Nóta Balog Józsiról*

Balog Józsi, mit gondolál,
Mikor a sóra indulál?
Én ëgyebet nem gondoltam:
Szërëncsétlen úton jártam.
Balog Ferenc, mét engedéd,
Fiad sóra mét eresztéd?
Lásd, gyermeködöt elvesztéd:
Szűved nagy bánatba ejtéd.
Balog Ferencné édösanyám!
Édös jó nevelő dajkám!
Jobb lëtt vóna, küskoromba
Zártál vóna kopossómba.
Dógom így nem történt vóna:
Szűved bánatba nem vóna;
Ëgy küs ëcsém mëgkönyveze,
Fegyver között kikésére.
Ingöm arra kénszeritte,
Szóljak bár csak kettőt vele;
Én szólanék, de nem tudok:
Fegyver között most mëghalok.
Mindën tisztök mëgengedtek,
Csak az ëgyik nem engedëtt,
Neki ës van négy árvája,
Jussanak azok ës arra.
…………………………
Szilvafák alatt feküdtem,
Három medvével küzdöttem,
Letörék a csűröm szarva
Rëttënetës halálomra.
Kelemën úr nem engedte,
Adja mëg az Isten érte –
Szülőimet mëgrekeszté,
Halálomra nem ereszté*.
A Pojána útja széjin:
Vér buzog fël a főd szényin;
Ha kérdik, hogy micsoda vér,
Mondjátok, hogy ártatlan vér.
Balog Józsi vérontása
Sok nemzetnek könnyhullása,
Az ő véletlen halála
Lëtt mindënëk példájára.
Kár vót mëghalni szëgénynek,
Szëgény – ép, szép, jó legénynek,
Vége van az életinek,
Vége az én énekömnek.



Hátra Kezdőlap Előre