Tizönkét kőmíjes* ësszetanakodék, |
Magoss Déva várát hogy fölépittenék, |
Hogy fölépittenék fél véka, ezüstér, |
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér. |
Déva várossához meg is megjelöntek, |
Magoss Déva várhoz hëzza is kezdöttek, |
Amit raktak délig, leomlott estére, |
Amit raktak estig, leomlott röggelre. |
|
Megint tanakodott tizönkét kőmíjes*, |
Falat megállítni hogy lösz lehetséges, |
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek, |
Egymás között szoross ëgyességöt töttek: |
Kinek felesége legelőbb jő ide |
Szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe, |
Keverjük a mészbe gyönge teste hammát, |
Aval állittsuk meg magoss Déva várát. |
|
Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom |
Én uramhoz mönni lönne akaratom! |
– Kőmíes Kelemön felesége mondja – |
Fogd bé a lovakot, fogd bé a hintóba, |
Fogd bé a lovakot, állj is gyorsan elé, |
Hadd mönjünk, hadd mönjünk Déva vára felé. – |
|
Mikó fele útját elutazták vóna, |
Erőss üdő* vala, záporesső hulla. |
Asszonyom, csillagom, forduljunk mü vissza, |
Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba, |
Az éjjel álmomba olyan álmot láttam, |
Kőmíes Kelemön udvarába jártam, |
Hát az ő udvara gyásszal van béhúzva, |
Annak közepibe mély kút vala rakva, |
S az ő kicsi fia oda beléhala |
Az éjjeli álom nem telik ma jóra. |
|
Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza! – |
Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza, |
A lovak sem tëéd, a hintó sem tëéd, |
Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb. – |
|
Mönnek, möndögelnek Déva vára felé, |
Kőmíes Kelemön őköt eszrevövé, |
Megijede szörnyen, imádkozik vala: |
Én uram istenëm, vidd el valahova! |
Mind a négy pej lovam törje ki a lábát, |
Vessen a hintómnak négy kereke szakát, |
Csapjon le az útra tüzes istennyila, |
Horkolva térjenek a lovaim vissza. – |
Mönnek, möndögelnek Déva vára felé, |
Sem lovat, sem, hintót sömmi baj nem lölé. |
|
Jó napot, jó napot, tizönkét kőmíjes*! |
Neköd is jó napot, Kelemön kőmíjes! – |
Köszöne az asszony, az ura válaszolt: |
Édös feleségöm, neköd is jó napot! |
Hát ide mé jöttél a veszedelmedre, |
Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe. |
Tizönkét kőmíjes* azt a törvént tötte: |
Kinek felesége hamarább jő ide |
Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe, |
Annak gyönge hammát keverjük a mészbe, |
Aval állittsuk meg magoss Déva várát, |
Csak így nyerhessük el annak drága árát. – |
|
Kelemönné asszony, hogy átalértötte, |
Bánatos szűvének így lött felelete: |
Várjatok, várjatok, tizönkét gyilkosok, |
Amíg búcsút vöszök; csak addig várjatok, |
Hogy búcsút vöhessek asszonbarátimtól, |
Asszonbarátimtól s szép kicsi fiamtól: |
Mett a halottnak is hármat harangoznak, |
Én árva fejemnek egyet sem* kondítnak. – |
Kelemönné asszon aval hazamöne |
Egysző mindönkorra, hogy végbúcsút vönne, |
Hogy végbúcsút vönne asszonbarátitól, |
Asszonbarátitól s szép kicsi fiától. |
Aval visszamöne Kőmjes Kelemönné, |
Sírva haladt magoss Déva vára felé, |
Megfogák szép gyöngén, bétövék a tűzbe, |
Az ő gyönge hammát keverék a mészbe, |
Aval állitták meg magoss Déva várát, |
Csak így nyerheték meg annak drága árát. |
|
Kőmíes Kelemön mikó hazamöne, |
Az ő kicsi fia jöve vélle szömbe*. |
Isten hozott haza, kedves édösapám! |
Hó maradt, hó maradt az én édösanyám? – |
Az ő édösapja neki így felele: |
Hadd el, fiam, hadd* el, hazajő estére. – |
|
Istenëm, istenëm, este is eljöve, |
Mégis édösanyám még haza nem jöve. |
Apám, édösapám! mondja meg igazán, |
Hogy hó van, hogy hó van az én édösanyám! – |
Hadd el, fiam, hadd* el, hazajő röggelre. – |
Az ő édösapja neki így felele. |
|
Istenëm, istenëm, röggel is eljöve, |
Mégis édösanyám még haza nem jöve. |
Apám, édösapám! mondja meg igazán |
Hogy hó van, hogy hó van az én édösanyám? – |
Mönj el, fiam, mönj el magoss Déva várra, |
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva. – |
|
Elindula sírva az ő kicsi fia, |
Elindula sírva magoss Déva várra, |
Háromszor kiátá magoss Déva várán: |
Anyám, édösanyám! szólj bár ëgyet hëzzám! – |
Nem szólhatok, fiam! mett a kőfal szoritt, |
Erőss kövek közi* vagyok bérakva itt. – |
|
Szűve meghasada, s a főd is alatta |
S az ő kicsi fia oda beléhulla. |
|
|