[Nem szoktam, nem szoktam…]
*
Nem szoktam, nem szoktam
Hajnalba fëlkelni,
Piros hajnal előtt
Vérës ruhát mosni.
Könyvemmel áztatni,
Jajszóval sulykolni,
Könyvemmel áztatni,
Jajszóval sulykolni.
Eleget könyörgék
Apámnak s anyámnak,
Hogy ne adjon engëm
Nagy hírës tolvajnak.
A nagy hírës tolvaj
Most ës oda vagyon
Kërësztút állani,
Embërt
*
mëgfosztani,
Ëgy pénzétt, kettőétt
Lelkit elveszteni.
A nagy hírës tolvaj
Az ajtón hallgassa,
Hogy a felesége
Magát siratgassa.
Asszon, feleségëm,
Nyisd ki az ajtódot! –
Nyitva van, nyitva van,
Édës jámbor uram! –
Métt sírtál, métt
*
sírtál,
Édës feleségëm? –
Nem sírtam, nem sírtam,
Édës jámbor uram!
A konyhán forgódtam,
Cserefát égettem;
Cserefának füstje
Húzta ki a könyvem. –
Métt sírtál, métt sírtál,
Édës feleségëm?
Hónap álló délbe
Fejedët vétetëm! –
Fut hátra az asszon,
Kiáttsa a szógát:
Jánoskám, Jánoskám,
Nagyhajú Jánoskám!
Készítsd a hintómot,
Fogd bé hat lovamot,
Hónap álló délbe
Vigy fejvëvő herre!
Mikor fejem vëszik,
Mosd mëg ürmös borba,
Édes ürmös borba,
Takard gyënge gyócsba!
Tëdd fël a hintómba,
Vidd bé Móduvába,
Apámnak s anyámnak
Tëdd az asztalára,
Hogy egész Móduva
Vëgyën példát rólla
*
,
Sënki a lëányát
Tolvajnak ne adja!
