[Ëgy asszonnak vala három szép lánya…]*

Ëgy asszonnak vala három szép lánya,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
Hárman űnek vala három szép ablakba,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
Hárman kötnek vala három szép bokrétát,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
Az ëgyik kötötte ződ rozsmarint-szálból,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
A másik kötötte csukros vilojából,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
A harmadik kötte muszkáta-lapiból,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
Az ëgyiköt vitték ölelni, csókóni,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
A másikot vitték koszorú-kötözni,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
Harmadikot vitték sütni és szapúni,
 Szerelmös virág!
Kinél nincsen szöbb kincs,
Kinek szűve bánatba nincsen, nincs.
 Szállására, számára,
 Főzzünk lakadalmára,
 Hótig való párjára.
 Ha szereti, mosolyodjék,
 Ha nem szereti, szomorodjék.

(Ez ének dalolásakor három leányt kineveznek, hogy férjhez adják, a kinevezettek hallgatnak, a többiek a dalt fújják egész addig, ahol kezdődik ez a sor: Szállására, számára – azontúl dalolás nélkül mondják el, s végre felszólítják a kijelölt menyasszonyokat rendre, hogy a nekiek titkon föltett vőlegényt köszönjék meg, s amikor megköszönték, kikiáltják a föltett vőlegény nevét ilyenformán: Gógán Jancsi jótáncú, s jót nevetnek rajta – főkint, ha vagyegy ügyetlent tettek föl.)




Hátra Kezdőlap Előre