[Ződ erdőbe, sík mezőbe…]*

Ződ erdőbe, sík mezőbe
Sétál ëgy madár,
Sárga lába, kék a szárnya,
Ó, be gyöngyön jár.
Hivu ingëm útitársnak,
El ës mënyëk már,
Nincs Erdélybe olyan lëány,
Ki mëgtartson már.
Átalúsztam én a Marost
S mëg nem merültem,
Vickándoztam benn a vízbe
S partra kiültem.
De nem én vagyok az első,
Kit vízre vittél,
Se nem én vagyok utósó,
Kivel így tëttél.
Henem én vagyok az, aki
Hótig mindën jót
Kívánok nekëd a rosszér,
Bár szűved rossz vót.



Hátra Kezdőlap Előre