[Város végin ëgy madár…]
*
Város végin ëgy madár,
Az ki ingöm odavár;
Várj, szűvem, várj,
Én is odamönyök már.
Lëánasszon, mi kegyös,
Nem mondhassa, mi rendös;
Szája édös, mind a méz,
Hangos nyelve, mind a réz,
Két szép szöme
*
rëanéz,
Tudom, nem hëába néz.
Szállására, számára,
Főzzünk lakadalmára,
Hótig való párjára.
Ha szereti, mosolyodjék,
Ha nem szereti, szomorodjék.
(Ez is úgy megy, mint az előbbi, csakhogy egy leányt adnak férjhez benne.)