Siklódi táncdal*

E siklódi legényëknek
Bocskorik van szëgényëknek,
E bocskorik csak úgy suttog,
De e lëán mégsem kuttog.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj.
Jövel, kéncsëm, sirülj ëgyet,
Ëszëm azt e piros mëggyet,
Melyik termëtt galambszádra,
Osztég ugrom hőkre, csára.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi haj!
Tizenhárom csërësznyefám,
Három dió-, hat almafám,
Fődem es van, s ha nem elég,
Jó az Isten, vëszünk esmég*.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Míg ez erdőn bikkfa terëm,
Szeretëm én e kedvesëm,
Míg szuszék lësz e bikkfából,
Eltartom őt ez árrából.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Nincs olyan fa, mind e bikkfa,
Abból lësz e véka, kupa,
Kövér pele ez udvába,
Pánkó sűl ez olajába.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Láss fë’, kéncsőm, e hijuba,
Mett kigyúl e kürtő lika;
De e vizet bé ne csëppentsd,
Kormos lësz e kőre-leppencs.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Nincsen nekëm sëmmi bajom,
Lësz szalonnám, tejem, vajom,
Zabból kiszi* szilvalével,
Jó káposzta friss pelével.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Háromféle hús ëgy nyásson,
Mét aggódnám e pulyákon,
S ha mëghërget Jósep bátyom,
Bor is lësz e korcsomákon.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!
Rőven szólva, mindën jól mëgy,
Csak tés, rózsám, hëzzám hű légy,
S ez ünnapra, kéncsöm Pezzsim,
Nem léssz másé, ha’ az enyim.
 Hej-haj, hujja-haj,
 Nincsen mostan sëmmi baj!



Hátra Kezdőlap Előre