[Csudálkozom, drága kincsem, dolgodon…]*

Csudálkozom, drága kincsem, dolgodon,
Másnak adtad hűségedet, úgy hallom;
Így hát a mü szerelmünknek vége lett,
Vajjon konkolyt müközinkbe ki hintett?
Emlékezz rá, drága rózsám, mit szóltál,
Mikor egyszer velem vótál; mit mondtál,
Hogy hű léssz mind hótodig, azt ígérted,
Éntőllem is, hogy hű legyek, azt kérted.
Csapodár vót a te szűved s változó,
Szüntelenül mások után hajlandó;
Hű vótam én, s az is leszek mindvégig,
Míg egy csepp vér foly erembe, éltemig.
Már most kérlek, hogy gyűrűmöt add vissza.
Nállam is van egy kisruhád, vedd vissza;
Mondj le rólam örökösön, nem bánom,
Hűségemet én is másnak ajánlom.



Hátra Kezdőlap Előre