Kivirágzott az árkosi temető, |
Nem tartok én immán* többé szeretőt; |
Szeretőm lësz az árkosi temető, |
Oda temessenek engëm legelsőbb. |
|
A citrusfa levelestől, ágastól: |
Hogy váljunk mëg, édës rózsám, ëgymástól? |
Úgy váljunk mëg, kedves rózsám, ëgymástól, |
Mind a fényës csillag rogyogásától*. |
|
No! ha elmész, kedves rózsám, kévánom, |
Az út előtted mind rózsává váljon! |
A ződ fű ës édës álmot terëmjën; |
Szűved engëm soha el ne felejtsën! |
|
Patak martján nevekëdék tulipánt: |
Az én szűvem tégëd óhajt, tégëd várt, |
Amik gyűrűt jegybe adtam, add vissza; |
Nálam ës kész a jegyruha, vëdd vissza! |
|
|