Kiváltképpen való kedves édes sógor uram, tiszta igaz atyafiúi kötelességgel való sok szolgálatomat ajánlom kegyelmednek!
Basztifalubul 29. novembris datált s nékem írott úri levelét nagy örömmel és tisztelendő böcsülettel vettem, Isten éltetvén ezen velem tett atyafiságos gratiáját jövendőben megszolgálnom el nem múlatom, hogy rólam el nem felejtkezett. Mi Istennek hála nemcsak Velencében (amint az előbbeni leveleimben is megírtam), hanem Velencébül Florentiában is szerencsésen elérkeztünk, kinek már több egy holnapja, hogy Florentiában vagyunk. Mihánt ideérkeztem, azonnal az itt való fejedelemhez audientiára mentem, annak utána az accadémiában hordozódkodtam, ahol mind az lovaglást, fectölést, táncot, architekturát, nyelvet, de főképpen az just frequentálom, de nem írom, hogy minden nap, mert az lovaglás úgy elbágyaszt, hogy néha az táncot és nyelvet félbe köll hagynom, melynek okáért Praefectus2 uram nem contentus3 vélem, mert azt akarná, hogy az táncot legjobban frequentálnám. Aki mindenkor nem lehet, mert öt órakor reggel fölkelvén, cavalericára menvén hetedfél órakor egész tizenegy óráig mind lovagolok, mely nagy fáradság eleintén annak, aki még hozzá nem szokott, és így fáradt testtel lévén néha azon két exercitiumot félbe köll hagynom. Mindazonáltal assecuralom arrul is őtet, hogy azokat is úgy meg fogom tanulni, mint egy úrfiat szokott illetni. Én pedig az többiben is az instructióm szerint alkalmaztatom magamat. Hiszem, hogy Toronyi uram is eddig is communicálta kegyelmeddel dolgaimat, akikbül könnyen megértheti kegyelmed, ha valamit azon ellen vétettem volna. Nagy örömmel értettem méltóságos gróf uram atyám és méltóságos gróf asszonyom anyám őnagyságok, úgyszintén a két kis húgaim őkegyelmek egészségeket, Isten tartsa tovább is őnagyságokat s őkegyelmeket kegyelmetekkel együtt szerencsésen s jó egészségben sok számú esztendeig. Én is élek még friss egészségben őnagyságok kegyelmetek szolgálatjára, úgy az velem levők is. Tiszta atyafiúi szeretettel örülök kedves néném asszonyomon, hogy őkegyelmét az Úristen egy szép magzattal s katona fiacskával megáldotta, kit Isten éltessen sokáig szülei örömére s consolatiójára, és nevelje naggyá maga szent neve dicséretire. Azonban meg nem írhatom s meg sem mondhatom s ki sem exprimálhatom nagy köszönetemet kegyelmednek, hogy kegyelmed maga dolgait félbehagyván engem defendál, tueál, az éhel holt farkas természettel bíró atyafiaktul. Kérem alázatosan ezután is ne szánja fáradságát, és engemet együtt szerelmes feleségével, néném asszonyommal defendálni, pártunkat fogni ne terheltessék, melyet jövendőben Isten szerencsésen visszavezérelvén duplán megszolgálnom el nem múlatom4 kegyelmednek. In reliquo5 az kegyelmed atyafiúi szép gratiájában, szeretetiben ajánlom magamat, s kívánom, hogy levelem szerencsés órában és friss jó egészségben találja kegyelmedet. Datum Florentiae die 22 decembris 16996.
Kegyelmednek igazán szolgáló s szerető atyjafia és köteles szolgája SZÉCSÉNYI SIGMOND
P. S. Méltóságos gróf atyámuramnak és asszonyom anyámnak őnagyságuknak, és néném asszonyomnak őkegyelmének sok alázatos szolgálatomat ajánlom, bocsánatot várván, hogy ezen postán levelemmel őnagyságuknak nem udvarolhattam, mert amit írnom köllött volna őnagyságuknak, az elmúlt postán megírtam.
Spectabilis et Magnifice Domine, mihi gratiosissime etc.7
Én megvallom, méltán excusálhatom magamat az úr előtt méltatlan levelem írásával, hogy némely bizonyos dolgaim, s ami nagyobb, betegeskedésim miatt mostanában méltatlan levelemmel se nem udvarolhattam, se pedig állapotunkat nem declarálhattam; most mindazonáltal írhatom, hogy mind, akik itt vagyunk, kegyelmed szolgálatjára élünk friss jó egészségben, és 23-dik praeteriti8 megindulván Florentiábul, die 28. eiusdem délután mintegy három óra tájban ide Rómában Istennek hála frissen érkeztünk, ahol elsőben a Harang vendégfogadóban megszállván, ott egy nap voltunk, onnénd másnap transferáltuk magunkat Spanyor Piarcz9 szomszédságában lévő vendégfogadóban, úgymint Scuda10 di Francsa nevőben, ahol külön-különféle idegen országbéli forestérekkel együtt vagyon ételünk. Most is, még amint tegnap hallottam, közel hatvanezerig vannak itt Rómában forestérek, kik közül ugyan többen vannak a franciák, jóllehet már sokan eltakarodtak, kik Neapolis, kik pedig Paris felé, aminthogy a mostaniak is az Sz. Húsvéti innepek után meg fognak oszlani. Most is olcsóbban vihetjük véghez itt a tartásunkat, hogysem Florentiában, de reménlem, ha ezek az megírt forestérek kimennek Rómábul, még sokkal olcsóbban szállhatjuk az itt való költségünket. Mink még nem láthattuk az Szentséges Pápát, mindazonáltal azon leszünk, hogy egyik nap megláthassuk, hacsak beteges állapotja engedni fogja. Florentiábul Rómáig jövén és utunkban lévén Monte Fiascone11 (ahol az olaszországi borok közül azon helységbéli borok legjobbaknak mondatnak), ide estefelé meghálván, mi is megkóstoltuk azon jó borokat, aminthogy kegyelmetek egíszségéért is ittunk, megnézvén előbb azon német püspök temetését, aki midőn Róma felé igyekezvén azon jó borokat megtalálá kóstolni, elannyira megtetszettek nekie, hogy azokért halálra adni sem szánta magát. Jóllehet azon jó bortermő helységbül elment ugyan Róma felé majd közel egy postát, mindazonáltal azon jó borok ismét eszében jutván, csak nem szűnhetett ismét, míg azon helyben jó borok kedviért vissza nem ment, visszamenvén pedig eggyel nem elégedvén, hanem mindenik kezében egy-egy pohárt teli borral megtöltetvén, addig elivott, valamig a jó bor ki nem kergette a lölkét testébül. Meghalván pedig a vele lévő szolgája ezen szókat vörösmárvány kőre lábaihoz tevén metszette: Est, est, est, propter nimium est. Dominus meus mortuus est12. Mi pedig ott meghálván, nem mertünk azon erős borbul sokat hozzánk venni, mert tartottunk attul, hogy abban sokat iván, el találnánk veszteni az észt. Én már ennek előtte az idevaló állapotinkról tudósétottam méltóságos gróf uramat őnagyságát, kérvén hogy némely dolgokat azok közül kegyelmeddel is communicálni méltóztatnék őnagysága. Mert uram Isten látja, el nem titkolhatom, hogy jövendőben ob non notificationem harum et similium rerum13 ne okoztassam azért én megírom sincere et candide, hogy a velünk lévő lompos, de inkább mondanám zsidónak, hogysem német, elhallgatván a több istentelen gonosz cselekedetit, írhatom breviter14 és kevés szóval, hogy minden tehetségével azon vagyon, hogy az méltóságos grófnak nem hasznot, hanem kárt tehessen. Ilyen lurkó az, hogy a mesteremberekkel (valahol eddig valamit csináltattunk, kiváltképp ruhát) alattomban és praevie15 conveniál, így kereskedik, hogy disponálván azokat, annyit praetendáltat vélek (amint Velencében praetendáltatott és fizettetett velünk), hogy magának is derék hasznot hajthasson. Az mesterembereknek is szolgálatjokon kívül jó bibálét ad, s magának is jó hasznokat hajt. Üdőm nincsen, mert többet írhatnék felőle, minthogy itt Rómában is kevés ideje vagyon, hogy béjöttünk, s itt is megértük a dévajságban. Ezeket írám, hogy jövendőben én is ne okoztassam valamiformán: bezzeg nem mesterség az igaz emberrel járni, de mesterség a cigánnyal, s ilyen házi tolvajjal országokat járni. Nem hiában sollicitálják ők úgy az országjárást, hogy akkor egyszer élhessék legjobban úri világokat s földi boldogságokat.
LADISLAUS TORONYI
P. S. Az asszonynak, oberszterné asszonyomnak ajánlom alázatos sok szolgálatomat.
Raptissime in urbe celeberrima et apostolica Romae 4. Aprilis Anno 1700.16
Spectabilis et Magnifice Domine, Domine mihi gratiosissime etc.
Transverto et mutato ordine 3. mensis praeteriti17 martii18 Csengerrűl írott úri levelét, nem is külömben mint előbbeni sűrű obligatioim contestatiójával alázatosan vettem, de hihető, nem volt elegendő üdeje secretarius, vagy seg-cretáló uramnak a vakablak bétöltésére, vagyis inkább az álom jüvén szemére, s többet írni nauseálván ilyen tapasztalható politikával akarta a verőfényt homályosétani, akit egykönnyen nem hihetem, hogy obscurisálhassa. Írhatom, hogy mi is mindnyájon, akik itt vagyunk, gróf Zsigmond urammal őnagyságával együtt friss jó egészségben vagyunk, az egy praefectusnak hogy gyakorta a hasa fáj, félek rajta, hogy egyik nap gyermeke ne legyen. Egyébiránt én már eligazítottam a kert alá, hogy macskák módjára pörgye füvet rágjon, de arra nincsen semmi kedve, hanem maga magának azt javallja, hogy vacsora után gyomor popiummal éljen, el sem mulasztja. Itt másképpen csak kölcsön is találni olyan orvosságot eleget, akinek köll, de én egy jóakarómnak sem javallom, mert popplicium19 est poena peccati20. Ami a florentiai kalmárokat illeti, igenis én azon leszek, hogy a kegyelmed parancsolata szerint barátságot vethessek vélek, úgy hogy maholnap Isten éltetvén azon barátság alkalmatosságával kegyelmednek is kedveskedhessem egy öltözetnek való posztóval, akire vagyon is kedvem, jószívvel megcselekszem, de addig bizony nem kedveskedem, míg mustrát nem fog küldeni kegyelmed, és a mustrával udvari szabóját nem küldi.
Írja kegyelmed, nem csudálván Florentiáig kezem fázását, ezt az okot adván, hogy ami kicsiny meleg vér volt is bennem, mind kiosztottam legyen az olasz dámáknak, de ez csak igen infimus argumentum, mert azt maga bölcs ítéletire hagyom, s constál21 is kegyelmednél, hogy én soha katona nem voltam, s most sem vagyok, hanem csak egy szegény bújdosó zarándok lévén, nem nékem való, hozzám nem illik. Ha katona lettem volna, hihető, eddig sokszor megfáztam volna, de igen jól esett, hogy avvá nem lettem, mert sokszor pörgye füvet köllött volna rágnom.
Az asszony őkegyelmének (akinek ajánlom böcsülettel való sok alázatos szolgálatomat) vagy ajánlja szolgálatját, vagy sem ajánlja, én mindazonáltal mint eddig, úgy ennek utána is ajánlom, kívánván hogy Isten kegyelmeddel együtt sokáig éltesse őkegyelmét is. Hogy pedig párducbűrös, csontos karabinos22 druszácska uram kedvesen vette köszöntésemet, nagy örömmel értettem, s izenetét ami illeti, hogy fölnevelkedvén (akit Isten neveljen naggyá) in externas provincias23 kísérvén szolgálhassak néki, el nem múlatom, ha Isten éltet, és minthogy vékony tehetségű affectiomat (akire nincs is szüksége) az úri atyjához meg nem mutathattam, és csekélységemhez képest nem is contestalhattam, mindazonáltal azt kívánom a kis druszámnak megbizonyétanom, de úgy, ha szüksége leszen rám, akár Olaszországban, akár pedig Franciaországban. Remélem is, ha Isten éltet, szolgálhatok őkegyelmének.
Valóságosan írhatom mint uramnak kegyelmednek, hogy mi e mai napon oly szerencsések voltunk, úgymint die 17. mensis aprilis délelőtt úgy tíz óra tájban az Szentséges Pápát propria sua in persona megláttuk, et in propria solitaque residentia24 sua, nempe. Monte Cavallo vocitata, jelen voltunk in ipsa benedictione pontificali ad minimum huszonötezeren25. Nagy szél támadván azt gondoltuk, hogy semmi se légyen a benedictiobul, de mihelyen kimutatta magát ad benedicendum, azontul cessált és csöndesedett az szél is. Maga a Szentséges Pápa rezidenciájában lévő kapu fölött, egy folyosón mutatta meg magát, ahonnénd igen jól megláthattuk, s szavát is hallhattuk, igen jó helyre recipiálván magunkat, és ezen solennis benedictio26 cum duplicata tormentorum explosione27 ment véghez. Emellett pedig az elmúlt Sz. Húsvéti napokban sok külön-különféle szent reliquiákat, sz. püspökök és mártírok testét láttuk, a több szent testek között megváltó urunk ő szent fölsége véres szent ábrázatját Szent Veronica keszkenőjén in specie28 láttam, és az szent keresztfábul egy darabot, amelyet Helena quondam29 imperatrix30 Jeruzsálembül ide Rómában hozván etc. Item31 a láncsétát, mellyel megváltónk szent oldala megsebeséttetett, in specie32 megláttam a több szent testek kimutatása között. Oly nagy szorosság volt Szent Péter templomában, akinek bizony nagy spaciumja vagyon, és éppen complete33 lévén egynéhány ezer emberekkel, mégis oly szerencsés lehettem, hogy mind annyi emberek között is csaknem legjobb helyre szorultam, noha az olasz libériám valóban falrott34 és sokat szabódott, míg helyre verekedhettem. Egy olasszal ugyanazon Szent Péter templomában csaknem olasz nyársra fakadtam, hogy előmenetelemet impediálni akarta. Megírt szent reliquiákat kimutatván azon alkalmatossággal és azon templomban voltak oly emberek, akikben valamely gonosz lölkök lévén, és mind ez ideig észre sem vehetvén azon nyavalyás emberek, hogy a gonosz lélek volna bennek, itt ezen helyben, úgymint Szent Péter templomában, az megírt szent reliquiák kimutatásával, akiben néma ördög volt is, kijelentették magokat, s valóban nagy rémülés is volt a templomban, amidőn azon gonosz lölkök csudálatosképpen megjelentették magokat. Melyekrül Isten visszavezérelvén kegyelmeteknek többel udvarolnom el nem múlatom, in reliquo35 üdőm sem lévén pro nunc, ajánlom magamat kegyelmed úri gratiájában és patrociniumjában.
In antiquissima et celeberrima Urbe Romana die 17. Aprilis Anno 1700.
Servus humillimus LADISLAUS TORONYI36
P. S. Második úri levelét, úgymint 12 martii Csengerrűl írottat szintén csak most vettem későn, amikor csak in fine finali conclusionem voltam37, és minthogy a posta is már majd elmegyen, másképpen is, akit most elmúlatok, proxime38 megírnom el sem múlatom. Kérem azért mint uramat, meg ne ítéljen etc.
Mint jó uramnak, kegyelmednek ajánlom előbbi igaz szolgai köteles szolgálatomat.
Istentül minden tetszése szerint való szerencsés sok jókat kívánok kegyelmednek. Kegyelmed úri 11. arrul a papirostalan szűk országrul májusban költ, s nálam gratiaképpen magát jelentő kedves levelét vettem, amely nagy újság is előttem, s meg sem tudnám mondani, mikor láttam volna ezenkívül kegyelmed úri levelét, noha én sok ízben írtam, kiben egészséges voltunkat, kiben pedig dolgaink bal folyamatja miatt való sok számú búsulásimat, ha in toto nem is, legalább certa sui in parte declaráltam39, akirül tovább is, csak levelem s méltatlan írásom irgalmasságot nyerhessen, kész vagyok s leszek kötelességemnek eleget tennem. Én ugyan amint kegyelmed úri levelében, mint okos ember bölcsen írja, mihez alkalmaztassuk magunkat, igenis elkövetem, s magamnak már praevie40 voltak oly consideratióim, akik igen secundalták kegyelmed mostani úri levelét, kihez képest igenis én eddig is eleget tűrtem a lomposnak, nem magamért, hanem hogy az úrfinak valami galibát ne szerezzek, s ennek utána is tűrök, noha az egyik nagy halálom, hogy nyilvánvaló dévajságit s istentelenségét simpliciter41 el köll szenvednem, míg Isten hazaviszen, amelyet nem remélem, hogy valaha Magyarországra mehessek, mert még addig megemészt az sok bú engem, s bárcsak egyszer verekedhetném meg véle, bárcsak ököllel, mindjárt tovább élnék, s talán minden búmat elfelejteném, de csak nagyságotoknak s kegyelmeteknek kedvek szerént lehessek, s Isten egészségben megtartson, nem gondolok véle, ha meghalok is. Írhatom, hogy mi Isten ő szent fölsége engedelmébül már Neapolis42 városában is voltunk, s onnénd Puteolisban is bementünk, akit régenten Dicearcheának neveztek, s azon túl is a tengerparton lévő némely helyeket és raritásokat, antiquitásokat (kikrül promine43 sok volna írni) eljártunk. Azoktul megént Neapolisban visszatérvén, másnapon kelvén mentünk arra a tüzet okádó Vesuvius hegyire, s annak ippen a tetejére. Megvallom, csak az is nagy raritás44 a többi között, és csudára méltó, s majd fél óráig más cavalérokkal együtt a tetején subsistáltunk. Valóban nehezen mehettünk föl reá, és sok helyen macska módon négykézláb másztunk a fövényben, míg fölmehettünk, de nem volt félelmes, hogy leeshettünk volna, mert a fövény miatt, akit kihány a tetején, meg nem csuszamodhatik az ember. Bezzeg Tolnai Dániel uramat szerettem volna, ha velünk lehetett volna, egész majális kúra helyett esett volna őkegyelmének, ha följühetett volna arra a hegyre etc.
Én alkalmaztatom ugyan lomposhoz magamat, s ő is énhozzám, kedvemre is jár ugyan, de csak kész ellenségem az énnékem sub praetexta amicitiae, hogy a költségben vagy a pénz distractiojában egyet nem értek véle, másképpen mind kedvét keresem az ebfiának, s igen engedek néki etc, noha etc. Nem tudom, a méltóságos kalocsai érsek úrnak levele-é, vagy kegyelmedé (akit nékünk nem mutatott ugyan) használt, alábbhagyott igen a dolgokban, igen alkalmaztatja magát, de nem tudom, meddig. Ami innen való elmenetelünket illeti, úgy akará méltóságos uram érsek urunkkal őnagyságával együtt, hogy vissza ne menjünk Florentiában, hanem Siénnában transferáljuk magunkat, minthogy az is florentiai herceg városa. De azeránt vagyon ilyen consideratiónk, hogy két holnapi lakásra nem méltó, hogy már az előbbeni helyet megváltoztassuk, mert dupliciter causálnánk a költséget45, amelyért már Florentiában megfizettünk, úgymint pro intratum in Academiam. Más az, hogy diversa loca, diversa exercitia tractant46, amit eddig Florentiában tanult, Siennában más formán tanulván, amazt elfelejtené. Harmadik pedig az, hogy még minden partékánk Florentiában vagyon, aki pedig nagyobb, minthogy Florentiában ad initium47 böcsületesen insinuálta és recommendálta magát az úrfi a hercegnél, szükség, hogy eddig való protectiójáért egy böcsületes reverentiát csináljon az úrfi, és böcsületesen el is váljék, azt pedig talán valami apprehentiónak tartaná, ha Florentiábul Sienna48 városába mennénk, ahová non obstante49 ő hogy magáé, mégis ritkán megyen a herceg. Ezeránt írtam a méltóságos érseknek is ezen alkalmatossággal. Rómában a geographiát elkezdettük az úrfival, itt leszünk, egy juris doctor50 is fog járni hozzánk, hogysem Siennában menjünk. Tanácsosabb lészen kevés üdeig, ha itt maradunk, s mind a nyelvet tanulhatja az úrfi, s mind más exercitiumokat. Mindazonáltal úgy legyen, valamint nagyságotoknak fog tetszeni. Kérem is mint uramat kegyelmedet, méltóztassék ez szerént kegyelmed is méltóságos érsek urunknak írni, hogy azeránt őnagysága is méltóztassék dispositióját és bölcs rendölését super praemissionis communicálni51.
Az asszonynak őkegyelmének kis druszámmal együtt ajánlom sok alázatos szolgálatomat és maradok míg élek nagyságotok igaz köteles szolgája
LADISLAUS TORONYI
Romae, 12, junii Anno 1700.52
P. S. Az úrfiat pedig nem köll semmi veszedelemtül félteni, hiszen azért vagyok véle. Ha szintén Florentiában mennénk is, a conversatiokban nem bocsátjuk, ahol leginkább félelmes, gondom leszen reá etc. Praefectus53 felől igen circumscriptive54 írjon nagyságtok, mert sok levelünket fölszakasztotta a postán, s igen vádolódik magában.
P. S. Nem hiában tartják ezt az Olaszországot meleg országnak, kiváltképpen itt Róma táján, mert én is szintén ma apperiáltam: még a spanyor viasz is melegebb itt, mint Magyarországban, ha az ember kezére csöppenik, mint ma énnekem. Amint kegyelmed maga is írja, bizony én sem javallanám, ha ilyen hamar visszavitetne bennünket a méltóságos úr a praefectus55 rosszaságáért. Nem méltó, hogy a méltóságos úr az úrfinak kárt tegyen, hiszem, amaz is megjobbétja magát gonoszságábul etc.