Bodrogi Ferencné*

Síratozza magát a szëgény rab asszon:
Ma hét esztendeje, teljes harmadnapja,
Hogy estem rabságra, szörnyű nagy fogságra;
Hol húsomot értem, húsomot mëgöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók, békák öttek;
Hol vérömöt értem, vérömöt mëgittam,
Karomból, lábamból véröm sokszor szíttam.
Aki neköm adná kinyerének héját,
Biz ez is mëglátná mënnyeknek országát;
Aki neköm adná poharának vizét,
Az is mëgkóstóná a mënnyország ízét. –
Az ajtón hallgassa asszonság farajja:
Asszonyom, asszonyom, nagy tisztös asszonyom!
Valamit mondanék, ha még nem csapatna.
Síratozza magát a szëgény rab asszon:
Ma két esztendeje, teljes harmadnapja,
Hogy estem rabságra, szörnyű nagy fogságra;
Hol húsomot értem, húsomot mëgöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók, békák öttek;
Hol vérömöt értem, vérömöt mëgittam,
Karomból, lábamból véröm sokszor szíttam.
Aki neköm adná kinyerének héját,
Biz az is mëglátná mënnyeknek országát;
Aki neköm adná poharának vizét,
Az is mëgkóstóná a mënnyország ízét. –
Mintsem neki adnám kinyeremnek héját,
Inkább odavetném küssebb komondornak,
Mintsem odaadnám poharamnak vizét,
Inkább mëgitatnám palotám fődivel;
Fogjátok, vigyétök a fővövő helyre. –
Várj kicsit, várj kicsit, te nagyságos asszon!
Mett a halottnak is hármat harangoznak,
Hát árva fejemnek ëgyet sem kondítnak?
Ki lëánya vótál, te nagyságos asszon? –
Én vótam még eddig Bodrogi Ferencé! –
Bizony, ha te vótál Bodrogi Ferencé,
Bizony én is vótam Bodrogi Ferencné,
Bodrogi Ferencné, a te édösanyád! –
Jer bé mostan, mondom, jer bé, édösanyám,
Téjbe mëgföröszlek, vajjal mëgkenetlek. –
Ne förössz ingömöt, ne keness ingömöt,
Mett eleget kentél sötét tömlöcömbe,
Istenöm, lëányom! neköd fizessön mëg. –



Hátra Kezdőlap Előre