Aj, be boldog az az édesanya, |
Kinek nincsen húszesztendős fia; |
A mi urunk maga is húsz éves, |
Hát a magyar hogyne volna kedves. |
|
Kék átilla szorítja testemet, |
Sárog sinór búsítja szívemet, |
Sárog sinór, fekete közepe, |
Így van szőve a magyar élete. |
|
Dullóvá csak most leve Szász Peti, |
Jaj, de hamar a rekutát szedi, |
Engemet is huszárnak írának, |
Alájam majd pej paripát adnak. |
|
A gőzösnek hat erős kereke, |
Bárcsak hamar ízre-porrá menne, |
Hogy ne vinne az engemet oda, |
Messze földre, idegen országba. |
|
Aj istenem, hogy kell ahoz szokni, |
Hogy kell azt a német lányt szeretni! |
Ha ölelem, fájnak a karjaim, |
Ha csókolom, csordulnak könnyeim. |
|
|