[Árok, árok, be mély árokba estem…]*

Árok, árok, be mély árokba estem,
Róllad, rózsám, mindön gondom levöttem,
Elfelejtlek, hogy még eszömbe se jutsz,
Hűségödér, jóságodér fizessön mëg a Jézus.
Már ezután többet járok Gyulára,
Az én rózsám oda vagyon bézárva,
Írok neki ëgy keserves levelet,
Hogy az Isten szabadittsa, ha lehet.
Haj, likas a keszkenyője, a vërës,
Kihúl belőlle a szögfű, a teljes,
Én nem bánom, ha szögfűje kihúl is,
Csak a rózsám idejőne, a hamis.



Hátra Kezdőlap Előre