[Házasságom mindég bánom, amíg élek…] *

Házasságom mindég bánom, amíg élek,
A sok kölyköt el nem győzöm, attól félek;
 Máris teli* a puckó,
 Úgy megbódult a fickó
 Bánatjában.
Legénységem be szerettem, már azt mondhatom,
Ámde hogy azt elvesztettem, holtig siratom,
 Mert feleség parancsol,
 Nem fogadom, s korbácsol
 A szájával.
Hogy kényesen magas kontyát feltehette,
S immár magát nagy gangosan* rám köthette,
 Férrerúg és toppot* mond,
 Nekem mondja, hogy bolond,
 Jaj istenem!
Gazdagsága, nagy jósága és szépsége
Addig vala, míg elvettem, de már vége,
 Csak enyim lett a verem,
 Hova teszem tenyerem,
 Mit csináljak?
Az asszony egy szükséges rossz, de a férje
Őkemétől a korbácsot ne kímélje,
 Veregesse meg kétszer,
 Ütögesse meg hétszer
 Minden héten.



Hátra Kezdőlap Előre