[Végigmënék a temetőn…]*

Végigmënék a temetőn,
 Eszömbe juta szeretőm;
 De mi haszna jut eszömbe,
 Mikor el vagyon temetve.
  ……………….
Ha jössz a temetőkerbe,
 Írd a sírhalmom fëlébe:
 Itt nyugszik ëgy hű szerető,
 Nyugtassa mëg a Teremtő.
Űltess akarmi kis ácskát,
 Akar bár ëgy szál rózsácskát,
 Hadd lássa mëg, aki itt jár,
 Hogy te nem vótál csapodár.
Vagy díszösítsd bús fűzfákkal,
 Omlott sírom ződ hantokkal;
 De ne engedd elvesztömöt,
 Engedd nyugunni* testömöt.
De még az ëgyre kérnélek,
 Hogy hótomig szeretnélek;
 Csakhogy osztán mást ne szeress,
 Több szeretőt el ne temess.
Ingöm anyám megátkoza,
 Mikor e világra hoza,
 Szërëncsém ne lëgyën soha
 Az én ifiúságomba.
Nem hitted, hogy beteg vagyok,
 Mëghiszed, mikor meghalok;
 Nézésömre nem jöttél el,
 Temetésömre hát jőjj el.
Kísérj ki a sírhalomra,
 Az örök nyugodalomra,
 Vess két-három kapa fődet
 Talám megérdömlöm tőlled.



Hátra Kezdőlap Előre