Ismét szomorú*

Szorass poroncsolat* eljött,
Magyar nemzet talám győzött,
Nekünk ës most el këll mënni,
Magyar mellett këll állani.
Apák, anyák s kedves szülék!
Sírhatunk mü, mett vagyon mét,
Ëgymástól most mëg këll válni,
Katonának këll indulni.
Szënmártonnak szép éfia,
Annak lëánya, férfia,
Szeretetünk félbe esött,
Ó! barátságunk megcsökött.
Ne búsuljatok, lányok,
Gyásszal elmaradt virágok!
Lëgyetök már csëndësségbe,
Isten után reménségbe.
Atyafiak, jó barátok!
Ëgy kérésünk van hëzzátok,
Az árvákot ne hagyjátok,
Özvegyinköt dajkáljátok.
Búcsúzásunk rövid lëszën,
Szűvetökbe kárt ne tëgyën;
Mü elmënyünk közületök,
Isten maradjon veletök.
Szëgfűszálak elhervadtak,
És gyászvirággá változtak,
A lëányok mëgbúsultak,
Szűvökre sëtét gyászt húztak.
Mett elmëntek a legényök,
Mindënnapi reménységök,
Már elmëntek katonának,
Itt hatták a gób lábának.



Hátra Kezdőlap Előre