Látom életëmët, nem igën gyönyörű, |
Az én két orcámon folydogal a könyű. |
Ha tudtad határát rövid szeretetnek, |
Métt nem hagyál békét én árva fejemnek. |
|
Mindën madarkának szabad ágra szállni, |
Csak nekëm nem szabad az utcán sétálni; |
Titkos szeretetnek nem këll cégért dugni; |
Mett vadnak irigyek s el fognak gátolni. |
|
Sír az út előttem, bánkodik az ösven, |
Még az ës azt mondja: ádjon mëg az Isten! |
Adjon mëg az Isten mindën jovaival, |
Min’ kerbeli rózsát drága illatokkal! |
|
Ahol én elmënyëk, még a fák ës sírnak, |
Gyászos ágairól levelek lehullnak; |
Ha tudtad határát rövid szeretetnek, |
Métt nem hagyál békét szabad életëmnek? |
|
|