[Templom előtt ëgy küs házikóba…]*

Templom előtt ëgy küs házikóba
Ëgy vénlány sírdogál magába,
Falba veri fejit bánatjába,
Hogy nem vitték férhöz a fassángba.*
Fassáng, fassáng* ezör eléjőne,
Mégës a szër rëám nem kerülne;
Ha még ëgyszër anyám újra szülne,
Talám rám ës a sor elkerülne.
Párta, párta, búra termött párta,
A szégyön s bú szűvem átaljárta;
Ha mëgfoglak, messze elhajítlak,
A patakba kővel es bényomlak.
Kisëprëm a kipingált házamot,
Fëlvetëm a paplanyos ágyamot;
Ágyam olyan, hogy a padlót éri,
Paraszt legén mëg sem meri kérni.
Én elmënyëk igën-igën messze,
Magyarország köllős közepibe*;
Vërës gyüngyöt kötök a nyakamba,
Hercëg, bárók jőnek látásomra.
Mindën este várom a kérőköt,
Tám az ördög mind elvitte őköt;
Má mëguntam a kérőköt várni,
Magam fogok szërëncsét próbálni.
Bárcsak immán* azt hallanám hírbe,
Hogy valahol legényesső lënne,
Kifekünném az út közepire,
Hogy csëppenne a surcom széjire.



Hátra Kezdőlap Előre