Bút s bánatot törnek azon; |
Bár az enyimet törné mëg, |
Hogy bús szűvem ne ölné mëg. |
|
Túl az Óton van ëgy fűzfa, |
Homloka fejér, mind márván, |
Szëmődöke, mind szivárván. |
|
Azét fémlik olyan nagyon, |
Ha a nap ott járna s kelne, |
Még annál fényësebb lënne. |
|
Héj, de kevély, nem jő hëzzám, |
Ásd mëg síromot, jó anyám. |
|
|