Pázsintos udvaron lakik a szegénség, |
Ott a kamarába bészorút a szükség, |
Ahol ki nem telik az úri vendégség, |
Annak útitársa a nincsen elégség. |
|
Ahol a bérösök virjadtig alusznak, |
Csak napot számlálnak, a tűzhelyt nyújtoznak, |
Délbe is horcogván sokáig alusznak: |
Pázsint szokta kelni udvarát azoknak. |
|
Ahova te bémész valahol egy házhoz, |
Ott a gazda jajszón rugdos a kutyához, |
Kérdözöd, férenöz, ëgyet szól tíz szódhoz: |
Ne kévánd vendégül űni asztalához. |
|
Ahol a nagylány borzos fővel szitál, |
A lisztlang a fejin, mind malomba, úgy áll, |
Napestig ahogy jár, éccaka is úgy hál: |
Igön drága bogárt ott sönki sem talál. |
|
Dagasztván, az ingit nem meri főtűrni, |
Mett fél, hogy mëglássák rút koszos könyökit, |
Három hétbe egyször fésüli még fejit: |
Héába fárasztod oda a nász népit. |
|
A házat is débe söpri mëg, nem röggel, |
Akkor is előtted igön siettséggel, |
Talász az ágy alatt szömeteköt széjel, |
Ne mönj oda násszal, igön nagy seröggel. |
|
Hol melyik faluba igön sok korcsoma, |
Ki melyik mi érő, melyik asszon tudja, |
Sokszor részögön jár s betegségnek mondja: |
Ne félj, a szúszékot hogy a teli tartsa. |
|
Ahol a gyermökök virjadtig* főkelnek, |
Ki sem nyíl a szömök, úgy kinyeret kérnek, |
Rút mosdatlan kézzel a kinyérbő szelnek: |
Ne keresd ott hímit a tiszta életnek. |
|
Ahol a guzsalyból* gyakron tüzet tösznek, |
Ëgy küs fonal fonni csépnyelet keresnek, |
Orsóárulónak keveset fizetnek: |
Ne félj, hogy tavasszal vásznat fejérítnek. |
|
|