[Ne mënj, rózsám, a tollóra*…]*

Ne mënj, rózsám, a tollóra*,
Gyënge vagy még a sollóra*,
Ha elvágod a kezedët,
Ki köti bé a sebëdët?
De ha elmész a tollóra*,
Ne mënj, rózsám, csak magadra;
Híjj, jó szűvel mëgyëk veled,
Estig aratok melletted.
Ketten kötünk ëgy kévébe,
Ëgymás mellé ülünk délbe,
Ketten nyugszunk az árnyékba,
Fëlvert kévék árnyékába.
Ha estig folyvást aratunk,
Ha hazafelé indulunk,
Karonfogva a hívësën
Hazaérünk szerelmesën.
Vasárnap a pap kihirdet,
S két hét múlva ësszeeskët;
Halálig ketten aratunk,
Ketten élünk, ketten halunk.



Hátra Kezdőlap Előre