UTAZÁSI LEVELEK PADOVÁBÓL¹

Többi között szerelmes uram atyám ezt a kettőt, hogy tisztösséggel megszabadulhassak lakott helyemrül, földet mutálván ide Padovába jöhessek, az kegyelmes Istentül nem kevés könyörgéssel kértem, kívántam és reménséggel vártam; mert noha azt mondja Seneca, hogy sedendo fit animus doctior³, és az gyakorta való változtatás, vándorlás nem annyi hasznot, mennyi kárt hoz studiosis hominibus⁴: mindazonáltal az módjával való helynek mutálása nem káros, haszontalan, hanem mind szükséges hasznos és gyönyörűséges és úgy volna kárral coniugáltatva, ha üdőnap előtt solum verteremus⁵. Megüsmerték azt még pogánok is, hogy nem csak ez egész világ Deorum nutu gubernaretur, hanem etiam res humanae, vi, fato et providentia eorum regerentur⁶. Én is azt bizonnyal látom, hogy arra az két dologra, mint egyebekre is Isten ő felsége segített és viselte gondomat, melyekért minemű hálaadással tartozzam, palam et in aperto est. De ez mellett, ut de secundis loquar causis⁷, nagy fő oka volt Kegyelmed szerelmes uram atyám és Isten után csak Kegyelmed végezte el, vitte véghez dolgomat, votumomat és miképpen minden üdőben, életemnek rendiben, most is azonképpen reám való gondviselését megmutatta és declarálta. Görögországban, miért hogy florentissima et felicissima extitere ingenia, az görögök dicsíretit, lausát soha el nem hadták, vel hominum infimorum acute dicta, recte facta, responsa prudenter et cogitationes elegantiores aeternae hominum memoriae commendarunt⁸, bizonnyal Kegyelmednek ilyen szép, dicsíretes és jó factumát el nem hallgatták volna, hanem örök emlékezetnek adták volna. De most is nem privaltatik meg Kegyelmed digno praeconio, mert valakik hallják, hogy ne extollalják Kegyelmednek cselekedetit, nem tűrhetik még az kőfalok is, kik látják, örülni, psallialni meg nem szűnnek, desistálnak⁹. Mondanám, hogy Kegyelmednek ilyen atyai szeretetiért, melyet csak szűvel érdemlettem Kegyelmedtül, szolgálatomat ajánlom, de tenuitas mea et facti magnitudo nem szenvedi, non sinit, non permittit¹⁰. Hálákot adnék, de efféle szókkal minden levelemet be töltöttem. Egyebet nem szóllok, Kegyelmedé, Kegyelmeteké vagyok, leszek és maradok, szűvel, igyeközettel, szolgálattal és minden tehetségemmel. […]

Itt minden holnapra ágytul, kamarátul és ételtül 6 aranyat és 40 magyar pénzt fizetünk. Azt pedig igen exacte¹¹ és üdő előtt megkívánják a gazdák az mennyire lehet. Vadnak olyak, kik csak magok pénzével, ő magok vesznek reggel estig való eleséget, gazdaasszonyokkal főzetnek, és úgy laknak, élnek bizonyos fogadott kamarában. Mondják némelyek, hogy úgy olcsóbban lakhatnak, de némelyek tagadják viszontag. Mü azt még meg nem experiálhattuk, próbálhatjuk, mert sem nyelvet nem tudunk még, sem pénzzel úgy nem vagyunk instruáltatva, hogy azt cselekedhetnűk, mert ha egy ideig úgy vásárlanánk is, nem sok üdő múlva pénzünk elfogyna, holott bátyám uramnak, mikor ide jutott¹², semmi pénze nem maradt több két aranyánál, melyet az öccse küldött vala doppelül¹³ Fejérvárrul s ha most jó idején az én kevés pénzemmel asztalra nem mennénk, oztán fogyatkozva nem várnának az gazdák. Mégis így praenumerálunk most és ennekutánna, ha megszűkülünk is, inkább el várnak. Magamot meg nem vonhatom és azt nem cseleküdhetem, hogy megtagadnám Bogáthi Miklós uram bátyámtul¹⁴, noha talám¹⁵ hasznomra nincsen, de mégis úgy kell lenni, az üdő szüksége azt mutatja. Illik azért, hogy Kegyelmed Boldisár uramot¹⁶ intse, hogy ennekutánna is magát meg ne vonja, hanem mentül hamarébb lehet, pénzzel értesse, hogy én is kárban ne essem.

Annakokáért Kegyelmed legjobban, hasznosban, cseleküszik, ha Kegyelmed úgy rendeli költségemet, hogy annélkül meg nem fogyatkozom; mert úgy gondtul, bútúl megment, és kevesebbet költök, holott várás fejébe mindent drágábban adnak és ha magunk asztalán kezdünk lakni s úgy olcsóbban telik, mindenkor praesens pecunia requiráltatik¹⁷. Kegyelmed Kazbek Györgynél vagy Henkel Lázárnál¹⁸ Bécsben elvégeztetheti, hogy írjon ide Velencében az ő factorának, Kegyelmetektül rendelt pénzt adjon kérésünkre. Azután Kegyelmed Bécsben megküldheti az ott való rendelt embernek és valamint jár az arany, alább váltatik pedig, az mint értettem, hogysem mint Erdélyben, aprópénzül megfizetheti. Szent György napig¹⁹ talám, az mi költségem vagyon, megérem vélle, ha Bogáthi uramnak küldenek, jóllehet ide könyveket sem hozhaték az utnak hosszú és alkalmatlan léte miá. Itt is szükségeseket kell azért vennem, és téli dologra prospiciálnom.

Az itt való hely mindenbül igen szűk, én csudálkozom, hogy még az posztó is drágább itt, hogysem mint Erdélyben vagy Németországban. Egyébképpen is énnekem nem igen tecczik sem az deákoknak moresi, civiseknek rendtartása, sem pedig lakóhelyök, kamarájok; de főképpen ilyen hideg időben, hideg ebédlőházok és hideg fagyos ételekkel való tartások. És énnekem ha dicsírnem kellene is, nem úgy dicsírném, mintha ha úgy sentiálnék valóban, hanem sequerer alios et insisterem multorum vestigiis, vanis opinionibus²⁰. Professorokat még nem hallgathattam, mert még csak most redeálnak officiumokra²¹. Hétfőtül fogva az fő iureconsultust hallgattam, az igen tecczik, jól olvasna, de az deákok gyakorta interturbálják.

Itt több erdélyi vagy magyarországi nincsen Johannes Herteliusnál²². Forgách Mihály és Sombori²³ Rómában mentenek volt, onnan Neapolisban. Bizonyoson írták onnan valami németeknek, és ugyan az ő comesi is, kik megjövének, beszéllék, hogy halálra való betegek voltak és nagy nyavalyát, ként szenvedtenek. Újobban hozák, hogy megkezdtek gyógyulni, tudom, hogy cancellarius uramnak ilyen immatura peregrinatiojok²⁴, mind megmondá Marcus uram²⁵ is, nem leszen kedves. De én betegségek felől semmit neki nem írtam. Írtam egyébrül, egyebet, amit tudék, de én nem vélem, hogy gyakorta írjak, holott immár két esztendeje múlék, hogy csak egy lineát sem írt, maga ez előtt gyakorta alloqualt levelével. Ez elmúlt januariusban könyvet is küldtem vala neki, talám²⁶ az sem tecczett, magam sem tecczem, azt hiszem; etc.

Az felséges Isten éltesse, tartsa: vezérelje Kegyelmeteknek minden utait, járásit és adja, engedje meg, hogy tü Kegyelmetek felől omnia fausta et felicia²⁷[…]

G. KORNIS

 

Írja vala Boldisár uram ő Kegyelme, hogy te Kegyelmednek akaratja volna rá, hogy rövid nap hazahína, de az mint lenne mind Kegyelmednek dicsíretire, mind pedig énnekem hasznomra, elémenetelemre, nem látom. Tudja Kegyelmed, hogy igen ifjú voltam, mikor kijöttem, ítíletemben is és tudományomban igen gyermek, úgyannyira, hogy ha szintén az Themistocles²⁸, Seneca vagy ő magának Simonidesnek memoriája²⁹ nálam lött volna is, Aristotelesnek vagy Ciceronak naturale iudiciuma³⁰, még igen mélyen az tudományban nem mehettem volna el. Valakik laude eloquentiae, vel doctrina, arte aliqua floruerunt, excelláltanak, vagy emineálnak³¹ is mostan, mind több ideig laktanak ide ki sokkal is, hogysem mint én. Ianus Pannonius episcopus quondam³² Quinqueecclesiensis³³ tizennyolc esztendeig mulatott volt, Michael Paxi³⁴, kinél az mü saeculumunk magyart tudósbat nem látott, tizenkettőig maradott, Cancellarius uram is tizenkettőt, ha nem tizenötöt, betöltött. Elhagyom az többit, mint ím Marcellus Nagyot és több afféléket, kik sok ideig való lakásokkal nagy tudománt és gloriát kerestenek magoknak; mert az mi Enyedit³⁵ és több afféle rendüeket nézi, kik kevesebbe laktanak ide; az előtt is schola mesterek és gubernatorok voltanak ők, és annyi fundamentumok volt, hogy csak sublimiora necesse fuit illis quaerere, humilia, poetarum scripta et oratorum praecepta ne inspexerunt quidem³⁶. Azon nem igyekezem, azt nem kívánhatom Kegyelmedtül, hogy te Kegyelmed minden jövedelmét rám költse, holott többen is vagyunk, kik ex eodem sanguine procreati sumus³⁷, csak ezen felette igen kérem Kegyelmedet per virtutem avitam, amorem paternum et pietatem innatam³⁸, hogy te Kegyelmed immár ne hagyjon el, hanem viselje gondomat, suppeditáljon még egyníhány ideig sumptust³⁹, hadd mutathassam meg, hogy az székelyeknek is vagyon virtusok, mellyel ha az szerencse nem irigykednék, elé mehetnének és feljebb is emelkedhetnének. Azt azért én Istentül bizony soha nem kértem, hogy in altiori gradu collocaltattassam dignitatis et honoris⁴⁰, csak azon könyörgöttem, hogy jó erkölcscsel, jámborsággal és hasznos tudománnyal engedtessék hazamenetelem. Nem is reméllöm, látván, sőt hallván az országnak állapatját, járását, de én, ha csak szántó nevem lévén, az agriculturát, mint egy régi Cato⁴¹ exerceálhatom is két vagy három segíddel, ugyan olyan bódognak ítílem magamot, mint az aki nagy imperiummal, nagy méltósággal és urasággal vagyon. Stet quicunque volet potens: aulae culmine lubrico. Me dulcis saturet quies: Obscuro positus loco, Leni perfruar otio.⁴² És bizonyára divitiae grandes homini sunt vivere parce, Aequo animo, neque enim est unquam penuria parvi⁴³. Nem kételkedem abba, hogy te Kegyelmednek liberalitassát nem sentiálnám⁴⁴, holott azt gondolnom, hogy te Kegyelmed arra bocsásson, vagy arra adjam magamot, a mire egyníhányan mentek, religiojokat megszegvén, collegiumokban adták az magyarok stipendiumára magokat, ugyan nefas és scelus volna⁴⁵. Azt pedig, hogy hamar hazahína és azt az üdőt is, hogy megrövidítené, melyet Brassóban magában elrendelvén, kimondott vala, religionak tartom.

Megadták szerelmes uram atyám az te Kegyelmed levelét 18. napján januáriusnak, mely énnekem sokképpen szerelmes lőn, mert immár egész esztendeje múlt vala, hogy semmi írását nem láttam vala. Kegyelmednek és egybekért is, mert sokat különben rendeltem, gondoltam vala magamban, hogysem mint immár az te Kegyelmed levelébül megértettem és tanultam; etc. […]

Én innen sohuva, sem eggyünk is nem ment, nem mentem, ha szintén te Kegyelmed parancsolatját nem értettem volna is, most peregrinálni azokkal az conditiókkal el nem indultam volna. Az üdő az tanulásra legjobb volt most, egyéb is állott volna ellene. Izente vala Jósika István uram⁴⁶, hogy őneki kedves dolgot cseleküdnénk, ha vélle elmennénk, és az úton az inasok tisztit subeálnók, mindenütt Illustrissimus dominusnak hínuk, úgy megtisztölnűk; bizony dolgot írok Kegyelmednek, mint szolga kegyelmes urát szokta. Sem az szolgálatot fel nem vevők, sem pedig fejedelmünk titulussát neki nem adók. Ez lőn az oka, hogy deákul⁴⁷ is nem szóllóttunk vélle. Cancellárius uramnak nagy legatioja vala, tiszti nagy volt, virtus⁴⁸ is mind deákság több vagyon nála, hogysem mint Jósika uramnál, de mégis különben viselte magát hozzánk. Talám⁴⁹ én főképpen akkor nem érdemlettem volna, de mégis asztalához ültetött, mindenkor ott öttem, hozzá mikor akartam, bementem, és úgy beszéllettem vélle, az mint illett: tolluntur in altum, ut casu graviore ruant; etc⁵⁰.

Egyebeket nem tudok mit írni Kegyelmednek. Ím, elég nagy pápaság között vagyunk, de az melyet könynyen, minden scandalum⁵¹ nélkül eltávoztathatunk, könynyű itt embernek religioját elfedezni. Eléggé böjtölnek az olaszok, de mü nekünk kevés böjtünk vagyon, az medicus doctorok megengedék, hogy mindennap megegyük az húst, csak pénteken, szombaton és egyéb innepnap előtt való napon, mikor vigilia⁵² vagyon, mert azt mondók nekik, hogy betegek voltunk, mind feküdtünk, csak most kezdtünk felgyógyulni. Ha halat ennénk, az mely itt igen drága és rosz, ismét betegségben esnénk. Csak hogy kevesebbe teljék itt lakásunk, immár mü magunk vásárlunk mindennapra valamit. Itt olyan rendtartások vagyon az olaszoknak főképpen, hogy magok vesznek mindent, és úgy táplálják magokat, ím, mü is elkezdtük, de nem tudom, hogy küssebbíthetjük-e költésünket vagy nem. Azon járunk, ha mit proficialunk, Cancellarius uram is intötte arra Somboriékot, de ők még pénzetlenségektül nem mehettek arra.

Az felséges kegyelmes Isten éltese, tartsa meg te Kegyelmedet minden hozzátartozókkal egyetemben. Engedje meg, hogy ennekutána is olyan jó hírt, állapatot hallgassak te Kegyelmed felől, hogy én is örülhessek familiánknak és te Kegyelmed is nagy decusunkra legyen mindenkoron. […]

Az én életemig való szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak, atyámnak. Az menynyei kegyelmes felségtül kívánok te Kegyelmednek minden kívánta jókat, jó egészséget, hosszú ideig való életet, szerencsés és bódog állapatot, melyeket engedjen meg ő felsége. […]

Rómában való menetelem felől sokat gondolkodtam, cancellarius uram tanácsát is igen eszemben tartottam, ki énnekem úgy írt, hogy attul magamot megójjam, mert küvül laknom hasznosb volna: azt én is gondolom, bátorságosbnak is ítílöm, olcsóbbnak is tartom, de ha jó az üdőnek szolgálni és valamit az embereknek tulajdonítani, meghányván-vetvén és Istent is segítségül híván, ő felségét könyörgésemben tanácsolván, tecczék, hogy elmenjek Bogáthi Miklós urambátyámmal, mert ugyan ott is tanulhatnék, nem fogyatkoznám meg bölcs, tudós emberek nélkül, és miért hogy valaha be kellene mennem most lenne jobb occasióm, útitársom, ki mind jó szerencsémben s mind gonoszban együtt lenne velem, talám⁵⁴ nagyobb tekinteti is lenne egyebeknél, ha együtt laknánk. Kegyelmednek is arra való hajlását, engedelmét láttam; de különben úgy mint hogy késebben, az az octoberben indulnánk. Most a professorok suspendálták leczkéjeket, immár itt nem is olvasnak novembernek harmadik napjáig, mü is az nagy hőség miá⁵⁵ jobban, ítílök, tölthetnők Sienában, ahun Academia⁵⁶ is vagyon, azt az kevés üdőt, azért hamarább is indulni akaránk, mind az nyelvnek is szép és tiszta voltáért, mert ott Sienában szólnak igazabban és legszebben. Tudom, hogy Kegyelmednek is nem leszen bántása, bizony nem is művelném, ha tudnám, de ok nélkül semmit nem cseleküdtem. El is hidje Kegyelmed, hogy én erre az útra adolescentis more nem incitaltattam⁵⁷, nehezen is vőm reá magamot, de kelle lábam eleiben is néznem, ha valaha valami haszna lenne; mondtam ezelőtt is, most is mondom, én oly jutalmat nem kívánom, hogy igen meggazdagodjam, utánna csak élhessek tisztösségen és használhassak, elég praemium⁵⁸ leszen énnekem; etc.

Meddig lakjam oda, azt nem tudom, az üdő megtanít. Írok is kegyelmednek minden occasioval felőlle, ha szintén te Kegyelmed tovább ide ki engedi laktomat is, nem ítílem, hogy esztendőnél tovább oda legyek, hanem megjövek ide Paduában, és mindaddig ide leszek, míg te Kegyelmednek jó kedve s akaratja leszen. Hertelius János dolgait értettem, régen praevidealtam mindeneket; [tudtam] hejában fárad itt, de ha mondtam, haragudt; ím látja immár, hogy az két szék között csak az földön üresön maradott, mert itt az kertészséget is elvötték tőlle, vagy inkább soha kezében sem akarták adni. Örömest immár haza is menne, de egyképpen szégyenli is, nem is tudja mire, talám⁵⁹ hamar meg is tecczenék, ki legyen. Nem volt bizony szerelmes uram atyám, itt oly nem hogy rese, csak spese is, propter quam vadimonium deseri potuisset, itaque dignus est, quid ad agnatos et gentiles reducatur⁶⁰. Egyébrül mit tudjak írni, én nem írok, nem mondok, ha te Kegyelmeddel lehetséges volna, szemben lehetnék, úgy többet mondanék, most ezekkel az élő atya Isten tartsa meg Kegyelmedet, tekintse, áldja és adjon oly állapatot, hogy én is több szerelmes atyánkfiaival örülhessek neki. Add meg Úristen. […]