1712. november 9. Danczkánál szállottunk bé a hajóba négyen: a felséges fejedelem, Kisfaludi, Mikes uraimékkal együtt; holott is egy helyben a szeleknek ellenkező volta miatt egész hétig kellett múlatnunk.
16–21. Indultunk meg hajnal előtt két órával azon helybül, és 21. az Mocus nevű hegy mellett hajnal előtt két órával mentünk el, holott is veszedelmes helyek vadnak; reggel nyolc óra tájban mehettünk el a dániai hadihajók között, holott is huszonötig való volt. Ezek mellett elmenvén, délután egy óra tájban mentünk el a király lakóhelye mellett, neve a várasnak Coppenhagen, maradott bal kéz felé; a váras kerített és igen erős, a hajókon alól öt mélyfölddel. Itt már igen keskeny a tenger. Svécia2 jobb kéz felől maradott tőlünk, mely két ország között úgy gondolom, nem szélesebb a tenger három angliai mélyföldnél. A várassal általellenben vagyon egy Landczkorn3 nevű váras Svéciában, ki igen erős. Coppenhagenen alól mentünk el gyönyörű szigetke mellett, neve: Venn, ki is e keskeny tenger közepén vagyon. Ezt a szigetet az angliai királyné a dániai királytul kérte magának, és akart érette annyi skarlát posztót adni, amennyivel béfedhették volna: innen neve mármost Skarlátsziget; elsőben ígíretet tett a király, de ígíretinek revocálásárúl gondolkodván, az udvari bolondja ád a királynak íly tanácsot: hogy a királyné ha magáénak akarja tenni a szigetet, külgyön annyi hajót, hogy onnan el is vihessék egyszer Angliába – és ebben múlt el a szigetnek a megvétele; mely tanácsért minden ember megdicsírte a bolondot. Ez a sziget három mélyföldnyire vagyon Coppenhagentül. Ebben a szigetben akart a királyné erősséget és magazinumot erigálni, aminthogy éppen annak is való, és ugyan ezáltal akarta volna a hajókat megvámolni, nem a dániai király. Vadnak még a váras felett is csak közel hét apró szigetkék, melyek is azelőtt csak puszták és berkek voltak, de az hollanderek magoknak megkérvén, lakóhelyet építettek magoknak.
21. Estve későn értünk a Szondban Helczinger4 nevű vár és váras mellé, holott is már akkor is több volt másfélszáz kereskedőhajónál. Itt leeresztvén a vasmacskát, múlattunk másnapig, mivel a hajóskapitányunknak bizonyos dolgai voltanak: magának passust venni, a vámot megadni és magunknak két hétre való provisiót tenni. Maradott jobb kéz felé Helczinger; az Coppenhagenhez öt mélyföld. A váras csak közönséges, hanem a vár kőkerítéssel és munitióval igen erős. Itt a tenger, úgy gondolom, nem szélesebb egy angliai mélyföldnél.
23. Innen éjfélkor, mikor az holdvilág felkölt volna, indultunk meg, de mihelyt indulásunk lett, csakhamar oly setétség és köd ereszkedett le, hogy az hajó farátul az hajó orráig alig láthatott az ember; mely setétség nem kevés gondolatot ütött a mi kapitányunk fejében, mivel a sok fövenynek miá5 a veszedelemtül félt; mindazáltal ezeken szerencsésen általmenvén, reggel nyolc óra tájban mentünk el Caul nevű nagy kőszikla mellett, ki is mellettünk egy angliai mélyföldnyire maradott jobb kéz felé; itt ennél a kősziklánál minden embernek egy tallért kell adni, másként a tengerben megmártogatják ex ceremonia… Ezen a kősziklán vagyon egy vártaházacska, holott éjjel-nappal négy ember szokott lenni és éjjel tüzet rakni, hogy valamiképpen a hajóknak valami veszedelmek ne légyen a kőszikla miá. Ez Svéciában vagyon; itt kezdődik meg az Oceánum.
24. Ellenkező szelünk lévén kötöttünk ki Gottenburghoz két mélyföldnyire egy szigetben, holott az egész sziget kősziklábul áll egészen, holott fogják ama nagy tengeri rákokat.
26. Indultunk meg tíz óra tájban innen, és reggel ugyan tíz óra tájban nem messze Juttlandia6 mellett mentünk el.
27. Ugyanezen nap délután két órakor kezdett bennünket elővenni a szélvész, és egész harminchat óráig oly veszedelemben forgottunk, hogy csak az Isten őrzött bennünket, az haboknak mint ama felemelkedett hegyeknek elborításátul; csendesedett meg valamennyire éjfél után ad diem7 29. virradóra egy órakor.
29. Egynehányszor a víz, mintha hordóval töltötték volna, úgy gyütt bé az alsóházba, holott mi voltunk szállva ezen az helyen.
30. Ugyan másnap is megmaradtunk, mivel ellenkező szelünk volt, jóllehet nem vasmacskán, hanem csak a hab lebegtetett bennünket.
31. Innen megindultunk reggel Norvégia felé, de újabban jó szelünk lévén, útunkat London felé continuáltuk.
December 3. Egy franciaországi hadihajó, Caper, ki is a Szondban levő hollandiai hajókat leste, jütt ránk, nem tudván, hova való legyen az hajónk; ki is bennünket nem igen sokáig tartóztatott.
6. Láttuk meg először az földet Angliában, de igen messze volt tőlünk.
8. Az Humber vízén felindulván, Hulm8 várassán alól hét angliai mélyföldnyire bocsátottuk le vasmacskáinkat, és ott a víznek közepin egy hétig voltunk.
16. Ad diem9 tizenhatodikra virradóra kötöttünk ki a part mellé.
17. Ugyanezen hajóbul máshúli10 hajóban, kit is a felséges angliai királyné parancsolatjábul adott az húli major urunk alá, Karácsony napján mentünk bé: de ugyanazon az egy helyen tíz napig kellett múlatnunk a kontrárius11 szelek miá. Jóllehet ezen a Humber nevű nagy és egy mélyföldnyi szélességű folyóvizen a földhöz csak egy kis hajtásnyira voltunk, mindazáltal az quarantenának megtartása miá12 ki nem lehetett a szárazra mennünk. Die 24. voltam a váras mellett, de ott sem bocsátottak ki az hajócskábul, mivel a pestistül féltek.
Anno 1713. január 7. Ezen helybül indultunk meg a Hulm13 vízén alá az tenger felé délben tizenkét óra után, és estve öt óra előtt levetvén a vasmacskánkat, ugyanezen az folyóvízen megállottunk, a tengerhez mintegy másfél mélyföldnyire – várván a favorábilis szelet. Itt múlattunk harmadnapig.
10. Innen megindulván a tenger felé délután egy óra után, és Jármut14 nevű váras mellett mentünk el, csak igen közel a part és egy mélyföldet tartó föveny között tizenkét óra tájban.
11. Másnap reggel tíz óra tájban láttunk igen sok tengeri disznókat, kik ugyan fótonkint jüttenek az hajónkhoz, mintha hajigálták volna őköt, mely is következendő veszedelmünköt jelentette. Ugyanezen az nap láttuk meg a dunkerkai és calesi tornyokat és a földet, de minthogy Caléba nem érhettünk az időnek késősége miá, s tartván attul is a hajós, minthogy nem igen tudja az várashoz közel az utat; netalántán valami veszedelmünk légyen, másfelé vette az utat; de ugyancsak közel megvirradván Calé15 és Diep16 között, Diep17 felé igazgatták a hajó orrát.
13. A tengeren a várastul két mélyföldnyire fogadtunk egy kalauzt, ki is Diepbe vezetett bennünköt, jó szelünk lévén, sebesen is mentünk, mivel féltünk, hogyha a fluxussal a portusba bé nem mehetünk, a refluxussal bé nem mehetünk, ezért igen siettünk; de itt is a felséges mindenható Isten nagy erejét meg akarván mutatni és nagy hatalmasságát, éppen a portusban csak egy hajszálon maradott meg életünk; mikor már örvendezett a szívünk ennyi időktül fogván való várakozásunk után, hogy majd a szárazra kimegyünk, ihon az Isten majd megölt bennünköt, mert az portusban lévő nagy töltésnek, ki is vastag bálványfákkal volt megróva, igyenessen ment ki az hajó orra, mivel nem bírtak az kormánnyal; előnkben kis hajóban jüttenek, mivel látták veszedelmünköt s be is jüttenek segíteni egynehány férfi az hajóban, ah, de egymást meg nem értvén, merő Babilon tornyának építése volt dolgok; mindazonáltal Isten könyörülvén rajtunk, a veszedelembül (holott már az szabadulásrul nem is gondolkoztunk) igen kegyelmesen megszabadított bennünköt, mert mikor már belé kellett volna ütközni az hajó orrának az töltésbe – ki is már nem volt messzebb az hajó orrátul egy singnyinél – akkor egy nagyot csavarodott az hajó orra, és igyenesen a váras mellett lévő folyóvízbe ment be, és itt is a portusba; így szabadultunk meg a veszedelemtül. Csudánkra kiállván a sok nép, köteleket hajigáltak bé, és ezen a folyóvízen úgy húztanak fel bennünköt; mintegy puskalövésnyire megállottunk a váras kőfala mellett. Ezen hajóból mintegy egy óra múlva béhordozkodtunk a várasra, Diepbe. Ez a váras ezelőtt három esztendővel az anglusok által ruináltatott, de most újonnan igen szépen építik, útszái rendesek és tiszták; jóllehet a váras nem igen nagy, mindazáltal erős, és vára is vagyon. Itt egy hálást tettünk.
Reggel idején megindult urunk sézán negyedmagával egy beteg grófnak látogatására; mi is öten tíz óra tájban megindultunk Roán18 nevű váras felé. Azon éjszakán háltunk meg egy vendégfogadóban Diep19 városátul hat mélyföldnyire. Honnan idején reggel die 15. megindultunk újobban Roán20 várassa felé; értünk bé éjszaka tizenegy órakor a várasba. Ez nap mentünk hat mélyföldet. Felséges urunk jött bé Roánba die [16.] tizenegy órakor délelőtt. Ebben a várasban múlattunk egy egész hétig, egy Páris nevű vendégfogadóban. Felséges urunk penig csak harmadnapig.
Die 19. ment őfelsége az intendans21 házába, holott őfelsége múlatott usque22 ad diem23 27., mivel a lába megdagadott. Mi négyen indultunk meg Roánbul die 23. Páris felé, s érkeztünk bé a várasra die 27., mivel igen alkalmatlan útunk volt. Felséges urunk indult meg Roánbúl die 28., s érkezett be die… Luxenburg herceg szállására.
Február 12. Indultunk meg a felséges fejedelemmel Verszály24 nevű helybe, a felséges király rezidenciájába délután négy órakor, s érkeztünk bé hat órakor. […]
[Április] 14., 15. Az király kápolnájában hallgattunk misét és passiót; egész nap böjtölt urunk. Tizenötödikén urunk a király kápolnájában hallgatott [misét], az király penig a parochiális templomban. Mi a kápolnábul kijövén, az király kis galériáját, maga házait azhol holmi köves portékái vadnak, jártuk meg. Az király az templombul kijüvén, ment az várba, azholott az betegeket, kiknek az guga25 az nyakukon vagyon, egy hosszú tornácban térgyre állítván őköt, két sorjában rendre járta őköt, kinek-kinek nyavalyáját megtapogatván, ezt mondotta: az király tapogat meg, de az Isten az, ki meggyógyít; és az idegeneknek ötven poltúrát, az franciáknak pedig huszonötöt adott. Az beteg több volt hétszáznál. Ezt elvégezvén az király maga szállására ment. […]
29. Reggel mentünk az király kertjébe, onnan az Marlinba, vadaskertbe, hajócskán, kanálison mentünk, azholott az vadakat, a madarakat és a vízi mesterségeket meglátván, s a király házait is megjárván, visszajöttünk az verszályi kertben a vízi mesterségeknek jobban való megnézésére, melyet jól meg nem nézhettünk, mivel az eső kivert bennünköt. Ez nap magánál ebédelt őfelsége. […]
[Május] 2. Maga szállásárul őfelsége ment az király kertjébe az ebéd előtt, azholott az vízi nagy fontaniákot mind megnéztük; onnan az narancsosházba mentünk. Ebédelt őfelsége maga szállásán. Ebéd után ugyanazon kertbe jöttünk; azholott az Aesopus fabuláit a külön-különféle állatokrul – kik is vízi mesterséggel vadnak felcsinálva – jácódva megnéztük. […]
11. Reggel felkelvén, négy órakor az verszályi kertbe mentünk, azhonnan két gondoly26 nevű hajóban az kanálison Trianumba mentünk; ott az palotákat, az kerteket megjárván, az vízi mesterségeket is jácódva megnéztük, innen ugyanazon hajókon az kertbe visszatértünk Verszályba, onnan szállásunkra mentünk ebédelni. Ebéd után feljöttünk az várba, azholott az király galériáját, háló- és kis házait megjártuk, a medályokat és a metszett gyűrököt is mind megnéztük és mindenféle curiositásokat (kik az képekbül, órábul és égi golyóbisokbul állanak). Itt urunk múlatott egész késő estvéig; innen szállásunkra mentünk.
12. Reggel idején az várbeli kertbe mentünk; innen az kanálison ugyan egy hajócskán Marlinba mentünk, azholott az struccmadarakat, az dánvadakat, perugi juhokat és egyéb vadakat megnézvén; ugyanazon hajón visszatértünk a verszályi kertbe. Ott megnézvén az vízi mesterségeket jácódván, mentünk az víztartóházba, ki is rezervatóriumnak hívattatik; ez a vár mellett egy húszölnyi magasságnyi épület, kinek is a tetején vagyon mintegy húszölnyi kerületű, ólombul csinált edény, azkiben egy tonnácska vastagságnyi öt ólomcsatornákon megyen fel az víz, úgy ugyanonnan megyen a föld alatt, csatornákon az vízi mesterségekre. […]
26. Reggel kilenc órakor mentünk Luver27 nevű királyházba (amelyet az mostani király apja építtetett), az királyi képíró28 és faragó akadémiába, az palotákba való képeket és státuákat és holmi rajzolásokat megnézni; szállásunkra mentünk, azhonnan tizenkét órakor Feriol uramhoz ment urunk ebédre (aki ezelőtt Constancinápolyban ambassador29 volt). Ebéd után mentünk Grammond herceghez; onnan az operára mentünk, azholott egy actát representáltanak muzsika- és énekszóval, és minden egyéb mesterségekkel. […]
[Szeptember] Ez elmúlt napokban történt Párisban egy rendes comédia30 egy főrendbeli apátúr és egy festő között. Az apátúr régtül fogván szeretője volt az festőnének, ki is mindétig szerencsés volt az asszonnyal, az festő hihetetlensége miatt; mindazonáltal, mikor az bizonyságok és az megjelentőknek sokasága miatt meggyőzettetett volna az felesége ellen az festő, magát útra menni tetette. Kinek mihent elmenetelit megtudta az asszony által az apátúr, mindjárt compareált, úgyhogy az estve eljüvén, az vacsora után apátúr uram asszonyom mellé le is heveredett. Midőn már az dolgot teljességében meglenni gondolta volna az festő, incognito31 hazalopódzott, azholott az maga mesterlegényeitől bizonyos hírt hallott az apátúr felől; ez igyenesen az házban megyen, csendesen, az maga öt legényeivel, azholott apátúr uramat asszonyommal az ágyban kapta. Ki is mind az a kettőjöket becsületesen köszöntötte, és az apátúrt, jóllehet az asszonnyal már vacsorált légyen, újabb vacsorára hítta, azholott az vacsora felett mindenféle tisztességes szívbeli barátságot mutatott az apátúrnak és az asszonynak az festő. Vacsora után penig az festő az feleségével újobban bezárta az apátúrt egész éjszakára; úgy másnap idején hozzájuk menvén, az ágyban becsületesen köszöntötte mind a két személyt. Ebédre jutván, az jóltartás között az festő teljes barátságot mutatott újobban az apátúrnak és az feleségének, mind az által az ebéd után a festő fürdeni hítta az apátúrt, mivel az sok munka után az megfrissítés kívántatik: hitire, becsületire fogadván az festő, hogy semmi nyavalyája nem lészen. Ezt a munkálódó házba bévezetvén levetkeztette csupa mezítelen, és az maga legényeivel egy nagy rézfazék zöld festékben megfürösztötte, tetétül fogva talpig; innen kivévén, az tűz előtt meg is szárajtotta, s felöltöztetvén, becsületesen elbocsátotta az apátúrt az zöld festékkel, azki sohasem megyen le rúla, egész teste, ábrázatja, haja, mindene csupa zöld marad örökké. Az feleségét az festő mindjárt clastromba küldötte, s haját elmetszette.
Az apátúr panaszt tévén – balul – az festő ellen az váras tisztinek: szemben hívatta; ki is a tisztet informálván az dolognak mivoltárul: miképpen találta, s micsoda becsületesen bánt véle az festő, meggyőzettetett; mindazáltal kérvén az festőt, hogy fizetésért venné le az festéket, nem akarta, felelvén: mivel ő az én becsületemet úgy megmocskolta, hogy sohasem moshatom le, én is megfestettem úgy, hogy semmi mesterség nem moshatja le soha is. Ez a tiszt az apátúrt az Szent Lázár-clastromba tetette be penitenciát tartani, azhol mindennap háromszor verik az bűnös embereket az barátok. Curiositásul az francia király is látta az apátúrt Fontenblóban. […]
Anno 1714. Január 29. Idején reggel ment őfelsége az várba az felséges király felkelésére; ebédre visszajött. Estve öt óra előtt ismét az várba ment az comédiára, azhonnan kijüvén, visszajütt őfelsége hálásra. Ez éjszaka Berri herceg adott bált, ki is éjfélkor kezdődött el három palotában, azmely oly teli volt mindenféle maskarás, Párisbul jött és verszályi úri és közrenddel, hogy az tapodást vagy a lélegzetet alig vehette az ember. Mindenféle confectum, gyümölcs, mindenféle frissítő ital nagy bőséggel volt, azmely is többe költ az hercegnek tízezer talléránál. A bál tartott éjféltül fogvást nyolc óráig másnap reggel. Minden maskarást bébocsátottak, s valamit kért, mindent is adtanak. Én is jelen voltam ebben az bálban, szárnyasegér formára felöltözve. […]
31. Ebéd után ment őfelsége Pompaduné asszonyomhoz. Innen szokott órán az comédiára ment őfelsége, azhova magam is elkísértem őfelségét. Azhonnan kijüvén, visszajöttünk őfelségével Calnyiba. Őfelsége itt maradott, én pedig éjfélkor maskarába felöltözvén, mentem az bálba, kit is az Burbon herceg adott; itt nem volt oly nagy szorosság, mint az Berri hercegében. Köntösöm mezei pásztor volt, igen szép és tisztességes, kit is árultam meg még idején. Ez is egész nyolc óráig tartott reggel. Urunk szerecsen-köntösben, ki is strucctollakkal és gyöngyökkel volt valóságosan megékesítve; öt óra előtt jött az bálba és hat óra után jött ki, és senki sem esmérte meg. […]
[Február] 8. Reggel fölöstököm után mentek ki farkast űzetni s lőni; s urunk errül az vadászatrul visszatérvén az várban, ruháját változtatta, és így felöltözvén, két órakor délután postasézára ülvén, indultunk el visszafelé. Ugyanazon Ecoin nevű faluban változtattuk meg a lovainkat, Szent Denis32 nevű váraskában setétedtünk el. Itt vagyon az a híres apátúrság, azholott az királyi ékesség, korona és egyéb drága portékák vadnak az clastromban letéve. Ugyanezen az clastromban vagyon az királyok temetése is. Párisnak egy részin keresztülmenvén: az Vandom nevű piacon – azholott is az mostani király XIV. Lajos rézbül lovastul s rajta ülvén, az piac közepin fel vagyon emelve, mely státua sokkal nagyobb az természet munkájánál –, ezen az piacon az ló esett meg velem, de Istennek legyen hála, sérelmemre nem szolgált. […]
27. Kilenc órakor megindulván Clanyibul, hintón ment urunk Párisba Dánsó uram udvarába; ugyanitt ebédelt őfelsége Pompadu és Kurszilyó urammal együtt. Ebéd után volt őfelsége Arlae [?] nevű képírónál, magát leíratni miniaturában; innen volt őfelsége az kötélen táncolóknál, azholott különb-különbféle kötélen való mesterségeket és csintalan komédiás ugrásokat exerceáltak. Innen nyolc órakor vissza szállására jütt őfelsége.
28. Egész délig szállásán maradott őfelsége. Tizenkét órakor ment Delböfné hercegasszonyhoz ebédre az várasra; itt maradott egész hatodfél óráig jádszani őfelsége prépost Brenner urammal. Én két órakor mentem az vásárba holmi curiositásokat nézni, azholott láttam egy oroszlányt, ki is nem több három esztendősnél, de igen nagy és szép az termeti; máshelyütt láttam egy herceg nevű madarat33, kinek az feje majd hasonló az fülesbagolyéhoz, de fülei rettenetes nagyok, majd mint egy nyúlnak, termeti hasonló az saséhoz; ugyanitt láttam két párducmacskát, egy oroszlán vezérjét, ki is az vadászaton mindenütt az oroszlány előtt jár, s az vadat megállítja; ennek nagysága mint egy visla, szőri hasonló az szürke nyúl szőrihöz, ábrázatja s minden termeti macska, fülei nagyok mint az nyúlé, kinek is tekinteti írtóztató. Itt vagyon két közönséges és egy szerviai avagy indiai farkas, egy medve s három majom. Ugyanitt láttam két tehenet: az egyiknek nyolc lába vagyon, az négye rend szerint való, de az négye az két lapockábul forrott ki, és egyfelől is kettő, másfelől is kettő csüng le az oldalán; mind az nyolc lábán való köröm olyan, mint az szarvasé; csak az négy lábán jár, farka három vagyon: ló, szarvas és disznó; az első részi bika, az felső pedig tehén. Az más tehénnek hét lába vagyon, hasonlóképpen, mint az elsőnek.
Innen mentem más helyre, azholott egy tizenkét esztendős anglus leányka hat kócperddel táncolt avagy forgott, tovább három fertály óránál, az hegyeit hol az szemében, hol az fülében, hol az szájában, hol az torkának, hol az mellyének forgatta, csinálván különb-különbféle figurákat az hat kócperddel és úgy forgott, oly sebesen, hogy másféle embernek lehetetlen forgani oly sebesen. Ugyanitt egy más tízesztendős férfigyermek, ki is ánglus, egynehány pozitúrákat oly mesterségesen csinált az természet ellen, hogy az embernek lehetetlen nemhogy cselekedni, de még csak meg is gondolni; minden csontjának helyéből ki kell menni: másképpen csak az legkisebbiket sem vihetné véghez; derekát, nyakát s lábait úgy meghajtogatja, s valahová akarja, mint a gúzst avagy az abroncsot; kinek az természetet meghaladó munkája nem érdemel egyebet az csodálkozásnál. […]
[December.] 28. Egynehány visitát tett őfelsége a városban, estve pedig az Operába ment, azholott is Telemacot representálták34. […]
[1715. augusztus] 25. Ki is Szent Lajos napja volt, s az felséges király ünnepe. Igaz rosszul érzette magát az felséges király, úgyannyira, hogy (confessiót is tévén őfelsége még azelőtt való nap, úgymint 24.) estve nyolc órakor a szent sacramentumot hozzája is hozták, mint az haldokló emberekhez szokták elhozni; mindazonáltal reggel őfelsége az musikásokat és egyéb rendeket, kik az ünnepi naprul felicitálták kegyelmesen meghallgatta, publice35 is ebédelt őfelsége. – Ez nap urunk őfelsége az várban hált Pompadu uramnál.
26. Ez nap az felséges király igen rosszul érzette magát, úgyannyira, hogy desperáltanak is a doctorok meggyógyulása felől; reggel el akarták az combját vágni az doctorok, de mivel nem biztatták őfelségét teljes meggyógyulással, maga nem engedte meg, hogy elvágják, ezt felelvén: hogyha elvágják a lábát, s úgyis meghal, inkább szereti, hogy ép testtel haljon meg. Ugyanezen az nap búcsúzott el őfelsége az egész fejedelemasszonyoktul, az egész fejedelmektül, úri rendektül s cselédjeitül: bocsánatot kérvén tőlük az Úr áldását kívánta reájok. – Ez nap urunk őfelsége ebédelt Pompaduné asszonyomnál. – Délután az felséges király jobban érzette magát, mivel az urunk őfelsége doctorának az orvosságát adták bé őfelségének háromszor az maga doctorai őfelségének; mely orvosság is mind a háromszor használt őfelségének, úgyannyira, hogy reménlettenek is meggyógyulása felől, de az felséges király doctorai más orvosságokat adván bé neki, az elébbeni nyavalya újobban elkezdett hatalmazni. […]
27. Az felséges király igen rosszul érzette magát, úgyannyira, hogy minden órában várták az halálát; és már sokan is elköltözködtenek az várbul, imide-amoda. Ez nap consultátiót tartottak az doctorok, azholott doctor Lang uram is, urunk őfelsége doctora jelen volt; azholott exponálván az maga sensuálját az doctoroknak: az doctorok nékie megköszönték jó tanácsát és orvosságát, kit is jónak találtanak, azmely orvosság használt is az felséges királynak, de minthogy nekik is vagyon oly jó orvosságok, az magokéval kívánják orvosolni őfelségét, s meg sem mutatták az királyt doctor Lang uramnak. Az consultátió is délután öt órakor volt. Az consultátió után penig mindjárt egy viperával főtt levest adtak be őfelségének, kit is mindjárt kihánt, s megint rosszabul kezdett lenni őfelsége. […]
30. Újobb levelet küldött gróf Tuluz urunk őfelségének az felséges király meggyógyulhatatlansága felől, s hogy reggel négy órátul fogvást eszén sincsen, s igen puffaszkodik, s hogy nem gondolják, hogy éljen délig, nem várván egyebet az szemei béfogattatásánál. Mindazáltal délután három órakor eszére jütt, de senkit sem bocsátottanak bé az palotákban, mint azelőtt való napokban. […]
Szeptember 1. Vasárnap reggel az felséges király nyolc óra után fél órával, azaz kilencedfél órakor lelkét jó Teremtőjének visszaadván, ez világbul négy nap híján 77 esztendős korában boldogul és istenesen kimúlt. Hagyván az királyságot az onokafijának, ugyanoly időben, mint azmicsodásban reája maradott volt atyjátul, XIII. Lajos nevű királytul, ki is 1638-dikban holt meg. Halálakor az mostani megholt király, XIV. Lajos, öt esztendős volt, mint az mostani élő király is, ki is unokafia volt az idvezült királynak, öt esztendős és hét holnapi [!], ki is XV. Lajos király. – Tizenegy órakor egy urunknak szóló levelet várván az várban, láttam ő királyi felségét az maga ágyában kiterítve, mint mikor az ember ágyában aluszik; az fejében egy hálósüveg, az kezében egy crucifixus36 volt. Egész nap szabad volt bemenni megnézni őfelségét mindenféle rendnek: nemesnek s parasztnak. […]
2. Reggel 9 órakor az régens37 D’Orlean herceg jütt Párisba az egész vérbeli fejedelmekkel az Parlamentumba, az felséges király halálát hírére adni az Parlamentumnak, és az ország dolga felől végezni. Az felséges király francia és svajcer38 gyalog quardiája mind fegyverben volt az Parlamentum körül, mikor az régens39 benn volt az fejedelmekkel együtt. – Ugyanezen az nap bontották fel az király testét, s be is fűszerszámozták; az szívét, szemét, agya velejét, nyelvét s belit az egész belső részeivel együtt kivették, s az szívét az jesuviták templomába, s az belit és más belső részeit az augustinusok templomába vitték bé nagy pompával Párisban. Az testét penig, minekutána béfűszerszámozták volna, három lepedőbe varrták bé: az első fejér gyolcs, az másik viaszkosvászon, az harmadik is penig fejér gyolcs volt. Azután egy falapos koporsóba tették bé az testet, ki alá is korpát tettenek bé az koporsóba. Ezt az koporsót egy ólomkoporsóba tették bé, meg az ólomkoporsót egy falapos, vasas koporsóba tették bé, azkinek 12 vasfüle volt, azkin az ember vihette az testet. – Az királynak az belső nemes részeiben semmi nyavalyát nem tapasztaltanak, hanem azt vették észre, hogy az gangréna vagy az fene az háta gerincén ment fel az fejébe s az hónalja alá, s az ölte meg; másképpen az belső részei miatt még elélhetett volna őfelsége 20 esztendeig, azmint az doctorok conjecturálnak. […]
[1716. március] 5. Ugyanezen az nap voltam az Szent Germenyi vásárban az kötélen táncolókat nézni. Azholott is az többi között egy olasz leány az kötélen minden pondostul két zászlóval olyan könnyen táncolt s oly hirtelen forgatott két zászlót, s az lába között oly hirtelen kapdosta által s meg által, különb-különbféle figurákat csinálván, s féllábon állván, s az térdjén járván, hogy más az földön véghez nem vihette volna, azmicsodás dolgokat cselekedett. Féllábon az kötélen oly hirtelen megfordult, hogy más az földön sem fordult volna meg oly könnyen, úgyannyira, hogy minden ember elcsodálkozott azmicsodás dolgokat vitt véghez. Az vállára felállatott egy tizenkét esztendős gyermeket, s avval minden pondus40 nélkül táncolt. Az gyermek penig semmivel sem fogóckodott, csak az két tenyerével szorította az leány fejét. Ugyanazon gyermekkel szintén azon dolgokat cselekedett, mint az zászlóval: féllábra állott, térgyre állott, térgyen járt, az lába ujjain járt, s az lába hegyin az kötélen visszafordult. Ugyanebben az vásárban láttam két tigrist, három medvét, négy majmot, két egyiptomi macskát, s két tehenet, azkik közül az egyikének hét lába volt, azaz az hárma az első jobb lapockájábul s oldalábul forrott ki, s úgy három farka is vagyon: az első lófark, az második disznó-, az harmadik penig szarvasfark. Az második tehénnek is hét lába vagyon, az hárma ennek is az oldalábul forrott ki, s az lábán lévő körmök hasonlatosok az kecske szarvaihoz. […]
1717. 30. januarii búcsúztam el az felséges fejedelemtül Camadülben.
5. Februarii voltam az Szent Germenyi vásárban, ki is minden esztendőben egyszer hat hétig tart Párisban, azholott is mindenféle curiositást láthat az ember. Azholott is először egy görögöt láttam, azki az égő szenet úgy ette, mint egy darab kenyeret, és az lángoló szurkot, mint valami jóízű levest. Azki kétezerhatszáz s egynehány fontot, azaz egész háromezer fontot felemel, az fejét s az lábát két székre tévén, két vagy három ember bízvást táncolhat az hasán, hogy az dereka meg sem mozdul, sőt amikor akarja ugyanazon az embereket az hasárul elhajítja. Az földre hanyattast lefeküvén nincsen két erős ember, akármicsodás légyen, hogy fülénél fogvást megmozdíthassa az fejét. Az haján fogva egy szamarat az földrül felemel, és más csudálatos dolgokat viszen véghez. Ugyanezen az nap láttam egy más strassburgumi németet, azkinek egy csepp lába térgyén felül, se kezei az könyökén alól, azaz öklei nincsenek: mindazáltal ugyanazon csonka kezekkel Isten tudja mennyi fortélyokat viszen véghez, úgymint pennát csinál, az tőben az cérnát bévonja, írást s rajzolást olyant tészen, hogy lehetetlen ép kezű embernek oly szépet csinálni; kártyázik, cimbalmozik, musikál, kuglizik, s mesterséges ütéseket tészen, caukler játékot játszik, puskát tölt, s ki is lövi; mindezeket az mesterségeket penig oly szaporán s oly jól viszi véghez, hogy ép kezű embernek lehetetlen volna vagy hamarébb, vagy szebben; minden héten penig kétszer meg is borotválja magát.
Ugyanezen az vásárban láttam egy anglus lovat, azki különbnél különb supernaturális41 dolgokat cselekedett: az órát, akármicsodás pénzeket, s akármicsodás kártyákat mutatott az ember, mind megmondotta igazán, az pénzben hány poltúra, az kártyában hány szem vagyon; az színekben, az személyekben s az királyok neveiben distinctiót tudott tenni, s úgy is iszik, mint az ember, s úgy is eszik s ül, mint az kutya, alamisnát kér, mikor penig vagy pénzt, vagy kártyát, vagy az órát megmondotta: annyit ütött az lábával egy deszkán, azmennyi poltúra42 s szem, vagypenig óra volt; kinek-kinek penig az pénzt visszavitte, ha az ura meg nem mutatta is azkié az pénzt, azaz kitül kérte volt kölcsön, vagy azkivel vonatta az kártyákat.
Ugyanezen az vásárban láttam egy török galamb-académiát, azholott az galambok, valamit az mesterek nékiek parancsolt, vagy ha nevén hítta őköt: oly szépen szavát fogadták, mint az resonabilis43 állatok. Pecsenyét forgatott, szekerét penig, azmelyben tíz galamb volt, egy galamb húzott, azmely galambot az mestere százötven ezüsttallérra becsült, pálcán általugrott, mint az kutya, az személyekben s az királyok neveiben distinctiót tudott tenni. S ugyanezen az helyen, azmint másutt is, láttam három kutyát, azkik egynehány csudálkozásra méltó dolgok között, egynehány táncot oly rendesen jártanak két lábon s férjfi s asszony köntösben, mint az emberek szoktanak, s a többi között: valamennyi exercitiumot egy oskolás ló szokott tenni, per formam44 oly rendesen s szépen véghez vitte.
15. Az Invalidum-béli magyar Konkolyi nevű tiszt, azkivel Magyarországra akartam menni, másolta meg az szavát: mivel az dolgait véghez nem vihette az udvarnál, útiköltséget nem nyerhetvén az háztul.
19. Voltam az strassburgumi landkocsin helyet fogadni.
23. Voltam az operára, azholott az Furiosus Rolandot representálták45 az theatrumon, azholott az ifjabbik Dersőfi uramra akadtam először, és esmerkedtem meg véle.
24. Voltam az comédiára, azholott Szentírás-beli históriát azaz Athaliát representálták46: miképpen az maga onokájinak megölettetése után az Isten az egyetlen egy Joást megtartván bűntette meg fegyver által.
27. Szombaton reggel hat órakor az strassburgumi landkocsin indultam ki Párisból. […]
[Március] 12. Öt órakor reggel megindulván Savernbül, négy mélyföldnyire Kigelczem47 nevű faluban ebédeltünk, ebéd után pedig négy mélyföldnyi út után értünk be Strassburgumba, azaz Argentoratumba, hálásra.
14. Voltam az francia comédiásoknál. Ugyanezen az nap két lutheránus templomban is voltam, reggel penig tíz órakor voltam két francia regimentnek az mustráján, ki is az nagy piacon volt.
15. Reggel hét órakor voltam az lovaglóiskolát megnézni, innen kijüvén penig mentem az cathedrális templom tornyát megnézni, azkiben is míg csak az kétharmad részire felmegyen az ember, hét vagy nyolcszáz fok grádicson kell az embernek felhágni; ki is mind az tetejéig faragott kőbül, minden fa nélkül vagyon építve, oly mesterséggel és oly cifrasággal, hogy majd egy miraculumnak mondhatja az ember, mivel mindenfelől általláthat az ember rajta egész tetejéig. Az felső részin penig az toronynak, azhova fel nem mentem, mind az nyolc szegletin egy egy tekergőgarádics vagyon, azkin az egész tetejéig felmehet az ember. Ugyanebben az toronyban vagyon az többi nagy harangok között egy ezüst, ki is az várasé, s nem tartozik penig az templomhoz. Az templom bóthajtásos, nem felette igen nagy. Ugyanebben az templomban vagyon egy óra, azki is az egész planétáknak naprúl napra egész cursusukat mutatja, s egyéb mesterségeket viszen véghez: úgymint egy kakas, ki is az óraütés előtt szól, egy oroszlán ordít, tizenkét órakor az tizenkét apostolok egymás után kijüvén, egyet-egyet ütnek az harangon, egy angyal az mensurát veri, az másik penig az fövényórát, kit is az kezében tart, felfordítja. Az hétnek penig mindegyik napján egy-egy planéta, azki az napot jelenti, szekéren jün ki: úgymint vasárnap az Nap, hétfün az Hold, kedden az Mars, szeredán Mercurius etc. Ugyanebben az templomban vagyon egy szentelt kút, azkibül szentelt vizet mernek. Az templom azelőtt az lutheránusoké volt, de miólta az francia király birodalmában vagyon, az francia király az pápistáknak adta. Az váras igen erős földtöltésekkel az mostani fortificatio48 szerint vagyon körülvéve, az citadella penig majd egész Európában erősebb. Ugyanezen az nap az egész fortificatiókat megjártam, s az többi között egy bástyában voltam egy nyolckövű malomban, azmely malom mindennap kétszáz német forintot ingredientiául ád az várasnak, s egy zsák búzát. Az váras az régi mód szerént fele kő-, fele penig faépületekbül áll. […]