[A minap, hogy hazamentem, ott vala, látom…] *

A minap, hogy hazamentem, ott vala, látom,
Egynehány ló megnyergelve, egy, kettő, három.
Kérdém: Édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek itt e lovak, meg nem foghatom. –
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt lovakat?
Fejős tehenek azok*, [az] anyám küldte azokat. –
Fejős tehenek*! felkantározva!
Ó ég! szegény megcsalatott férj vagyok,
Mások is, mint én!
Amint a házba bétekinték, ott vala, látom,
Egynehány sarkantyús csizma, egy, kettő, három,
Kérdém: Édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek itt e csizmák, meg nem foghatom. –
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt csizmákat?
Tejesfazakak azok, az anyám küldte azokat. –
Tejesfazakak! felsarkantyúzva!
Ó ég! szegény megcsalatott férj vagyok,
Mások is, mint én!
Amint a fogasra tekinték, ott vala, látom,
Egynehány kard felakasztva, egy, kettő, három.
Kérdém: Édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek itt e kardok, meg nem foghatom. –
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt kardokat?
Pecsenyesütők azok, az anyám küldte azokat. –
Pecsenyesütők! portupéval!
Ó ég! szegény megcsalatott férj vagyok,
Mások is, mint én!
Amint az ágyba tekinték, ott vala, látom,
Egynehány huszárkatona, egy, kettő, három.
Kérdém: Édes feleségem! – Mi baj, angyalom? –
Mit keresnek e katonák, meg nem foghatom. –
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt katonát?
Szolgálólányok azok, az anyám küldte azokat. –
Szolgálólányok! pödrött bajusszal!
Ó ég! szegény megcsalatott férj vagyok,
Mások is, mint én!
Mindezeket látva, elékapám baltám,
Fejem felett megforgatva, egy, kettő, három.
Kérdé az én feleségem: Mi baj, angyalom?
Mit tesznek e forgatások, meg nem foghatom. –
No lássa az ember az oktondit, ki lát itt forgatást?
Cirógatások ezek, a szerelem szüli ezeket. –
Ó ég! szegény rászedett nő vagyok,
Mások is, mint én.



Hátra Kezdőlap Előre