Dombon belöl van ëgy szűk házacska, |
Abba sír a vénlëán magába, |
Hogy nem vitték férhëz a fassángba*, |
Hanem otthon hatták a pucokba. |
|
Fassáng után fassáng* jő és repül, |
Mégës a sor rëám mind nem kerül. |
Már mëguntam a kéretést várni, |
Magam fogok szërëncsét próbálni; |
|
De az eszëm fël nem tudja érni, |
Legelőbb ës kit këllessék kérni. |
|
Jó lënne, ha diákot kéretnék, |
Mett a nekëm mindënkor tetszenék; |
De a diák csak guzsalyaskodik*, |
A mënyecskék tőllem elszeretik. |
|
Vetëtt ágyam majt* a padlót éri, |
De azt kérni sënki nem ës méri; |
Nem ës adjuk, ha csak paraszt kéri, |
Odaadjuk, ha jó nemës – néki. |
|
Párta! párta! búra termëtt párta! |
Mét születtél erre a világra? |
Ha mëgfoglak, messzint elhajítlak, |
A gát alá kővel lenyomatlak. |
|
Elviseltem harminchárom pártát, |
Harminchárom szëdërjes rokolyát, |
Harminchárom sarumnak a talpát, |
Mégsem vëtem ëgy pénz-érő hasznát. |
|
Bár az Isten olyan csudát tënne, |
Hogy valaha legénesső lënne; |
Kifekünném az út közepire, |
Hogy vajëgy mán* rëám ës csëppenne! |
|
|