[Jaj de szépën harangoznak Torjába…]*

Jaj de szépën harangoznak Torjába,
Elhërvadt a legszëbb legén bújába;
Három galamb húzza azt a harangot,
Úgy temetik a nëgyedik galambot.
Liliommal festëtték a koporsót,
Olyan sárig*, olyan fényës azét vót,
Odamënt a szereteje szëgénnek,
S bánatjától a koporsó sëtét lëtt.
Rozsmarintot ültettek a sírjára,
Úgy zokogott fëlëtte a babája,
Végës-végig siratta a temetőt,
Adja vissza a hűségës szeretőt.
Szép gyócsingit nincsen, aki kimossa,
Csak a két síró szëmével áztassa;
Kondor haját déli szellő fúhassa,
Nincs már, aki lesimittsa vállára.
Újra búson harangoznak Torjába,
Most tëszik a legszëbb legént sírjába,
Addig s addig siratta a galambját,
Hogy most immán* őtöt sirassák magát.
Lányok, lányok, nagytorjai lëányok,
Babátokot soha el ne hagyjátok,
A legénszű galambjáétt mëgreped,
De lëánszű mëgkönnyebbül s elfelejt.



Hátra Kezdőlap Előre