[Szerelmes édös istenünk!]*

Szerelmes édös istenünk!
Ugyan bizon mi lësz velünk?
Mind csak szántunk, mind csak vetünk,
Még sincs mëgévő kënyerünk.
A sok adó, a sok fizess
Miatt szuszék, járom üress;
Pedig úgy terëm itt a rozs,
Mind [Bécs]be a palaglafos.
Fődünk tiszta búza helyëtt
Az üdőn* ës konkolyt termëtt;
S ha vaj ëgy szál búza sarja
Mëgmaradt, azt bogár marja.
Tavaszt ës hëába várunk,
A tavaszba sincs áldásunk;
Nyugoti mëg északi szél
Leforrázza, ami kikél.
Ami régën ritkábban vót,
Szénánk mind elviszi az Ót;
Nincs víg arató, takaró,
Nem fényës a kasza, solló*.
Están bátyom panasszára
Azt kérdëzi a komája:
Koma! mi a palánéta?
Vajjon nem az-é az oka?



Hátra Kezdőlap Előre