Házasságom mindég bánom, amíg élek, |
A sok kölyköt el nem győzöm, attól félek; |
|
Legénységem be szerettem, már azt mondhatom, |
Ámde hogy azt elvesztettem, holtig siratom, |
|
Hogy kényesen magas kontyát feltehette, |
S immár magát nagy gangosan* rám köthette, |
| Férrerúg és toppot* mond, |
| Nekem mondja, hogy bolond, |
|
Gazdagsága, nagy jósága és szépsége |
Addig vala, míg elvettem, de már vége, |
|
Az asszony egy szükséges rossz, de a férje |
Őkemétől a korbácsot ne kímélje, |
|
|