Budai Ilona ablakba könyökle |
Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. |
Csak eszibe juta kéncsös küs ládája |
S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja, |
Hajadon küs lányát jobb kezin vezette, |
Futkosó küs fiát bal kezire vötte. |
|
Mönyön, mönyön, mönyön* sűrű fenyves erdőn, |
Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Hát minha hallaná lovak dobogását |
S csakhamar letöszi hajadon küs lányát. |
|
Hajadon küs lánya ilyenképpen síra: |
Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
Essék meg a szűved, ne hagyj itt ingömöt! – |
Bizon itt hagylak én, leányom, tégödöt: |
Mett lëán helyibe lëánt ad az Isten |
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
Mönyön, tovább mönyön* sűrű fenyves erdőn, |
A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Hát mintha hallaná lovak dobogását, |
S csakhamar letöszi futkosó küs fiát. |
Futkosó küs fia ilyenképpen síra: |
Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
Essék meg a szűved, ne hagyj itt ingömöt! – |
Bizon itt hagylak én, édös fiam, tégöd: |
Mett fiú helyibe fiút ad az Isten |
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
Mönyön, tovább mönyön* sűrű fenyves erdőn, |
Az elhagyott úton, sütét röngetegön |
Míg eljuta végre ëgy szép tágas rétre, |
Hát egy bivaltehen azon jődögel le, |
Az idei bornyát szarva között hozta, |
A tavalyi bornyát maga után rítta. |
Ezt hogy megpillantá Budai Ilona |
A fődre borula, keservesön síra, |
Keservesön síra, kárhoztatá magát: |
Az oktalan álat nem hagyja el bornyát. |
Istenëm, istenëm, én édös istenëm |
Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermëkëm. – |
Aval visszafordult a nagy fenyves erdőn |
Az elhagyott úton, sütét röngetegön; |
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, |
S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát. |
Bizon nem mönyök én, mett nem vótál anya, |
Ha a löttél vóna, itt nem hattál vóna. – |
|
Mönyön, tovább mönyön* a nagy fenyves erdőn, |
A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját |
S híni kezdé szépön hajadon küs lányát. |
Bizon nem mönyök én, mett nem vótál anya, |
Ha a löttél vóna, itt nem hattál vóna. – |
|
Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra: |
Immán olyan vagyok, mind út mellett a fa; |
Aki ott elmönyön, ágaimot rontsa, |
Ágaimot rontsa s a sárba tapossa. |
|
|