Virágos rét, füves halom, |
Ott kaszál az én galambom, |
|
Kaszáscsillag van az égën, |
|
Ő kaszálja, s én takarom, |
|
Feteke gyász alatt lakom, |
Mindën kedvem el van zárva. |
|
Kétrét hajlott az egekën; |
Egek, egek, szánjatok mëg, |
Bánatimtól mëntsetëk mëg. |
|
Ha az egek mëg nem szánnak, |
Könnyhullásim mëg sem állnak; |
|
Bódog isten, sok sírásim, |
Akiétt sokat szaggattam*, |
Jaj, én attól elmaradtam. |
|
Ha azt kérdik: azt ki rakta? |
Azt ëgy szëgény árva rakta, |
Kinek nincsen apja, anyja, |
Sem ëgy igaz tesvérbátyja. |
|
Arról tudják, hogy árva vagy, |
Hogy ëgy házba ëgyedül vagy, |
|
Úgy mëg vagyok én átkozva, |
|
Verjën mëg az én teremtőm, |
Mett nem vótál hív szeretőm, |
Nem vót nekëd teljes eszëd, |
|
Ó, még a fák ës könyveznek, |
Hogy véletlen szerettelek! |
Úgy mëgváltam szeretőmtől, |
Mind ág szép ződ levelitől. |
|
Mëgváltunk, rózsám, ëgymástól, |
Eltőt a nyár, jaj, be nagy kár! |
Be szép, aki párjával jár! |
|
Be szép, aki szépët szeret; |
Mett én ëgy szépët szerettem, |
De azt el sem felejthetëm! |
|
Színëm sem vót, úgy búsultam; |
Jaj, mindënből kiposztultam. |
|
Mindën lëánnak azt hagyom, |
Gyászvirágot ne gyomláljon; |
Mett ha gyászvirágot gyomlál, |
|
|