Csá elé, hí elé, az én rózsám felé! |
Csá elé, hí elé, az én rózsám felé! |
|
Az ökör a fődet nem magának szántsa, |
Asszony a lányát nem magának tartsa. |
|
Szépën fëlneveli, más kézre ereszti*, |
Keservesën nëzi, hogy más üti-veri. |
|
Elmënt az én rózsám idegën országra, |
Azt izente vissza, hogy mënjek utánna. |
|
Nem mënyëk utánna idegën országra, |
Inkább mëggyászolom feteke ruhába, |
|
Délig fetekébe, délután fejérbe, |
Estefelé pedig lilaszín selyëmbe. |
|
Feteke városnak fejér tornya látszik, |
Az én édës rózsám más ölibe jádzik. |
|
Fëlmënék a hëgyre, lenézék a vőgybe, |
Ott van az én rózsám talpig fetekébe. |
|
Csak azétt* szeretëm falu végin lakni, |
Odajár a rózsám a lovát itatni. |
|
Nem lovát itassa, magát mutogassa, |
Piross két orcáját velem csókoltassa. |
|
Miétt az ördögétt tudlak úgy szeretni, |
Hogy gondolatomból ki sem tudlak vetni. |
|
Nem anyától lëttél, rózsafán termëttél, |
Piros pünköst napján hajnalba születtél. |
|
|