Szomszéd legény Gyurka*

Ablakba könyöklék gyönge rác mönyecske,
Hát künn sétál vala borbély legény Gyurka;
Jer bé hëzzám, jer bé, borbély legény Gyurka,
Jer bé hézzám, jer bé, szomszéd legény Gyurka!
Söröm is jó vagyon, borom is jó vagyon,
Neköd ingyön adok, másnak pénzér adok,
Sönki sincsen itthon, csak én vagyok itthon,
Sönki sincsen itthon, csak én vagyok itthon.
Uram a városba piros csidma vönni,
Apám az erdőbe somfavesszőt vágni,
Anyám a malomba fejér liszt őlleni,
Anyám a malomba fejér liszt őlleni. –
Addig csalogatá borbély legény Gyurkát,
Amíg az ereszbe őkemit bécsalá.
Egyször hazamöne az ő édös ura,
Egyször hazamöne az ő édös ura.
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam,
Piros csidmát hoztam, szépöt, milyent kaptam,
Piros csidmát hoztam, szépöt, milyent kaptam.
Minnyá béereszlek, édös kéncsöm uram,
Hogy vessem nyakamba kővári szoknyámot. –
Mégis csak kéredzék az ő édös ura,
Mégis csak kéredzék az ő édös ura:
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam,
Piros csidmát hoztam, amilyent csak kaptam,
Piros csidmát hoztam, amilyent csak kaptam. –
Minnyá* béereszlek, édös kéncsöm uram,
Hogy húzzam lábamba kővári papucsom. –
Mégis csak kéredzék az ő édös ura,
Mégis csak kéredzék az ő édös ura:
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam,
Piros csidmát hoztam, amilyent csak tudtam,
Piros csidmát hoztam, amilyent csak tudtam. –
Minnyá* béereszlek, édös kéncsöm uram,
Hogy kössem előmbe feteke ruhámot. –
Mégis csak kéredzék az ő édes ura,
Mégis csak kéredzék az ő édös ura:
Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt,
A városba jártam, piros csidmát hoztam. –
Ő is béereszté az ő édös urát,
A jobb hónya alól kibocsátá Gyurkát.



Hátra Kezdőlap Előre