[Kuttya gyilkos keringëttét – lencsét!]*

Kuttya gyilkos keringëttét – lencsét!
Viszik férhëz a barna mënyecskét,
Majt elmënyünk a lakadalmába,
Mëgugratjuk mënyasszon korába.
Mëgugratjuk mënyasszon korába,
Hogy a fődet sem éri a lába;
Ha mënyasszonságot mer vállalni,
Annak mindën dógát ki këll állani.
De nem táncol akkor velünk hëába,
Ajándékot hányunk a tángyérjába;
Mënyasszonyát jól mëgvezetgetjük,
S a mënyasszontáncot mëgfizetjük.
Cifra csepszët vëszën abból magának,
Hogy kedvesebb lëgyën az urának,
Az urát nevezi galambjának,
S hunyoritt a más embër* fiának.
Hallod-ë te, szép barna mënyecske!
Métt vásódál férhëz olyan ízibe?
Ha férhëz mész, csókold, nyald uradot,
Mett arra lekötelezted magadot!
De ne felejts egésszen engëmët,
Ne hadd* éppen árván szëgény szűvemët;
Hébe-hóba csókolj mëg engëm ës,
Hisz a sokból jut ëgy-ëgy nekëm ës!



Hátra Kezdőlap Előre