[Édës lelkëm, tám neheztelsz…]*

Édës lelkëm, tám neheztelsz,
Hogy rám kedvetlen tekéntesz!
Mondd mëg, kérlek, kedves alak,
Vajon mivel bántottalak?
Élëk-halok én érëtted,
Mind magad eszrevëhetted;
Hogy lehetne hát, édësëm,
Nekëm tégëd mëgsértenëm!
Ha már ëgyszër këgyes vótál
S emlékëzetbe fogadtál:
Ne fossz mëg hát örömemtől,
Langgal égő szerelemtől!
Mett nincs nagyobb gyönyörűség,
Nincs nagyobb fődi üdvesség,
Mind mikor a rókon* szűvek
Ëgymáshoz állandó hűvek.



Hátra Kezdőlap Előre