Ezörnyócszáznëgyvennyócba, |
Október hónapja tizënhatodikán |
Be sok magyar, fegyverrel ódalán, |
Táborba gyűlt magyar Agyagfalán. |
|
Berzenczei hatalmas hangjára |
Fegyverköztünk hazánk ótalmára, |
Szántóvasból fegyvert kovácsoltunk, |
Bottal, rúddal harcolni indultunk. |
|
Hej! de sok éfiú* utoljára |
Dőlt zokogó kedvesse vállára! |
Szívszaggató vót a búcsúzások, |
Utósó vót a találkozások. |
|
Anya s gyermëkëk siránkozása |
Ëggyé olvadt apjok távoztára: |
Mintha valaki mëgmondta vóna, |
Hogy nem tér meg édösapjok soha! |
|
Mëgindult a székëlyëk tábora, |
Ëgy része mű lefelé Radnótra, |
Oda ës értünk huszadikára, |
Gróf Bethlenék fényös kastélyába. |
|
Ott tizënëgy nap vótunk mëgállva, |
Benn a várba s künn a mezőn hálva; |
De a tizënkettődik nap délbe |
Az ellenség rajtunk csúfot tëve. |
|
Lőtt az ellen, mű is lőttünk vóna, |
Ha fegyverünk s porunk ës lëtt vóna! |
Csak ëgynehány csíki legén lőtte |
A ránk rontó ellent agyba-főbe. |
|
Hát mëgbomlott a székëlyëk sora, |
Szétszaladott Pünkösti tábora, |
Mëgfutottunk, hogy tőllünk lehetëtt, |
Mindën arra, amerre mehetëtt. |
|
Mezőszentiván mellett szorossan |
Vëttük útunkot át a Maroson, |
Ott, ki bátor vót, sok átevezött, |
A gyëngékből sok a vízbe veszött. |
|
Ki jött haza, ki maradt még oda? |
Azt talám csak a jó Isten tudja; |
Itt ës, ott ës sok elhagyott árva |
Máig is vár elveszött apjára. |
|
|