Generose Domine et frater mihi observandissime, servitiorum meorum paratissimam commendationem.4
Adjon Isten kegyelmednek uram jó egíssíges hosszú íletet és jó szerencsét. Kamuti István uram és Kornis János5 uraméktól értettem bizonyosan, hogy kegyelmedet őfelsége kiváltkíppen való dolgainak vitelíre követsígbe bocsájtotta. Kívánom Istentűl hogy kegyelmedet jó egíssígben meghozza. Az kegyelmed jó egíssígít hogy hallottam, azon bizony igen örvendeztem. Kegyelmednek eddig levelet nem írhattam, mert hogy messzebb messzebb kerültünk, nem volt módom az írásban, hanem Hollandiából írtam volt azon járásunkról. Immár azután valót renddel esmég megírom kegyelmednek, mert napnyugat felől való ríszít inkább megjártuk, mivel utunk is arra volt. Sok erős várasi holott inkább mind szigetekben vadnak, és az tengerrel felette erősek. Haduk pedig az hollandusoknak most is annyi vagyon, hogy akármely felől legyen ellenségek, kíszek megfelelni, jóllehet az szomszídságban lévő sok változó állapotok miatt nem próbáltak semmit ez esztendőben. Irigysíg nélkül hozzászólva, annál erősebb országot én nem találtam. Az vizekkel oly erős, pínzzel, bő kereskedő níppel. Egyáltalában kegyelmednek bízvást írhatom, hogy ha még más Spinola6 meg harmadik leszen egymás után is, soha bizony Hollandiát meg nem hódoltatja erővel, ha szíp szóval nem, mert ez még gyakortább így történt, hogy tíz, avagy húsz esztendő közben, ha egy erős várat megvött az spanyol tőlük, ők is mindenkor mást vöttek, sőt olykor kettőt is megvöttek, az míg amaz egyet vött. Más az, hogy soha ne remíljík azt, ugyan nem is remíllik, hogy erővel várat megvehessenek az spanyolok, hanem esztendeig, három esztendeig is alatta fekszik, úgy éhezteti, sőt soha bizony semmiképpen az spanyol őrajtuk semmit nem vehetne, ha az nímetországi pap urak, püspökök az spanyol táborát nem táplálnák. Az az nemzetsíg az, az ki igaz hiti mellett pínzít, magát szinte úgy nem kímíli, mint az kik egy órában hütökért magokat elveszteni nem szánják. Mert bizonyosan elhiggye kegyelmed uram, csak az egy váras Amsterdam egy esztendőben 12 millió aranyat kiad az hadakozásra. Azt ők nagy bizonyos emlékezetben tartják, hogy csak egy ember jó akaratjából az hadra egyszersmind százezer tallért adott. Summa az, hogy az spanyol királyt ha ők uralnák, közelis annyi pínzekben nem kellenék adniok, de hogy csak egy várasban tizennyolcezer embernél többet vágatott le hollandust, hogy pápistákká nem löttek, ennek az spanyol királynak az apja. Több helyeken az szerint, és így az Isten őket csodálatoskíppen (kit magam bővebben beszélhetek még) szabadította meg abból az igából, mint az fáraó ínségéből. Immár Zelandot, napnyugat felől való Frísiát ők bírják, az napkeleti Frísiában egísz Embda tartományt ők bírják, azaz hogy Európában ők országot bírnak. Az tengeren mind az nagy és kisebbik Jávát (szigetek) ők bírják, az honnét őnekik számtalan hajókkal való kereskedések, jövedelmük úgy vagyon. Az napkeleti Indiára az immár nagy erejük által költöztenek, ott annyi földet vöttek el, hogy sokkal többet bírnak ott az európai földnél. Az indiai nyelven kicsinálták az Bibliát, és általvittík. Ott erős várasokat, várakat építettek, oda is hollandus nemzetsíget telepítettek. Az Isten az ő álhatatosságukírt őket segíti, kedveli, bizony elhiggye kegyelmed uram, hogy azoknak hathatóságoknak árnyíkában nyugszunk, az mint nyughatunk religiónkban, noha nem vesszük eszünkbe, mert ha Európának közepette azok nem volnának, az spanyolnak és az nímetnek ellene nem állanánk. Oly bő nípe vagyon, nagy öreg erős emberek, hogy én sehol bővebb nípet annál nem láttam. Az más ember földit is most ők oltalmazzák, pínzzel az szomszéd királyokat segítik úgy annyira, hogy könnyen elköltenek ők azokra annyit, mint magukra. Az irigysígből avagy hízelkedésből való szólás nélkül írom kegyelmednek, az ki igazat akar mondani, más is mondja meg, hogy csak egy amsterodami portusban az tengeren csak veszteg álló hajót, kis hajókat, üreseket többet háromszáz öreg hajónál, három három árbocfájút láttam, két helyen ugyancsak Amsterodamban másfél száz azaz háromszázat falkonyt és tarackot olvastam meg, az melyek csak az egyetlen egy várasé, ahhoz az többinek köze egy csepp sincs. Ez egísz világon hajóval hasonló őhozzájuk csak egyáltalában nincs. Az többi erős várasi, úgymint Dordrectum, Enchusa, Stanya, Herlinga, Edam, Horna kiben ötven, hatvan, kiben száz, másfél száz öreg hajók, sok számatlan egy árbocfájú hajókkal. Zelandban, mi lehet ott nem voltunk, hanem Bergam opsomban, mely egy fő erőssígük és Gyetrudenberg, most Breda elleniben vígváras az tengerparton. Erről való szómat, ha Isten engedi, magam beszílem bővebben meg.
Onnét Belgiumnak egy részíre Flandrián által Ostendára mentünk, melyet három esztendeig vívtak az spanyolok, három generális lívín egyszersmind alatta, abban az időben, mikor Basta Erdélyt pusztította7, melyet noha az nagy had miatt meg nem segíthettek ők, de az idő alatt két karitét8 várasát ők is megvötték az spanyoloknak, olyat, hogy az egyik is jobb Ostendánál. Mert Ostenda9 csak vár, jóllehet erős, de igen puszta az akkori romlástól. Az ő nagyobb akadályuk az Breda elvesztísíben is nem volt olyan, minthogy lovas hadat, amit nem szerezhetnek mint az spanyolok, és messze hamar menni gyalognípnek nehéz, ha pedig ők egymást addig meg nem háborítják, az míg az várat megszállja, akár egy várat vívjon, akár az tábort azután. Mindegy az, mert ők körös-körül szállják az várast erős sánccal, kastílyokat földből csinálnak körülötte. Az mint példának okáírt kegyelmednek küldtem az Rupella10 megszállását, az galliai11 kardinál mint vívja immár esztendeje vagyon. Ez csak gallusok dolga, nem hollandusé.
Dunkerkából indultunk egy estve Anglia országára hajón, mert azt körül az tenger folyja, szíp királyság. Három országot bír: Scotiát, Hiberniát, Angliát, az mellett sok apró szigeteket, és mind az mi hütünkön vadnak. Nagy erős emberek, mind falui, várasi, mint szinte az szászok miköztünk. Egísz Anglia, még az földje is olyan, az falu is cseréppel híjazott kőházak. Nagy várasi, de nem kerítettek vadnak. Az király lakóhelye kiváltkíppen igen nagy hosszú váras, egy Tamesis12 nevű folyóvíz mellett. Az király ifjú legíny, Károly, első azon az néven. Szemben voltunk vele, igen kedvesen emlékezi az fejedelmet. Ott egy hónapig laktunk, és 12. napján Böjtelő havának be, és jöttünk ki 22. napján márciusnak Franciába, Cales13 nevű vígvárasba.
Onnét 29. martii mentünk Párisba, a francia király lakóhelyére. Igen nagy váras az Páris, minden házak fekete lapos kövekkel híjazva, az templom ónnal mind híjazva Párisban. Angliában is mind ónnal, közönsíggel oly igen bő az ón Angliában. Láttam Angliában strucc madarat, és azokkal tartottak egy indiai csuda nagy madarat, melynek kípít kegyelmednek küldöttem. Párisban elefántot láttam, csak gyermekdedet, az angliai király küldötte volt az összeveszések előtt az franciai királynak, mert most igen vissza vadnak, úgyannyira, hogy az francia király maga országában lévő nagy várasát szállotta meg egy kardinál generálissal, mely váras az mi hütünkön vagyon. Rupellát, kiről feljebb is írtam. És immár most az angliai segítsíget küldött az várasnak az tengeren, mert Hispánia14 felé az tengerparton vagyon Rupella15 Franciaországban. Még azírt az ütközet felől nincs hírünk, bizony rút zűrzavar lesz, mert az tengeren ütköznek elsőben meg. Ha nyerik az anglusok, az várasba is bemennek, mert immár örömest odahajolna az váras. De majd későn esik, mert annak előtte únszolták az anglusok, hogy ők megoltalmazzák, ha odahajolnak, mivel az kardinál erővel akarja, az király is az pápista16 hitet közikben vinni. Papi tanács, az francia király is igen ifjú17, az maga országát rontattyák magával. Sok apró várasokat rontott immár le, földig elhányatja a házát is a mi hütönkön valóknak, az mely helyek erőtlenebbek voltak. Míg azírt erős várasok vadnak. Ha most ezt megmenthetik, esmég lábra kapnak. És mi voltunk abban az táborban, mint vívják Rupellát.
Onnét Rupella18 alól Burdegalára és Tolosára, Marsiliára által, esmét az napkelet felől való tenger mellé, az kit Mediterraneum tengernek hívnak. És azon alá Sabaudiára, Genuára, az mely igen szíp váras, magának való respublica. Az kőfala is fejéren meszelve, igen erős váras. Minthogy a török addig immár felírkezik az tengeren, igen erős várasok, várak vadnak az tengerpartokon. Sok török rabjok, ázsiai és afrikai törökök, maurusok. Kegyelmednek azelőtt Európának az képít köldöttem, kibül kegyelmed megnízheti, mennyit kerültünk, jóllehet Hispániában nem voltunk19. Az florenciai20 herceg nagy embersíggel látta az úrfit, még ifjabb az úrfinál, gróf uramnál. Az udvarban bent volt szállásunk. Mindenütt a közember is tudja Bethlen Gábort említeni, híreket hallottunk, hogy harcot adott Bethlen, nem tudjuk mely felé, mégis hírít hordozták. Florenciából Sinas várasa, és Rómába jöttünk, onnét által keresztül Loretumba, az olaszországi tenger mellé. Ott is a pápa is, az kardinálok is nagy embersíggel láttak, gazdálkodtak.
Onnét Isten kegyelmíbül mind az tenger parton inkább jó úton szekéren jöttünk Páduáig. Páduából ide vizen jöttünk alá Velencére, az Bretta vizín. Sabaudiában öszvéreken jártunk, mert iszonyú kövek, sziklák fa nélkül, fű nélkül való, hanem rosmarin, spihinard, cipros terem. Csakugyan nem marha tartani való föld, kaprákat, juhokat tartanak, az tehenet egy vagy kettőt, ha ugyan níhol lecöveklik az kertben, úgy kopároz21 csak csontja-bőre. Az rosmarint és afféle apró gazota22 töviskéket, az puszpángot szamarakra rakják, úgy hordják tüzelni, az kivel fonnyasztják az húst. Tyúkfival, galamfival ílnek23, mert sok. Az jó éhgyomor nyersen is alkalmasint megemésztené az gyermekded madarakat. Mindent szamarakon és öszvéreken hordoznak, kereskednek. Csoda mely szíp és igen nagy öszvérek vadnak, hogy száz arany forinton megvesznek egyet. Minden kereskedők azt terhelik, egyik tartományból az másikba hordanak, az mi hol szűk. Azelőtt mely híreseket hallottam az lovakról, úgy vagyon, szíp lovak, erős nagy lovak vadnak, de ők is a bartariai lovat kedven tartják, azaz az török lovat. De bezzeg a fejedelem istállójához (hízelkedés nélkül) egyet sem hasonlítok egyátalában, más az, hogy ilyen gyenge török lovak az ő kezüknél egy hétig íppen nem maradnak, az mint az lovat kínozták bolond ugrásra, felrúgásra tanítva tanítják. Nekem nem tetszik, azt mondják, hogy az felrúgás igen hasznos, mert ha ellensíg űzi és közel íri, megrúgatja vele. Immár kegyelmed ítílheti, ha könnyű, gyors ellensíg űzne, mennyit használna.
Kegyelmednek uram ezután is írhatunk Bécsből, ha Isten engedi. Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, és adja Isten, hogy lássam jó egíssígben kegyelmedet.
Költ Velence várasában, 28. napján augusztusnak, 1628. esztendőben.
Generosae dominationis24 vestrae servitor paratus
et frater benevolus
LADISLAUS CSEFFEI
Post scriptum: Kegyelmed uram megbocsássa az mint az papíroson az levélírásom esett, víletlen, rend nélkül.
Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint asszonyomnak kívánok Istentől kegyelmednek kívánsága szerint való jókat.
Asszonyom kegyelmed énreám nem panaszolkodhatik, mert csak innét Velencéből is három levelet írtam evvel kegyelmednek. Egyiket már elvitték, az másikat Kamuti István uramtól küldöttem. Immár ezt Bécs felé, hogy valamely felől hamarébb írkezhessík.
Azért Istennek hála, most egíssígem vagyon, kívánom Istentül, hogy kegyelmed felől is halljak jó hírt. Ez levelemet küldöttem egy Rómában tanult magyar paptól.
Innét megindulunk ha Isten engedi holnap kedden Verona felé, és onnan Helvétiába. Az Dunára, úgy remíllem, hogy Szent András havának utolján Bécsben lehetünk, azon is igyekezünk. Két kípet küldöttem az indiai madarnak kípít. Kamuti uram megküldi, igen csuda nagy madár. Egyik kípet küldje kegyelmed Csanádi Pál uramnak. Kamuti István uram viszi azokat. Könyveket is küldtem haza, igen szíp aranyas kárpitokat, ha pínzem bővebben lött volna, egyéb egyetmásokat is küldhettem volna innét, de azt is gondoltam, hogy még tovább is az hol járok, akad valami oly szemem eleiben, amit kell vennem, és azírt az pínzemben továbbra is hagytam. Én bizony itt sem tehettem szerít az féle faragott fekete apró köveknek, az melyekről kegyelmed parancsolt volt, hanem ha Isten hazaviszen bíkível, egyetmással kedveskedem.
Isten íltesse kegyelmedet, és adja Isten, hogy lássam egíssígben kegyelmeteket.
Költ Velencében 25. septembris, 1628.
Kegyelmed jóakaró szolgája, fia
CSEFFEI LÁSZLÓ
Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek mint asszonyomnak, adjon Isten kegyelmednek kívánsága szerint jó egíssíget, és adjon Isten kegyelmednek hosszú íletet.
Mihelyt asszonyom mi ide írkeztünk Velencébe, mindjárt írtam kegyelmednek levelet, de elvitelíben fogyatkozás lehetett. Tudom, hogy immár ezt az levelet beviszik Erdélybe, vagy juthat kegyelmed kezíhez, vagy nem. Zeller Mártontul az zöld mentémet hazaküldöttem volt, annak felette könyveket, melyet ha megadott igen akarok, kiváltkíppen egy Atlas minor nevű könyv27. Kamuti István uramtul küldöttem leveleimet haza, az hová szólnak, kegyelmed küldje meg. Küldöttem innét is nígy öreg könyvet, az melyeket Fludnak hínak28. Azokon kívül apró könyveket. Egy csuda nagy madarnak az kípít leírattam igen szípen. Kegyelmednek küldöttem asszonyom, az nagy könyvben vagyon. Küldöttem falra való aranyas bűr kárpitokat. Kamuti István uram megküldi kegyelmednek. Pínznek szerít nem tehetem, noha kétszáz tallérra felül tizenötöt ígírek. Magamnak kevís pínzem vagyon, az igen elmúlatja az vásárlást.
Csuda dologírt igen kívánkozom haza, azt hiszem hogy csuda is, ha lehetne szárnyam, mennék, de ennek is vígít adja Isten. Mondottam volt asszonyom hogy mint egy aqua vitat, az ígettbort úgy megígettesse kegyelmed egynehányszor. Egyáltalában kegyelmed abban szemem nélkül ne forogjon, mert magam meg tudom csinálni.
Hanem innen vissza szabásúan Veronára, Vincentiára, Mantuára, onnét Helvezián által Nímetországra, az Dunán Isten kegyelmíbül Bécsbe. Az mikor kegyelmed ez levelet látja, gondolom, hogy akkor az Dunán leszünk Bécs felé. Onnét is postákon küldhetek levelet. Ha kegyelmed vagy kétszáz tallért küld Bécsbe, úgy talán vásárolhatok, de énnekem bizony nincs. Igen szíp szekeret vehetník azon, ha módom leszen az utamban, az mi kevís pínzem leszen azon is hasznos egyetmást is jót igyekezem venni, mert nehíz elmennem csak üres kízzel sok szípsíg mellől.
Adja Isten, hogy lássam asszonyom jó egíssígben.
Költ Velencében 29. napján Mindszent havának. 1628. esztendőben.
Kegyelmednek asszonyom jó akaró szolgája, fia
CSEFFEI LÁSZLÓ