[Apám, apám, apám, lelkem édesapám!]*

Apám, apám, apám, lelkem édesapám!
Anyámasszon bizon Barcsait szereti. –
Hallod, asszon, hallod, mit mond e kis gyermek! –!
Hallom, uram, hallom, lelkem jámbor társam!
Részëg ez a gyermek, nem tudja, mit, beszél. –
Ottan elindula aj!* ki Kolozsvárra,
Fele útját mene, onnan visszatére,
Hazájához ére.
Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon, feleségem! –!
Nyitok, lelkem uram, lelkem jámbor társam!
Hogy vessem nyakamba vont arany szoknyámot,
Hogy kössem előmbe potyolat ruhámot,
Hogy tegyem fejembe recefátyolomot,
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámot. –
Akkoron bérúgá palota ajtóját:
Add elé, add elé a nagy láda kóccsát! –!
A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,
Ottan elejtettem a nagy láda kóccsát,
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalba. –
Akkoron bérúgá nagy láda ódalát,
Csak kihengeredék belőlle Barcsai.
Aj! megfogá őtöt s egybe fejit vevé.
Állj elé, állj elé asszon, feleségem!
Három halál közzül melyiket választod:
Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem,
Vaj hét asztal-vendégnek vígon gyertyát tartasz? –!
Három halál közzül én is azt választom,
Hét asztal-vendégnek vígon gyertyát tartok. –
Hallod, te szógáló, hozd bé a vég vásznot,
S a nagy kászu szurkot,
Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek,
Talpánál kezdjétek s tetejig égessétek. –
Istenem, Istenem! én mit cselekedtem!
Megöltem Barcsait s kedves feleségem.



Hátra Kezdőlap Előre