[Hazámnak ékes hegyeit…]*

Hazámnak ékes hegyeit,
Elhattam szép vidékeit;
Szívemen fekszik egy nagy bú,
S az egész éltem szomorú.
Milyen hideg itt a napfény,
A rózsa hervad, s csal remény;
Minden, mit hallok, rusnya szó,
Nem székely embernek való.
Hol vagy, hazám, te drága táj,
Utánnad szívem mindég fáj,
Ékes képedet ölelem,
S miattad vérzik kebelem.
Ott viradnak fel napjaim,
Ott nyugosznak hót őseim,
Ott anyanyelvem test és vér,
Ott fellelem, mit szívem kér.



Hátra Kezdőlap Előre