[Adjon Isten olyan törvént…]*

Adjon Isten olyan törvént,
Lëán kérje mëg a legént,
Hogy a legén várakozzék,
S a lëán csak figurázzék.
Nekëm anyám azt mondotta,
Ne vásódjam férhëz soha,
Várjak békével csëndësën,
Időre mindén mëglëszën.
Jámbor jó anyám szovának
Hittem, mind a szëntírásnak,
Addég s addég* várakozám,
Míg a szëbb időt elrúgám.
Anyám ës olyan próféta,
Szép hazugság mindën szova,
Mán túl mindënnap vénülök,
S a pártába itthon ülök.
Ci! be büdös ez a párta!
Veszëtt vóna bé pokolba,
Be elcserélném jó szűvvel
Ëgy viseltes főkötővel.
Azt mondják, a szüzesség kincs,
Hogy annál drágább sëmmi nincs;
Isten adta szüzessége!
Kinek lëszëk felesége?
Azon kérëm istenëmët,
Szánja mëg szëgén fejemët,
Rendëljën nekëm ëgy legént,
Ha nem ifjat, bár csak fél vént.
Hogyha én azt mëgérhetném,
Hogy magam férhëz tëhetném,
A párnámot fëlgyújtanám,
S hammát szélnek bocsátanám.
Adna Isten olyan törvént,
Lëán kérné mëg a legént,
Elindulnék s addig járnék,
Míg ëgy hánt-vetëttet kapnék.
Azt mondják, hogy fënn az égbe
Jézus lësz a szüzek férje;
Én a fődön mënnybe lënnék,
Ha ëgy legénhëz mëhetnék.
Kérëm, néne, szűvességgel,
Valakinek szërëzzën el!
Imádkozom életiétt,
S a lelke üdvességiétt.



Hátra Kezdőlap Előre