Az agyonvert sárga búcsúztatója*

Ó, szomorú káros eset,
Ami Martonfalán esött,
Dömötör Lászlónak rosszul esött,
Mett sárgája nagy bőrt vetött.
Édös vak barna pajtásom,
Többet Gyërgyót mëg nem járom;
Nyakadba maradt a terű,
A lehet neköd keserű.
Mikor fejem tekergettem,
Asszonyomot kesergettem;
Mett ő viselt gondot rëám,
Kefélt, vakart nagy sanyarán.
Dömötör Józsi küssebb gazdám,
Ëgy vasárnap ebéd* után
Agyonveretél az utcán,
Mit mëgbánál te azután.
Sebők János, tés kifuttál,
Esetömön csudákoztál,
Egy kankóval* mëgöklelél,
Aval tőllem búcsút vövél.
Fekete Mihály, tés ott valál,
A kert likán kukucsálál,
De te ugyan nem bántottál,
Henem rétam* sajnákodtál.
Mikor farkam csavarittom,
Dudás komámot hívatom,
Ő igazittsa bajomot,
El is végzé én dógomot.
Nyika kovács jóakaróm,
Többet nem veröd a farom:
Mett mëgöle a botolás,
Nem kë’ neköm a cugatás.
Miklós Andris, hogy eladtál,
Ily nagy bajra kibocsáttál,
Neköd adom a bendőmöt,
Hogy áruld el a bőrömöt.
Jancsi cigán, végbúcsúmot,
Hëzzád nyújtom végső szómot:
Ha kivágtad a torkomot,
Ödd mëg immán* a húsomot.
Hollószénű rút bogarak,
Feteke csókák és varjak,
Cigán szömit* kiszödjétök,
Lóhús helyött azt ögyétök.



Hátra Kezdőlap Előre