Apám, apám, apám, lelkem édesapám! |
Anyámasszon bizon Barcsait szereti. – |
|
Hallod, asszon, hallod, mit mond e kis gyermek! –! |
Hallom, uram, hallom, lelkem jámbor társam! |
Részëg ez a gyermek, nem tudja, mit, beszél. – |
|
Ottan elindula aj!* ki Kolozsvárra, |
Fele útját mene, onnan visszatére, |
|
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon, feleségem! –! |
Nyitok, lelkem uram, lelkem jámbor társam! |
Hogy vessem nyakamba vont arany szoknyámot, |
Hogy kössem előmbe potyolat ruhámot, |
Hogy tegyem fejembe recefátyolomot, |
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámot. – |
|
Akkoron bérúgá palota ajtóját: |
Add elé, add elé a nagy láda kóccsát! –! |
A szomszédba jártam, kerten átalhágtam, |
Ottan elejtettem a nagy láda kóccsát, |
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalba. – |
|
Akkoron bérúgá nagy láda ódalát, |
Csak kihengeredék belőlle Barcsai. |
Aj! megfogá őtöt s egybe fejit vevé. |
|
Állj elé, állj elé asszon, feleségem! |
Három halál közzül melyiket választod: |
Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem, |
Vaj hét asztal-vendégnek vígon gyertyát tartasz? –! |
Három halál közzül én is azt választom, |
Hét asztal-vendégnek vígon gyertyát tartok. – |
|
Hallod, te szógáló, hozd bé a vég vásznot, |
Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek, |
Talpánál kezdjétek s tetejig égessétek. – |
|
Istenem, Istenem! én mit cselekedtem! |
Megöltem Barcsait s kedves feleségem. |
|
|