Poroncsolat* harangszóra, |
Mikor Virgó-helyre érénk, |
Ott Lókoddal ësszemënénk. |
|
Ellentállnak a falunknak; |
Mikor a faluk ësszemëntek, |
|
Szëmëm kifolyt az arcámra. |
|
Apám, anyám s ëgy tesvéröm! |
|
Ne fájjon értem szűvetök. |
|
Már én tőlle most mëgváltam, |
Isten jobbja felől áltam. |
|
Árván maradt küs angyalom! |
Már én többég nem dajkállak, |
Isten jobbja felől álltam. |
|
Szárnyod alatt jól nyugudtam, |
Csëndös szállásom elhattam, |
|
S szomorán maradt özvegyöm. |
|
Szëmmárton helyëtt vérzöttem, |
|
Hogy a Virgó*-helyre léptem, |
|
Már én arról nem tehetök, |
Hogy veletök nem lehetök. |
|
Ki a Zendöst mëgfestötte; |
Ki a Zendöst mëgfestötte, |
Szëmmártonnak határt jedze. |
|
|