Feljött a nap szép-rogyogva*, |
Feljött a nap, búba kapott, |
Le is nyugudt, abba hagyott. |
|
Kedvemre, mind hal a vízbe. |
|
Csak a bánat s keserűség; |
Még a testvér is ellenség. |
|
Mikor testvér sincsen jómra; |
Én istenem, mind megvertél |
Ingem jobban mindeneknél. |
|
Arról tudják, hogy árva vagy, |
Hogy egy házba idegen vagy, |
Egyedül vagy, mind gelice, |
Mind akinek nincs senkije. |
|
S az egeken kétrét hajlott. |
|
Szerencséje nincsen soha. |
|
Ha ma rajtam, hónap máson; |
Sír a szemem, hull a könyvem, |
|
Nap olyan nem jő az égre, |
Könyvem ne hulljon a fődre, |
|
|