Így kezdöm el panaszimot. |
|
Nem hittem vóna felőlled, |
Hogy csalárdság lögyön benned, |
|
Mutattad, hogy mind szerettél |
Ingöm inkább mindönöknél, |
De csalárdsággal mëgköttél, |
|
Én csalárdságodnak hittem, |
Jólehet hogy fájt a szűvem; |
Úgy ádjon mëg a nagy Isten, |
Amint igaz vótál, szűvem. |
|
Jó töttödért jót kévánok, |
De buszuért buszut* állok, |
Érdömöd szërént szógálok. |
|
Többet ezt nem szaporittom, |
Mett csak neveködik kénom, |
Talám könnyebb lösz szűvemnek, |
Ha szömeid rám nem nöznek. |
|
Jaj, hogy kell tőlled mëgválnom, |
Kedvömre termött virágom, |
Ne tulajdonítsd sönkinek. |
|
Én már tőlled búcsút vöszök, |
Veled csak ritkán beszélök, |
Élj kedvedre, szép violám, |
Ki számot gyakron csókolád. |
|
|