Szívemen fekszik egy nagy bú, |
S az egész éltem szomorú. |
|
Milyen hideg itt a napfény, |
A rózsa hervad, s csal remény; |
Minden, mit hallok, rusnya szó, |
Nem székely embernek való. |
|
Hol vagy, hazám, te drága táj, |
Utánnad szívem mindég fáj, |
S miattad vérzik kebelem. |
|
Ott viradnak fel napjaim, |
Ott nyugosznak hót őseim, |
Ott anyanyelvem test és vér, |
Ott fellelem, mit szívem kér. |
|
|