| Anyám, anyám, édös szülőm, |
Öngedje mëg szép kérésöm, |
Hogy vögyem el Kádár Katát, |
Jobbágyomnak szép lányát. – |
Nem öngedi az én rangom. – |
Miklós mondá az anyjának: |
Kádár Katát szeretöm csak, |
Csak ëgyedül Kádár Katát, |
Jobbágyomnak szép lányát. – |
Abból ugyan nem lösz sömmi, |
Vagyon lányok az uraknak, |
Abból neköd is juttatnak. – |
|
Szógám, szógám, édös szógám! |
Nyergeljed még pej paripám! |
Mönjünk, mönjünk, amíg látunk, |
Lögyön örök búdosásunk! – |
Hogy Miklós bémönne rajta. |
Ne nyiss kaput, Kádár Kata, |
Nem mönyök én most bé rajta; |
Miklós úrfihoz így szóla: |
Állj még, kéncsöm, szép Miklósom, |
Hogy adjam rád ëgypár csókom! |
Adjak neköd ëgy bokrétát, |
Mikor ruhám vérrel hobzik, |
Hidd el, kéncsöm, hidd el neköm, |
Akkor löszön veszedelmöm. – |
|
| Elindúnak, mönnek, mönnek |
Hosszú útnak, röngetegnek. |
Hát a ruha vérrel hobzik, |
Mind a kettő azt jelönti: |
Kádár Katát most veszesztik. |
Mi hír vagyon a faluba? – |
|
Nincs ugyan ott sömmi ëgyéb, |
Kádár Katát elvesztötték. – |
Hol elveszött Kádár Kata, |
Jobbágyomnak szép lëánya. |
S mindön ékös őtözetöm. – |
|
Élsz-ë, kéncsöm, Kádár Kata? – |
Nállad nékül elig* telik. – |
Miklós úrfi ezt hallotta, |
Sorsát ő ott úgy síratta, |
Ëgyikből nőtt muszkátaszál, |
A másikból rózsmarintszál. |
Addig s addig neveködtek, |
S ott is ësszeölelköztek. |
|
| Miklós anyja mönt sétáni, |
|
| Miklós anyja hogy mëglátá, |
Mind a kettőt leszakasztá, |
Ezt hogy látta Kádár Kata, |
Békét hótunkba sem hattál. |
Szeretetlen tássat adjon! |
Mégis sönki mëg ne szánjon. |
|
|