

28. Tettek-e meg nagy utakat a szent apostolok?

29. Mely szentatyák látogattak meg idegen birodalmakat?

30. Vajon királyok, hercegek, fejedelmek, hősök, főurak stb. vándoroltak-e?

Nagyon is sokan […] A tekintetes és nagyságos úr, Thököly István késmárki szabad báró úr, az én kegyes pártfogóm (akit tisztesség okából választottam Magyarország többi főura közül, akiktől e téren a pálmát elragadta) teljes hét esztendőn keresztül nagy haszonnal látogatta Germániát, Itáliát, Szicíliát, Galliát, Angliát és más távoli népeket.

31. Kik vándoroltak a filozófusok, orvosok, jogtudósok, teológusok közül?

Johannes Picus Mirandola elhagyván egyházjogi tanulmányait, a filozófia felé fordult, s ennek elsajátítása kedvéért hét esztendőn keresztül látogatta nemcsak Itália, hanem Gallia¹⁵ gimnáziumait is, felkereste azon idők híres tudósait, fáradhatatlanul dolgozva folytatta tanulmányait, míg végül ifjú létére tökéletes teológusnak és filozófusnak tartották, s az is volt […]

A költők közül […] Conradus Celtes német költő volt az első, aki nagyon vágyakozván a vándorlásra tanulás kedvéért bejárta egész Germániát s annak 15 akadémiáját. Elsőként tekintett túl az anyanyelv határain a négy égtáj felé […]

A matematikusok közül […] Tycho de Brahe, korunk második Ptolemaeusa, 14. életéve körül hazájából, Dániából Lipcsébe ment […] majd ismét Germániába indulván először Wittenberg, majd Rostock csillagait vizsgálta, aztán Augsburgba vette útját […] Úgy határozott, hogy Bázelban vagy környékén választ magának lakóhelyet […] Ugyanis tetszett neki ez a hely, mert […] Itália, Gallia¹⁶ és Germánia¹⁷ határán fekszik, s innen könnyen lehet barátságot fenntartani levelezés útján erre is, arra is a híres és tudós férfiakkal, azonkívül saját felfedezéseit szélesebb nyilvánosság elé tárhatja… Míg azonban ezeket forgatta magában, II. Frigyes, Dánia és Norvégia királya magához hívatta, el sem eresztette, neki ajánlotta Huena¹⁸ szigetét, mely tanulmányai számára alkalmas és kedvező volt, melyet azonban az említett király jámbor halála után mégis el kellett hagynia s száműzetésbe mennie, ismét Germániába kényszerült, honnan nem sokkal később a tudósok iránt igen bőkezű II. Rudolf a csehországi Prágába hívta s császári matematikussá tette, mint minderről ő maga számol be az Asztronómia mechanikája című művében.

A történetírók közül […]

Az orvosok közül […]

A jogtudósok közül […]

A teológusok közül […]

Mindeddig az utazás jóságával és szükségességével foglalkoztunk, hátra van, hogy az ellenérveket (tudniillik az utazást támadókat) megvizsgáljuk és megcáfoljuk.

 

I

32. Egyesek ellenzik az utazást a kellemetlenségek és veszedelmek miatt, melyeket az utasoknak viselniük kell.

 

II

33. Mások azt vetik fel, hogy az utasokat különböző betegségek fenyegetik, sőt hogy egyesek meg is halnak az úton.

 

III

34. A szegényebbek a pénzszűkét hozzák fel.

 

IV

35. Néhány szűkmarkú gazdag (aki tisztességes célra nem szívesen költekezik) azon panaszkodik, hogy az utazás nagy összegeket emészt fel.

 

V

36. Egyes elkényeztetett kölykök megállapítják, hogy az utazás a drága gyermekeket elválasztja szüleiktől, testvéreiktől, barátaiktól, barátnőiktől, feleségüktől.

 

VI

37. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy könyvekből és térképekből odahaza több hasznot képesek meríteni, mint mások távoli és hosszadalmas vándorlásból.

 

VII

38. Némelyek azt gondolják, hogy az utazás veszedelmes az államra s ártalmas a tulajdon életre.

 

VIII

39. Mások tagadják, hogy az utazásból erkölcsösebben és műveltebben térhetünk vissza.

 

IX

40. Sokan hozzák fel Plato és Lycurgus törvényét¹⁹, kik saját polgáraiknak tiltották a vándorlást.

 

X

41. Az utazás ellenzői közül nem kevesen azoknak a híres embereknek a példájával mentik magukat, kik sosem tették lábukat a hazai földön kívül.

 

XI

42. Néhányan azért fordulnak el az utazástól, mert a jogtudósok és Cicero száműzetésnek mondják azt²⁰.

[…] Eddig megpróbáltuk erős érvekkel és súlyos példákkal bebizonyítani, hogy utazni kell; hátra van, hogy elmondjuk, hová, mikor és miképpen.

43. Elsősorban mely vidékre kell utaznunk?

A teremtő isten mindenkinek engedett olyan földdarabot, ami méltó a felkeresésre, méltó a megtekintésre, méltó a meglátogatásra. Nincs ugyanis olyan, erényekben szűkölködő tartomány, mely jó példával ne szolgálna. Mégis, a sok-sok virágzó vidék közül a pálmát méltán Germániának kell ítélnünk, mint valamennyi tartomány legboldogabb és legbölcsebb anyjának. Ezért a nemes Henricus de Stangennal együtt (aki egyszer a marburgi akadémián Hermannus Kirchnerus vezetése alatt²¹ élő szóval és súlyos érvekkel bizonyította ezt) esküvel merjük állítani, hogy az először útra kelőnek ide kell mennie, s hogy ennek megszemlélése minden más tájhoz képest (távol legyen az irigység!) örvendetesebb és hasznosabb.

Ez ugyanis, ami a dolgok bőségét és hasznosságát illeti, messze maga mögött hagy minden más területet. Ez kínálja nekünk a legbőkezűbben mindazt, ami az állam szerencsés kormányzására, az erkölcsök megjobbítására, a vallás és jámborság ápolására, az elme felékesítésére, a beszéd csinosítására tartozik. Hogy mit is? Ha meg akarod ismerni a közügyek formáit, az állam kormányzását, ha meg akarod érteni az arisztokratikus módot, a népkormányzatot, hol találod ezt meg jobban és pontosabban, mint Germániában, a világnak ebben a foglalatában? És, hogy Germánia²² annyi sok városa közül csak egyiket, másikat említsem, mit hiányolhatsz, kérdem, a fenséges Strassburgban, a szellemdús Nürnbergben, az elegáns Münchenben, a széles Erfurtban, az ősrégi Lübeckben, a dicséretes Boroszlóban, ahol Scaligerus Encomia urbium című művének²³ tanúsága szerint maga az igazság uralkodik, ahonnan minden igazságtalanság menekül, a jog kormányoz, a jogtalanságnak nincs helye, a jók jutalomban, a rosszak büntetésben részesülnek? Ha a birodalom szerencsés állását keresed, melyet a szentséges császár, a hatalmas választófejedelmek, tekintélyes hercegek, grófok, bárók, nemesek és más rendek csodálatos egysége tart össze, sehol másutt nem találsz effélét, csak Germániában. Mit mondjak még a germániai utazás többi hasznáról? Hol tehetsz szert szerencsésebben és könnyebben valamennyi tisztes tudományra, mint Germániában, mely a geometria tudományában felülmúlja a régi egyiptomiakat, vallásban a zsidókat, számtanban a kaldeusokat, minden művészetben a görögöket, tudományban a rómaiakat, a mesterek különféleségében és szorgalmában minden más nemzetet, vitézségben pedig mindenkit manapság? Ezt még a külföldiek is kénytelenek elismerni (példa rá Bodinus és Aeneas Sylvius). Vannak Germániának kiváló teológusai, tekintélyes jogtudósai, tapasztalt orvosai, éleselméjű filozófusai, vannak csillagászai, földmérői, földrajztudósai, zenészei, bölcsészei, szónokai, vannak nagyon tehetséges mechanikusai, építészei, szobrászai, szövői. Festőből Alsó-Germánia egyetlen városa, Antwerpen többet ad, mint egész Itália, Gallia, Hispánia. Tudományos műhelyeinek, akadémiáinak számára nézve Germánia²⁴ legyőzi Itáliát, Galliát, Hispániát, Lengyelországot, Svédországot, Dániát, Britanniát. Virágoznak benne a művészetek, virágoznak a tudományok, virágoznak a nyelvek, a francia, olasz, spanyol, lengyel, görög, zsidó, ezek annyira otthonosak a germánok között, hogy még az asszonyok is, különösen a belgák, többnyire négyet vagy ötöt, ritkábban csak kettőt-hármat ismernek. Sehol másutt nem találsz annyi Caiust, annyi Galenust, annyi Archimedest, annyi Tulliust, annyi Chrysostomust, mint Germániában. Elismerte ezt a nagy görög tudós, Argyropylus is, amikor a római pápa udvarában mintegy rémülten kiáltotta, hogy mindahány Grácia, minden művészet és tudomány az Alpokon túlra, Germániába repült. Hasonló okból mondja Jovius: „Szégyenünkre, csak a latin irodalom a miénk, a görög és héber a germánok földjére szökött.”²⁵ Hol keresed manapság Mars küzdőterét, ha nem a germánok között, főként az alsó-germániaiaknál, kik között a régi hiedelem szerint Mars is lakott, s éppen emiatt vélte igen bölcsen Nagy Sándor, hogy a germánokat nem szabad megtámadni. C. Caligula és Augustus pedig annyira félt tőlük, hogy Itáliába jövetelük hírére élete felől is kétségbe esett s mindkettő a tengeren túlra menekült. Volt-e őseink idejében csata, vár, tábor germánok nélkül? Sehol sem látsz erősebb, védettebb, nagyobb bástyákat, sehol felszereltebb fegyvertárakat, erődítettebb városokat, mint Germániában. Hol találkozol, kérdem, csinosabb és gazdagabb városokkal? Nemde ezt a fenséges területet sokkal fenségesebb városok díszítik, mint Európa összes többi tartományát? Mit nyújthat neked Itália, Gallia, Anglia, Hispánia, ami nincs meg Germániában? Gyönyörködtet a mezők bája, a fák termékenysége, a szőlők bősége? Nem kell, hogy ezért Campaniába menj, vagy hogy a firenzei kerteket keresd fel, nem kell átkelned az Alpokon a bíborosok növénykertjeihez, a híres paradicsomokhoz, Germániában sokkal műveltebb kerteket mutat neked nemcsak a fényes fejedelmek és nemes férfiak, hanem a gazdag városok, Nürnberg, Augsburg, Worms földje. Ha megnézted a Rajna²⁶ szőleit, ha szemügyre vetted a Neckar²⁷ és a Majna²⁸ termékenységét, egyáltalán nem szükséges, hogy felkeresd a Themzét, a Saône-t, a Szajnát, a Rhône-t vagy a Tiberist […] Ligetek és erdők […] Vadászat […] A gyengéd tenger látványa […] hajózás […] Tengeri városok, mint Amszterdam, Rotterdam, Enchuys, Rostock stb. […] Öltözet, nyelv […] Fürdők […] Nyomdák […] Hadi szerszámok […] Óraművek […] Régiségek, romok […] Hűség, becsületesség, civilizáció, vendégszeretet stb. […] De nem Germánia²⁹ foglal magába egyedül mindent, ami dicséretes, hanem más területek is mutatnak némely jeles dolgokat, mint fent mondottuk. Nincs nemzet bűn nélkül, nincs nemzet erény nélkül, dicsőség nélkül, dicstelenség nélkül […]

44. Az évnek és napnak melyik része legalkalmasabb a szárazföldi utazásra?

45. Melyik évszak szokott legbiztonságosabb lenni a tengeri utazásra?

46. Melyik út kényelmesebb, a szárazföldi, a tengeri vagy a folyami?

47. Melyik a legkellemesebb hajózás?

48. Mennyire vannak a hajózók a haláltól?

49. Halottaknak vagy élőknek tartsuk-e azokat, akik hajóznak?

50. Vajon a hullámokon kívül kisebb-e a veszedelem?

51. Higgyünk-e azoknak a részben már idézett, részben alább idézendő szellemes mondásoknak, melyek a tengeri utazást, mint vakmerő és igen veszedelmes dolgot, előttünk gyűlöletessé szeretnék tenni?

52. Kik alkalmazták először a hajóval történő utazást, avagy melyik nemzetet illeti a hajózás feltalálásának dicsősége?

[…] A hajózás tudománya a görögöktől különböző népekhez áradt szét, elsősorban az itáliaiakhoz, köztük a genovaiakhoz és a velenceiekhez. Az itáliaiaktól a luzitánokhoz vagyis portugálokhoz származott át, akiket a genovai Columbus annyira felkészített a hajózás mesterségére, hogy 146 évvel ezelőtt új világot tártak fel, s utat nyitottak a Nyugat-Indiákhoz. De az bizonyos, hogy jelenleg a hajózás művelésében és ismeretében minden nemzetet fölülmúlnak a belgák, közöttük is elsősorban a batáviaiak, zeelandiak, flandriaiak, s nem utolsók az angolok. Angol volt éppen Sebastianus Cano is, a csillagászat és földmérés tudósa, aki másfél év alatt az egész földkerekséget elsőként hajózta körül.

53. Hogyan és mennyire ismerték a régiek a hajózást?

54. Ugyanazzal a sebességgel visz-e minket a hajó nyugatról keletre és keletről nyugatra?

55. Körbejárhatja-e valaki száraz lábbal a földkerekséget?

56. Mennyi időre van szüksége az utazónak, aki az egész földgolyót körül akarja járni, feltéve, hogy szerencsétlen körülmények nem akadályozzák?

57. Végig lehet-e hajóval járni az egész Földet?

Nagyon is. És bizony nagyapáink idejében elsőként tette ezt a velencei³⁰ Sebastianus de Cano, aki V. Károly pártfogása alatt 1519. augusztus 10-én Sevillában, Spanyolország fő tengeri kikötőjében Victoria nevű hajóját a szeleknek eresztve, az egész földkerekséget mind az egyenlítőtől fölfelé, mind lefelé Aeolus és Neptunus segítségével bejárta, és 1522. szeptember 8-án a mondott Sevillába hazatért. Így tehát körülhajókázta a Földet 3 év, 4 hét és 2 nap alatt. V. Károly ennek a hajósnak aranyból készített földgömböt adományozott ezzel a csinos fölirattal: Először jártál körül engem.

Ezt az argonautát követte a nemes és dicső hős, Franciscus Draco, brit lovag, aki Britannia kikötőjéből 1577. december 13-án indult el, s bár sok nehézséggel és fáradsággal küzdött meg, dolgát kitűnően végezve 1580. november 3-án szerencsés csillagzat alatt visszaérkezett Angliába, miután 4 hét híján három esztendő leforgása alatt az egész Földet körülhajózta.

A harmadik körülhajózást Thomas Candischius, ugyancsak brit nemes tette meg, aki két év, 5 hét, 4 nap alatt körbejárta az egyenlítőt; 1596. augusztus 1-jén ismét tengeri utat kezdett, s nagy veszedelmeket legyőzve 1598. szeptember 9-én befejezte.

Negyedszerre Oliverius de Nort, utrechti hollandus hajózta körül a Földet. Ő 1598. július 2-án Mosa³¹ kikötőjéből indult, és 1601. augusztus 26-án óriási fáradságok árán tért vissza hazájába. Az ő Föld körüli hajókázása tehát 3 évet, 8 hetet vett igénybe.

Az ötödik hajós Jacomomachus volt, aki 1598 júniusában Rotterdamból indult a Magellán-szoros felé egyenes úton, s ezért 5 hó leforgása alatt szerencsésen körülhajózta az egész Földet.

Hatodikként 1614-ben a belga Georgius Spillenbergerus hajózta körül a Földet, aki augusztus Idusán Texelából indult, és 1616. június Kalendáján az isteni felség jóvoltából Zeelandba érkezett.

A horni holland Vilhelmus Schout volt a teljes Föld hetedik körülhajózója, aki 1615. június 14-én Texelából indult, és 1617. július 1-jén Zeelandba érkezett, eltöltve az úton két évet és 18 napot.

Nyolcadszor s legutoljára hajózta körül a Földet a nassaui flotta Jacobus L. Heremita parancsnoksága alatt 1623-24-25- és 26-ban. Ezek voltak tehát elsősorban azok a hajósok, akik a világnak ebben az utolsó korszakában szerencsésen körülhajózták a Földet (felfedezve különböző szigeteket, s óriási kincseket hozva haza).

58. Megtörténhet-e, hogy az évnek ugyanazon napja különbözik az utazó és az otthon maradó számára úgy, hogy az egyiknek például június 8-a, a másiknak pedig 7-e van, jóllehet mindkettő helyesen számol, vagy hogy ennek kedd, annak szerda van ugyanazon időben? Avagy: lehetséges-e, hogy az, aki a Földet körülhajózza, egy esztendő alatt nyer vagy veszít egy napot?

59. Melyik halandó tett a legrövidebb idő alatt igen hosszú és nagyon csodálatos hajóutat?

60. Ki járt a legcsodálatosabban szárazföldi úton?

61. Melyik ember járta be a legrövidebb idő alatt gyalog a legnagyobb távolságot a Földön?

62. Kik jártak be gyors úszással nagy vizeket?

63. Kik közlekedtek sebesen a levegőben?

64. Mindenki közül kik tették meg szárazföldi útjukat a leggyorsabban szekerekkel, kocsikkal és lovakkal?

65. Mely népek között fenyegeti az utazókat a legnehezebb és legveszedelmesebb szárazföldi út?

66. Miért, hogyan és hol szokta lidércfény háborgatni az utazókat?

67. Melyik csillag látszik legveszedelmesebbnek a hajós számára?

68. Melyik csillagot ítélik szerencsésnek a hajósok?

69. Melyik tengeri utak a legveszedelmesebbek?

70. Miért mondja a német közmondás: Ha szerzetesek és papok utaznak, esik az eső?

71. Vajon szükséges-e zarándoklást fogadni és tenni?

72. Vajon a varázslók és bűbájosok ördögi utazása a levegőben söprűn, boton, kecskebakon, köpönyegen szemfényvesztés-e vagy valóság?

[…] Ezenfelül némely szavahihető embereim elmesélték, hogy körülbelül negyven esztendővel ezelőtt egy istentelen diák a csehországi Prágában élő szeretőjétől megszökvén, a mi késmárki iskolánk küszöbéről egy napon kalap, köpeny nélkül az említett szerető sugalmazására egy kecskebakon elragadtatott, és sohasem tért többé vissza, de később a helybéli lelkésznek levélben számolt be állapotáról. Azokra is számos példa van, akik a varázslók révén köpenyben nagy hirtelenséggel távoli vidékre ragadtatnak, mégpedig nagyapáink idejében gyakran tett ilyen utazásokat a két híres mágus, Doctor Faustus és tanítványa, Christophorus Vagnerus […]

73. Ha a külföldön utazó lovat bérel, mely az úton tönkremegy vagy katonák erőszakoskodásától elpusztul, meg kell-e fizetnie, s meg kell-e térítenie a kárt a ló gazdájának?

74. Ha az utazó menlevelet kér a fejedelemtől, vissza is térhet-e ugyanazzal biztonságban?

75. Köteles-e az utas megtartani a rablónak adott esküt?

76. Illik-e keresztény utasnak vasárnap vagy más ünnepnapon utaznia?

77. Vajon élhetnek-e ortodox utasok jó lelkiismerettel heterodox népek között egy ideig? Továbbá: kegyesen cselekszenek-e az ortodox szülők, ha fiaikat heterodox iskolákba küldik külföldre?

78. Szabad-e az utasnak résztvenni eretnekek idegen istentiszteletein? És: illik-e az evangélikus tanulónak eltitkolnia ortodox vallását, ha eretnek népekhez megy és körükben tartózkodik?

79. Milyen kiváltságoknak örvendenek az utasok?

80. Vajon az alsó osztályosokat is megilletik-e ezek a kiváltságok?

81. Vajon a kóborlókat is?

82. Mily más módokon kell a hatóságnak az utasok gondját viselni?

83. Kell-e szállást adni az utasoknak és a vándorlóknak?

84. Milyen szent példákkal lehet ajánlani és javasolni a vendégszeretetet?

85. Még néhány világi példa a vendégszeretetre.

86. Mely népek fogadják emberséggel az utasokat és vendégeket?

87. Melyik nép vendégszerető babonásan, szinte csodásan?

88. Mely népek irtóznak nagyon az utasoktól és vendégektől?

89. A fogadós, aki egyszer magára vállalta a nyilvános szállásadás kötelezettségét, kényszeríthető-e arra, hogy idegen utasokat befogadjon?

90. Kell-e az utasoknak polgári és városi jogot adni?

91. Alkalmazhatók-e a vándorok uralkodásra, állami méltóságokra, a község ügyeinek intézésére?

92. Fogadjon-e a fejedelem vándort szolgálatába, környezetébe? Avagy: alkalmazhatók-e vándorok a fejedelmek személyes őrizetére?

93. Kell-e utaznia a hercegnek vagy az elsőszülött főúrnak, akit már kiszemeltek az ország vagy birtok kormányzására, különösen ezekben a veszedelmes és hadas időkben?

94. Milyen nevelőket és tanítókat állítsanak útra induló fiaik mellé a fejedelmek, főurak, nemesek és egyéb, kiváló állású, jobb sorú szülők?

95. Jogosan kívánhatja-e a külföldön, Múzsák között virrasztó fiú apjától, hogy megküldje neki a szükséges költséget? És: szabad-e az apának külföldi akadémiára küldött fiát saját tetszéséből hazahívni?

96. Mennyi ideig maradjon távol az akadémiai hallgató hazájától? Vagy: mennyi ideig lehet külföldi tanulmányokat folytatni?

97. Miért hánynak azok, akik nem szoktak a tengeri hajózáshoz, amikor először kerülnek a vízre?

98. Miért gyötri jobban a hányinger azokat, akik tengeren utaznak, mint akik folyón?

99. Miért van az, hogy amikor hajón vagy szekéren utazunk, a partok és hegyek látszanak mozogni, Vergilius e verse szerint³²: Elhagyjuk a kikötőt, a földek és városok távolodnak?

100. Miért látszik úgy, mintha valamennyi csillag követne minket az utazás folyamán?

101. Miért fáradnak el jobban, szuszognak szaporábban és fájlalják inkább bokájukat a hegyre kapaszkodó utasok?

102. Miért nem tudnak az utasok gyorsan haladni a homokban?

103. Miért rekednek be a farkast látó utazók?

104. Miért serkentik föl a kakasok az éj bizonyos órájában az utasokat és más embereket?

105. Miért kukorékolnak a kakasok néha a megszokott órán kívül?

106. Miért emlékeznek jobban a kutyák, lovak és más állatok az utakra, kanyarokra, mellékutakra és helyekre, mint az emberek, noha csak egyszer jártak is ott?

107. Miért távolról s nem közelről látják a vándorok a teljes várost?

108. Miért látják a vándorok távolról sötétnek a hegyeket, erdőket és egyebeket?

109. Meddig terjed a síkon utazó előtt a látóhatár?

110. Mi okozza, hogy ha a vándor a földhöz közel teszi a fülét, a legtávolabbi neszt is meghallja?

azaz útikönyve első részének második könyve, mely az utazás sajátos,
nagyon hasznos előírásait tartalmazza, Frölichius Dávid szerzőtől,
a császári és királyi felség magyarországi matematikusától.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kühne,
ugyanott községi nyomtató, az 1643. évben.

A tekintetes uraknak, Gallus Junior úrnak, Septimus úrnak és Gustavus úrnak, rakniczi, S. Ulrich-i, pernegkhi és obermarburgi stb. szabad báróknak, testvéreknek, kegyes urainak Frölichius Dávid boldogságot kér.

Tekintetes és kegyes uraim, a természet úgy szerezte, hogy a legtöbb halandó, aki csak magának és bendőjének született, oly távol áll a helyesen élő emberek törekvéseitől és hajlandóságaitól, hogy azokat a legnagyobb rossznak tartja; mások pedig, minthogy teljességgel leköti őket saját élvezetük és kényelmük, semmit sem tesznek, amivel az emberi társadalomnak használhatnának, és a természetnek ettől a rendelésétől semmi, mégoly égető szükség sem képes őket elmozdítani az élet egész folyamán keresztül, ezeknek én bizony nem szoktam követőjükké szegődni. A természet ugyanis úgy alakított és teremtett engem, hogy a halandók érdekeiért örök és olthatatlan tűzzel égjek. Ezért, amikor Germánia³³ akadémiáin időztem, minden követ megmozgattam, hogy az istentől nekem adott tehetség csekélysége szerint ünnepek, évfordulók alkalmával a közösség számára hasznos legyek, s ezzel az embereket lekötelezzem. Ez a hajlam űzött el még most is oly édes, de – mily fájdalom! – háborúval sanyargatott hazámtól Krisztus 1629. esztendejében, semmi akadály sem tarthatott vissza, annyira iparkodtam érdemeket szerezni a tudós ifjúság előtt. És bár az én rendes csillagászati számításaim időm legnagyobb részét lekötötték, és sok nyugtalanság is zavart, mégis, ami szabadidőm maradt, azt mind az utazási szabályzat kidolgozására fordítottam azok kedvéért, akik haszonnal szeretnének vándorolni. E részben, mivel magam igen hasznosnak ítélem, és azt hiszem, hogy a legnagyobb elmék számára is szükséges fáradságot viseltem el, nem lesz haszontalan, ha tekintetességteket az irántatok való szolgálatkészség következtében ennek részesévé teszem, és a ti tekintetességtek védnöksége alatt adom ki Útikönyvem első részének második könyvét, mely a vándorlás sajátos előírásait tartalmazza. Ezért alázatosan könyörgök, hogy a ti tekintetességtek fogadja barátságosan tőlem ezt a képesség szerint szerzett tisztességet, engem kegyességébe fogadni méltóztassék, s imádkozom, hogy a ti tekintetességtek ne csak utazzon szerencsésen őseinek dicséretes szokása szerint, hanem annak idején épen és egészségben, szerencsésen és üdvösséggel térjen is haza a közösség hasznára, tekintetes nemzetségének díszére. Írtam Gepidiában, késmárki házamban, megváltásunk 1644. esztendejében június 6. Idusán.

I. fejezet. Miképpen készítsék fel magukat az útnak indulók? (1-152. pont) […]

6. Olvassa ama nép történelmét, melyhez vagy melyen keresztül utazni fog, s az emlékezetben való rögzítés miatt készítsen abból egy kis kivonatot.

7. Forgasson földrajzi mappákat, elsősorban tudniillik a felkeresendő tartomány részletes földleírásait, szorgalmatosan figyelje meg bennük, melyik táj, melyik város felé kell útját vezetnie.

8. Indulás előtt tanuljon egy kicsit rajzolni, ez ugyanis igen hasznos az épületek, növények, állatok stb. lerajzolásához […]

21. Ne terhelje magát sok könyvvel, mindössze egy imádságos- és énekeskönyvet vigyen magával, írótáblákat, egy kalendáriumot, mely a legapróbb részletek följegyzésére is alkalmas, és tartalmazza a vásárokat, továbbá a megszemlélendő terület útikönyvét, gyönyörködtető és tanulságos történetek könyvét, valami filozófiai vagy teológiai összefoglalást, vagy más hasonlót, ami tanulmányaihoz alkalmazkodik.

22. Készítsen magának két nem nagy, hanem kicsi, hordozható albumot, melyet tudósok képmásai díszítenek, mégpedig nem művészietlenek és csúnyák; egyiket a közönséges barátok, iskola- és útitársak számára, másikat az előkelő és híres embereknek, s fordítson rá gondot, hogy még indulása előtt beletegye ebbe saját nevezetes honfitársait, nevüket, címerüket.

23. Készítsen magának naplót, kézikönyv formájában, amelyben beszámol arról, ami út közben naponta történt, amit látott, hallott. Kellemes lesz majd egykor a visszaemlékezés […]

51. Ha nyelvtanulás céljából szándékozik utazni, olyan helyet keressen föl, ahol az illető nyelvet állandóan és tisztán beszélik. Így aki az olasz nyelvet kedveli, az etruriai vagy toscanai Sienába menjen, aki a német nyelv szépségére vágyik, Lipcsébe.

52. Aki a jogtudományt akarja elsajátítani, Jénába, aki a teológiát vagy filozófiát, Wittenbergbe, aki az orvostudományt, Bázelba, aki a matematikát, Leidenbe vagy a fríziai Franekerbe menjen. Aki szép épületeket vágyik látni, látogassa Nürnberget vagy a bajorországi Münchent. Aki egy város romjait szeretné megnézni, Rómába utazzék. Aki a szilaj Rómát akarja megnézni, jubileumi évben keresse fel. Aki a tenger úrnőjének látására vágyik, Velencét üdvözölje. Aki Velence pompájában óhajt gyönyörködni, Jézus mennybemenetele napján menjen oda.

II. fejezet. Hogyan kell magát viselnie az utazás folyamán? (1-63. pont) […]

26. Olvassa az úton annak a népnek a történelmét, melyen keresztül vagy melyhez megy.

27. Jegyezze fel naponta a megtett mérföldeket, az egyes városok egymás közötti távolságát.

38. Az utazás unalmát elűzik a jámbor történetek és dalok, valamint a tisztes látványok. Az efféle lelki gyönyörűségek ugyanis enyhítik a test fáradalmát és az utazás nehézségeit.

55. Különösen az, aki szekéren vagy hajón halad, sűrűn forgasson valamilyen auktort, aki tanulmányaihoz illik, s amit zsebkönyvként magánál hord, vagy tanulságos szentenciákat, gyönyörködtető történeteket, jámbor értekezéseket tartalmazó könyvecskét, valamint földrajzi összefoglalást vagy útikönyvet, melyek valamennyije helyett ezt az egyet kielégítőleg használhatja.

59. Tartsa kéznél az útikönyvet, mely megmutatja a következő helységeket a mérföldek jelölésével, s ezt gyakran lapozgassa.

III. fejezet. Hogyan viselkedjék az utas a városokban, falvakban, udvarokban? (1-22. pont) […]

8. Ha valamely helyen egy ideig tartózkodnia kell, és ott valami emlékezeteset hall vagy lát, csendben figyelje meg, és útinaplójába írja be. Nem elegendő ugyanis, ha valamit hall, lát, de hasznos azt rendben fel is jegyezni, nehogy kiessék az emlékezetből. […]

12. Keresse tehát és látogassa meg a híres férfiakat, beszélgessen velük, és kössön ismeretséget, barátságot az olyanokkal, akiktől most vagy később hasznot remélhet, s akikre a visszaemlékezés hasznos vagy dicsőséges lehet, a legtöbben ugyanis tisztességnek tartják, ha utasok keresik és kérdezik őket.

13. Fordítson gondot arra, hogy minden parasztos szégyenkezést félretéve albumát személyesen vigye a híres férfiak elé, ne szolgák vagy közbenjárók révén juttassa hozzájuk. […]

16. Hogy pedig a főemberek ismeretségét és barátságát könnyebben és kényelmesebben megszerezze, nekik a barátok albumát (Album amicorum) nyújtsa, mert ha abban azok kézjegye, címere vagy képmása benne lesz, ez neki tisztes bizonyságul fog szolgálni arra, hogy ezekkel a férfiakkal barátilag társalkodott, és hogy az illető helyeken egy ideig személyesen élt.

17. Ne éljen vissza az albummal, vagyis ne méltasson rá minden alantas személyt, mesterembert, ivócimborát, bolondot, bohócot, nehogy ez a könyvecske kolduló levéllé váljék, mint ezt kóbor diákok gyakran megteszik, és ez okból emlékkönyvüket meggyalázzák, s ami olykor egyébként kiváló elméket is megakadályoz abban, hogy kiváló férfiakhoz bejussanak. Szemérmetlen képekkel, éretlen mondókákkal ne piszkítsa be. Idejekorán figyelmeztesse a bejegyzőket, hogy ne tiszteletlenkedjenek, mert ezzel lejáratják őt a komoly férfiak előtt, és aki az ilyen könnyelműségnek örvendezik, saját szellemét alacsonyítja le.

18. Pontosan jegyezze fel, amit a tudósoknál, bölcseknél, főembereknél személyesen látott, hallott, figyelje szorgalmatosan korukat, ábrázatukat, testtartásukat, öltözetüket, mozdulataikat, kiejtésüket, emberségüket, jóindulatukat, jótéteményeiket.

19. Bátran járuljon a tudós és híres emberek elé, tudván, hogy valaha ők is ifjak, műveletlenek, hitványak voltak, s hogy majdan ő maga is lehet hozzájuk hasonló, sőt törekszik is olyanná válni. Ha a helyi szokás és saját helyzete úgy hozza, nyújtsa nekik jobbját, rövid üdvözlő köszöntést mondva.

20. Jegyezze fel a híres emberek, főurak, nemesek, doktorok, lelkészek, iskolamesterek, konzulok, bírák és más előkelő polgárok nevét […]

IV. fejezet. Hogyan kell az utasnak viselkednie a fogadóban? (1-46. pont)

V. fejezet. Milyen útitársat válasszon a vándorló és hogyan viselkedjék vele? (1-24. pont)

VI. fejezet. Milyen élelemmel éljen az utazó? (1-15. pont)

VII. fejezet. Milyen egészségügyi rendszabályokat alkalmazzon az utazó? És: milyen eszközökkel lehet könnyen orvosolni az utazóknál szokásos betegségeket és belső, külső testi bántalmakat?

1. Hideg ellen. 2. Meleg és szomjúság ellen. 3. Orrvérzés ellen. 4. Hasmenés ellen. 5. Székrekedés ellen. 6. Vizeletrekedés ellen. 7. Gyomorégés ellen. 8. Feldörzsölt sebek ellen. 9. Kimerülés ellen. 10. A láb felhólyagzása ellen. 11. Belső sérülés és törés ellen. 12. A láb ereinek kimarjulása ellen. 13. Tengeri betegség ellen. 14. Dögletes levegő ellen. 15. Méreg ellen. 16. Kígyómarás ellen. 17. Tetű ellen. 18. Napszúrás ellen. 19. Az ajkak és kezek széltől való kicserepesedése ellen.

VIII. fejezet. Hogyan viselkedjék az utas bizonyos és meghatározott helyeken? (1-34. pont)

IX. fejezet. Milyen eljárásokat és módszereket kell követni a külföldi tanulmányok során? (1-76. pont)

X. fejezet. Az erkölcsökről. Tudniillik, hogy hogyan kell viselkednie az utazás folyamán, valamint egy állandó helyen, minden időben és bármely vidéken istennel és a különböző állapotú emberekkel szemben.

1. Istennel szemben. 2. Az emberekkel szemben. 3. A hazával szemben. 4. Szülők, pártfogók, rokonok, jóbarátok iránt. 5. Magántanítók és nyilvános professzorok iránt. 6. Öregekkel. 7. Tisztviselőkkel. 8. Urakkal és úrnőkkel. 9. Asszonyokkal és szűzekkel. 10. Földiekkel. 11. Idegenekkel. 12. Iskolatársakkal, pajtásokkal, családi barátokkal szemben. 13. Tanulókkal. 14. Lakomán. 15. Józan összejövetelen. 16. Kölcsönös és tisztes társalkodásban. 17. Másokkal való séta közben. 18. A testápolásnál. 19. Bölcsek tanácsai, melyeket az utasnak a közéletben figyelemmel kell kísérnie.

Miután előadtuk az utazás mindenkinek egyformán szükséges tudnivalóit, hátra van még, hogy elősoroljuk a meghatározott céllal történő utazás feltételeit és tételeit.

XI. fejezet. Hogyan kell véghezvinni a zarándoklatot?

XII. fejezet. Hogyan kell utaznia a teológus tanulónak?

XIII. fejezet. Mi módon utazzék a jogász tanuló?

XIV. fejezet. Milyen utazási szabályokhoz tartsa magát a medikus?

XV. fejezet. Hogyan végezze útját a filozófus tanuló?

XVI. fejezet. Milyen szabályokat vegyen figyelembe a vándor katona?

XVII. fejezet. Mik a szabályok az utazó követek számára?

XVIII. fejezet. Milyen utazási szabályokat vegyenek figyelembe a főurak, grófok, hercegek?

XIX. fejezet. Mi módon végezheti utazását a nemesek tanítója vagy nevelője?

XX. fejezet. Milyen formában tegye meg utazását a gyermek és a növendék?

Van néhány bővebben tárgyalandó szabály az utazás különböző formáiról:

XXI. fejezet. Miképpen kell intézni a gyalogos utat?

XXII. fejezet. Mi a lovas utazás módja?

XXIII. fejezet. Hogyan történjék az utazás szekéren?

XXIV. fejezet. Hogyan alakuljon a hajón történő utazás?

XXV. fejezet. Hogyan kelhet át az utas nyílt vagy befagyott folyón?

XXVI. fejezet. Hogyan bonyolítsa le az utas dicséretesen a hazájába való visszatérést? […]

4. A híres professzoroktól, előadóktól és más jóakaróitól tisztességgel búcsúzzék el, emlékkönyvét is nyújtsa át.

5. Szerezzen bizonyítványt a nagyságos rektortól, dékántól vagy más tanártól.

6. Ne csomagoljon be mást és ne vigyen magával, csak a legértékesebb könyveket, apró, szállítható eszközöket, a híres férfiak képmásait és olyan dolgokat, melyek hazájában hiányoznak, vagy amelyek igen drágák neki, és nehézség nélkül vihetők.

7. Visszatértében gondosan tartsa be az előadott és ezután előadandó szabályokat, ezt az útikönyvet forgassa újra és újra.

XXVII. fejezet. Hogyan kell viselkednie a hazájába visszaérkezett utazónak? (1-13. pont) […]

9. A külföldi pártfogókkal, jótevőkkel, tanárokkal, magántanítókkal, urakkal, iskolatársakkal, asztaltársakkal, más személyekkel, bizalmasaival vetett ismeretséget és barátságot sűrű levelezéssel folytassa, beszámolva ennek során mind a közügyek, mind saját sorsának alakulásáról.

első részének harmadik könyve, mely a külföldön megszemlélendő,
megnézendő és megfigyelendő dolgokat, valamint ennek legegyszerűbb
módját tartalmazza, példákon vagy történelmi emlékeken szemlélteti.

Mindenféle tapasztalat könnyebb megszerzése, szilárd bölcsesség gondosabb
gyűjtése céljára az utazás igaz és kettős hasznára törekvő minden rendű
valamennyi tanuló számára igen alkalmas, nagyon szükséges és örvendetes mű.

Kidolgozta Frölichius Dávid, a szent császári és királyi fölség magyarországi matematikusa.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kuhne, az 1643. évben.

első részének negyedik könyve, mely az utak kettős mutatóját tartalmazza,
tudniillik a közönségeset és a matematikait, ehhez járul a hármas utazási tábla,
melynek segítségével a híresebb európai városok kölcsönös távolsága minden
egyes terület honos mérföldje szerint megismerhető és kideríthető.

Összeállította Frölichius Dávid, a szent császári és királyi fönség magyarországi matematikusa.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kühne,
az ottani község nyomtatója, 1644.

 

Mérföldjelző szobrok, vagyis az utak és mérföldek közönséges jegyzéke Germánia, Belgium, Svájc, Gallia, Itália, Hispánia, Anglia, Dánia, Magyarország, Erdély, Lengyelország stb. híres városain keresztül.

Az előadott valamennyi út mutatója.

A helyek pontosabb kinyomozása, tudniillik miként lehet matematikailag kiszámítani a városok egymás közötti távolságát?

A földkerekség főbb városainak hosszúsági és szélességi foka.

Különböző módszerek két hely távolságának megállapítására.

1. Két, csak szélességi fokban különböző város távolságának megállapítása. 2. Két, csak hosszúsági fokban különböző város távolságának megállapítása. 3. Két, szélességi és hosszúsági fokban különböző város távolságának megállapítása. Két, mindenféleképpen különböző és különböző félgömbön fekvő város távolságának megállapítása.

Utazók segédeszköze, mellyel egy ismeretlen város vagy terület helye, továbbá két vagy három város egymásközti távolsága kimutatható.

A Germánia, Itália, Gallia, Magyarország, Erdély, Lengyelország stb. kereskedelmi központjaiban tartott vásárok rendje, melynek segítségével az utazó útját alkalmasabban intézheti és végezheti.

Az európai pénzek elnevezése és értéke betűrendben. Mivel az útikalauzok általában csatolni szokták a külföldi pénzek értéktáblázatát is, nekem is megéri a fáradságot, de keveset szólok erről a változékony és kevéssé állandó tárgyról. És nagyon is találóan mondom: Változnak az idők, s a pénzek is változnak bennük.

Vége.

azaz útikönyve második részének első könyve, mely az utazók számára
összefoglalt földrajzot tartalmazza, főleg a jelesebb és könnyebben megközelíthető
európai vidékeket írja le, egyenként kimutatja ezek fekvését, nagyságát, milyenségét, urát,
felosztását, városai, városkái, várai elhelyezkedését, a bennük történt emlékezetes dolgokat,
állapotát, politikai berendezkedését, lakosainak szokásait és erkölcseit, a szigeteket, félszigeteket,
tengereket, öblöket, folyókat, tavakat, kikötőket, hegyfokokat, hegyeket, fürdőket, savanyúvizeket,
ásványokat, szántókat, növénykerteket, erdőket, állatkerteket, vadaskerteket, régi emlékeket, továbbá
más jelesebb természeti és mesterséges dolgokat, s azonfölül összefoglalóan tárgyalja a földkerekség többi részét,
részint tapasztalat és saját megfigyelés, részint újkori földrajzírók olvasása révén összeállította Frölichius Dávid
késmárki matematikus a kárpáti gepidáknál, két bőséges, hasznos és nagyon szükséges mutatóval.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kühne,
ugyanott községi nyomtató, az 1643. évben.

 

Földrajzi előtanulmány, mely a közhasznú földrajzi kifejezéseket adja elő.

Az e földrajzban tárgyalt területek és tartományok általános jegyzéke betűrendben.

azaz útikönyve második részének második könyve, mely olvasásra kedves,
használatra gyümölcsöző utazási történelmet tartalmaz.

Az utazók kedvéért összeállította Frölichius Dávid,
a szent császári és királyi fönség magyarországi matematikusa.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kühne,
ugyanott községi nyomtató, az 1644. évben.

Az útikönyv második részének második könyve, mely elsősorban az utasok számára alkalmazott és az utazás unalmát elűző erkölcsös történeteket ad elő.

1. Inkább barátokhoz és ismerősökhöz kell szállni, mint ismeretlen fogadóshoz, útközben nem kell megvetni bizonyos álmokat.

2. Illik, hogy a nagy emberek nagylelkűen befogadják és megajándékozzák vendégeiket és az utasokat.

3. Híres embereket időnként akaratunk ellenére is be kell fogadnunk.

4. A fogadóban néha nem szánk íze szerint készült ételt is el kell viselnünk.

5. A bűnökkel fertőzött helyet el kell kerülni, s nem szabad ott sokáig tartózkodni.

6. Érdeklődéssel kell felkeresni, megszemlélni és megbecsülni a nagy emberek szülőhelyét.

7. Pártfogoljuk a segítségünkért könyörgő vadállatokat, mert szükség esetén azok is megvédhetnek minket.

8. Az Isten meg szokta büntetni azokat, akik embertelenek a vendégekkel.

9. Körültekintéssel kell élni a vendégekkel szemben, s ismerni kell életmódjukat.

10. Nem kell mindig és mindenkinek ajánlólevél.

11. Vendégségben kerüljük a torkoskodást.

12. Ne vessük meg a szülői tanácsot.

13. Néha az Isten csodálatosan derít fényt a gyilkosságokra.

14. Nem kell könnyen megijedni akárki fenyegetéseitől.

15. A magasabb rangúaknak engedjünk utat, tisztelettel köszöntsük őket.

16. Az útitársak parasztosságát és durvaságát olykor türelemmel viselni kell.

17. Nem kell túlzottan félni az út veszedelmeitől.

18. Legveszedelmesebb a tengeri utazás.

19. Nemcsak az oda, hanem a visszautat is gondosan meg kell fontolni.

20. Kerüljük az üres hencegést.

21. A hazugnak jó legyen a memóriája.

22. Ne versengjünk egykönnyen az útitársakkal.

23. A nagy emberek előtt legyünk szerények szóban és cselekedetben.

24. Ne éljünk ostoba postás szolgálatával.

25. Szorgalmasan látogassuk útközben a templomokat.

26. Hitvány ruhában senki sem becses.

27. Keressük fel és szólítsuk meg a híres férfiakat.

28. Vendégségben apránként együk az ételt.

29. Útról hazatérve inkább dicsérjük, mint ócsároljuk az állam és egyház üdvös törvényeit.

30. Az utazó ne töltse tele színültig poharát.

31. Időnként nem árt a rosszat tisztelni.

32. A nehéz ruhát bízzuk inkább más, megbízható útitársra, mint hogy túlságosan megterheljük és elfárasszuk magunkat.

33. A tanultság a legbiztosabb úti felszerelés, sem hajótörés, sem tűzvész, sem háború, sem tolvajlás, sem rablás nem árt neki.

34. Szoktassuk ízlésünket különböző ételekhez.

35. Minden vidék saját szokása szerint rendezi a lakomát.

36. Cselt csellel csúfoljunk meg.

37. Győzelem előtt ne daloljunk diadaléneket.

38. A barátot gyakran igazság örve alatt csalják meg övéi.

39. Gimnáziumokban és akadémiákon ne töltsük hiába az időt.

40. Lakomához szerényen járuljunk, szerényen viselkedjünk, szerényen távozzunk.

41. A szembejövőket ne zaklassuk tolakodó szavakkal.

42. A büntetést szenvedőket nem szabad kigúnyolni.

43. Az Isten gyakran csodával őrzi meg és szabadítja ki a veszedelemből az eltévedőket.

44. Idegen földön ne engedjünk magunknak túlzott szabadságot, és a latin nyelv mindenkinek szükséges.

45. A főnemesek és hercegek fiainak alaposan meg kell tanulniuk latinul.

46. Nem mindenki igazi kocsis, aki annak állítja magát.

47. A lónak éjjel, nappal gondját kell viselni.

48. Kerüljük az üres hencegést.

49. A fogadalmat meg kell tartani, Istent sem szabad becsapni.

50. A durvákat türelmesen kell elviselni.

51. A lovakat vagy szamarakat nem szabad túlzottan terhelni.

52. Kerüljük az állhatatlan társakat.

53. Tegyük alkalmassá kezünket a munkára.

54. A fecsegőktől jobban óvakodjunk, mint a hallgatagoktól, a csendes folyónak se higgyünk.

55. Nem nyugtalanít saját bajunk, ha előbb ellenségeink kellemetlenségeit láttuk.

56. Néhányan elhagyják a meglevő alkalmas dolgot, amit ostobaságuk miatt nem tudnak használni.

57. Isten gyakran csodával szabadít meg egyeseket a veszedelemtől.

58. Hasonló történet.

59. Hiábavaló utazást nem kell tenni.

60. Ne vessük meg a régi, de szegény barátot.

61. Rablókkal óvatosan bánjunk.

62. Az itáliai vendéglőkben kerüljük a nyúlhúst.

63. A gazemberek néha csodamód nyerik el büntetésüket.

64. Ne higgyünk könnyen akárkinek.

65. Ne mindig külső viselkedéséből ítéljük meg az embert, hanem inkább beszédjéből.

66. Utánozzuk ama hely ruhaviseletét, ahol élünk.

67. Lassan járj.

68. Ne forduljunk el a koldustól, inkább segítsük.

69. A gyilkosság nem marad rejtve; ismeretlen vagy magányos kísérő társaságában ne menjünk erdőn, elhagyatott helyen keresztül.

70. A fogadóban olyan beszélgetést kell folytatni, ami a gazdát és a többi vendéget szórakoztatja, a beszélőt pedig megkedvelteti.

71. Ha másnak bővebben jut valamiből, ezt inkább fogjuk tréfára, mint bosszúságra.

72. Útravalót kérkedés nélkül kell kérni.

73. A bölcs nem hányja más szemére a testi fogyatkozást.

74. Teljesíthető fogadalmat kell tenni.

75. Előbb győződjünk meg a vendéglátó hűségéről, s csak aztán bízzuk rá pénzünket.

76. Isten néha csodával menti ki övéit a fogságból és nyomorúságból.

77. Erősítsük meg testünket az időjárás viszontagságaival és az éhséggel szemben.

78. A fukarságot és barátságtalanságot nyugodtan fogadjuk.

79. A sovány ebédet olykor jóra lehet fordítani.

80. Tiszta ágyat válasszunk.

81. Ismeretlen és veszedelmes erdőbe ne merészkedjünk kísérő nélkül.

82. Hasonló történet.

83. Rotterdami Erasmus veszedelmes utazása, melyből megtanuljuk, hogyan lehet elkerülni a bérgyilkosok mesterkedéseit és hogyan szabadulhatunk meg a rablók kezéből.

84. A fogadósné barátságtalanságát hasonlóval szokták viszonozni.

85. A vendég jóindulatát hasonlóval viszonozzák.

86. Az utas legyen szolgálatkész a fogadóban.

87. Isten megbünteti a hitetlen és hitszegő fogadósokat.

88. Ne csatlakozzék a vándor az erdőben meggondolatlanul társakhoz, különösen estefelé.

89. A részegség kerülendő.

90. Vigyázzunk arra, hogy a halál ne érjen készületlenül minket.

91. Ellenséges zaklatásokat ügyesen hárítsuk át az erősebbre.

92. Az erősebb barát nem részes sem a szerencsében, sem a bajban.

92. [!] Ne tulajdonítsuk magunknak ismeretlen dolgok ismeretét.

93. Néha első pillantásra ijesztő emberek később értékteleneknek bizonyulnak.

94. Viharban ne káromkodjunk.

94. [!] Ne folytassunk bolondos és istentelen társalgást az úton.

95. Ne induljunk útnak éjszaka, és ne átkozódjunk.

96. Ne fogadjunk be istenteleneket, szemérmetleneket, komolytalanokat.

97. Az üldözőktől csellel meneküljünk.

98. Isten gyakran angyalai révén csodával menti meg az úton veszélybe került jámborokat.

99. Ugyanerről másik történet.

100. A vendéglátó lányait vagy szolgálóit ne zaklassuk szemérmetlenül.

101. Az egyszerűbb emberek figyelmeztetéseit sem kell megvetni.

102. Veszély közeledtével ne titkoljuk el nevünket, az egészséges óvatosságra hallgassunk.

103. Ne menjünk vaktában veszélyes helyre.

104. Szolgákkal, barátokkal ne osszunk meg családi titkot, különösen külföldön.

105. A toulouse-i tanács börtöne.

Az e könyvben elbeszélt történetek mutatója.

azaz útikönyve második részének harmadik könyve, melyben örök útinapló,
valamint négyszeres jóslat, tudniillik idő-, arc-, tenyér- és álomjóslás foglaltatik.

Írta Frölichius Dávid, a szent császári és királyi fönség magyarországi matematikusa.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, az 1644. évben.

második részének negyedik és utolsó könyve, mely először úti imádságokat,
utána himnuszokat tartalmaz, Frölichius Dávidtól, a szent császári
és királyi fönség magyarországi matematikusától.

Ulmban, Wolfgang Endterus költségén, nyomtatta Balthasar Kühne,
ugyanott községi nyomtató, az 1644. évben.

 

Derék szerzőkből az utazók számára összegyűjtött alázatos imádságok.

Az imádságok mutatója.

Édes himnuszok az utazók használatára, régi és új teológusoktól átírva.

A himnuszok mutatója.