[Város végin ëgy madár…]*

Város végin ëgy madár,
Az ki ingöm odavár;
Várj, szűvem, várj,
Én is odamönyök már.
Lëánasszon, mi kegyös,
Nem mondhassa, mi rendös;
Szája édös, mind a méz,
Hangos nyelve, mind a réz,
Két szép szöme* rëanéz,
Tudom, nem hëába néz.
Szállására, számára,
Főzzünk lakadalmára,
Hótig való párjára.
 Ha szereti, mosolyodjék,
 Ha nem szereti, szomorodjék.

(Ez is úgy megy, mint az előbbi, csakhogy egy leányt adnak férjhez benne.)




Hátra Kezdőlap Előre