Háromszékiek

Szót a táncnak, fiaim!
Hozd el, Isten, szombat estét,
A vasárnapot ës esmét;
E két napon gyöngy életëm,
A rózsámmal vígon élëm.
Rupa, hallom, a szomszédba
Mán fú a kalánétába,
Minya fia rá kontorál,
S a legénség vígon ugrál.
Párt választva legén-lëán,
Rendbe indul a valahány,
Felkel a kedv a nótára,
Szót kap a tánc minden szájba.
Egyik mondja jó kedvibe,
Amin ballag a középbe:
 Tizenhárom récetojás;
 Enyim vagy te, küs rokolyás.
A második mëg azt mondja,
S forgat, hogy poroz a szoknya:
 Bódogasszony, aranlapi,
 Hëzzád menyek, rózsám, lakni;
 Ha oda nem menyek lakni,
 Száradjon meg az a lapi*.
S elig* a szót hogy bévégzi,
A harmadik megént kezdi:
 Háromszéken, Gelencén
 Nekem es van egy récém.
Beléhevültek a táncba,
Már nem figyelnek egymásra,
Szót adnak egyre a táncnak,
Húzd rá, cigány! így kiátnak:
 Fényës csizma, pantaló,
 Beléugrék egy nagy ló.
 Kákatermő sáros patak,
 Hidd meg, rózsám, hagy elhagylak!
 Tágasságot nekünk es,
 Ha kicsikék vagyunk es!
 Adj ëgy kicsi tágasságot,
 Hogy csináljak bolondságot!
 Ucu lábam, ne hibázz,
 Ha nem deckás es a ház!
 Kicsi nekëm ez a ház,
 Majt kirúgom a padlást.
 Férre tőllem, búbánat,
 Búzát vágok, nem nádat.
 Nekem asszony olyan këll,
 Ha beteg es, keljën fël.
 Én istenem, ne hagyj el,
 Mett én sem maradok el.
 Ördög vigye a vendéget,
 Másnak vëttem feleséget.
 Ha elmenyek az erdőre,
 Más fekszik a lepedőre.
 Verjen meg az én teremtőm,
 Nem valál igaz szeretőm.
 Kiszáradt a füge fástól,
 Megvállunk, rózsám, egymástól.
 Kapud előtt mély árok,
 Többet hëzzád nem járok.
 Jár’ ki, lábam, jár’ ki most,
 Nem poroncsol* senki most;
 Az én lábam úgy kijárja,
 Mind a Fodor kabolája.
 Húz’ ki, cigán, ne csak félig,
 Ne csípd, harapd el a végit.
S ha a cigán szusszal bírná,
A legénség most es rakná.
Kidőt a kalánétás es,
Nyakángat a kontorás es.

–––––––              
Én istenem, adj estét,
Hogy viradjon meg esmét;
Mett ha meg nem viradna,
Szűvem kettéhasadna.

–––––––              
Rúgd ki, lábam, rúgd ki most,
Édes borom, segélj most!

–––––––              
Aló lábam, kanyarodj,
Hargasinam, le ne rogyj.

–––––––              
Édes vót az anyám teje,
Keserű a prófont bele.

–––––––              
Csukros szëgfű, havadi*,
Szeret ingem valaki;
De ne kérdje akarki,
Titkos az a valaki.

–––––––              
A sorkantyúm taréja
Szegfűből van kirakva,
Ha szeretőm meglássa,
Rózsával fut utánna.

–––––––              
Ha csak így van, ha csak így,
A leánnak kicsit higgy.

–––––––              
Iccu kicsi, lóg a csicsi*,
Nekünk es kell egy-egy kicsi.

–––––––              
Nosza rajta, legényëk,
Én es nektëk segittëk.

–––––––              
Édes kicsi kerekem,
Fordulj egyet előttem.

–––––––              
Rezes villa, rezes kés;
Jösszte kéncsem, táncolj tés.

–––––––              
Ne haragudj, ne! ne! ne!
Me pogácsa, me! me! me!

–––––––              
Egyedül hagyott a világ,
Egyedül búsulok immág*.

–––––––              
Teremtette küs barnája,
Be sok csókot hinték rája,
Kit káromra, kit hasznomra,
Kit más ember buszujára*.

–––––––              
Ne nézz, rózsám, a szëmëmbe,
Meghalok szégyëlletëmbe.

–––––––              
Ez az enyim, ezt nem hagyom,
Aki kéri, megalkuszom.

–––––––              
Mon’ meg nekem, fürge Ferenc,
Ëgyszörre hány lëánt szeretsz?
Hogy megmondjam, nem tehetëm,
Nem szólhatok, bérekedtem.

–––––––              
Malomfalva, Szentlélek,
Bőjtös cibrével élek.

–––––––              
Csókoljsza meg, te Kati,
Az Isten megfizeti.

–––––––              
Elöl kurtul a rokolya,
Hátul a fődet karcolja.

–––––––              
Ësszevágom magamot,
S kidobom az ablakon.

–––––––              
Bort iszom én, nem vizet,
Feren’ császár megfizet.

–––––––              
Háj-háj, rigó, a kettëmből!
Ne pusztíts ki mindënëmből.

–––––––              
Más legén vót szeretőmnél.
Fáj a szűvem könyökömnél.

–––––––              
Adj ë’ csókot hódvilágon,
Úgysem adsz a másvilágon.

–––––––              
Ángyomasszon szép asszon,
Tëdd a szëgre, hadd* asszon.

–––––––              
Vótam lëán, vagyok es,
Adtam csókot, adok es;
Ëgyszër kértek, ketszër adtam,
Be akarom, hogy megcsaltam.

–––––––              
Se nem kicsi, se nem nagy,
Éppen hëzzám való vagy;
Igyenës vagy, mind a nád,
Hëzzám szabott vót apád.

–––––––              
Üssünk kőcsönös cserét,
Ha találnám az erét;
Találom es, met másként,
Tudom, hogy látok nagy ként.

–––––––              
Fejér galamb, gellice,
Enyim ez a kicsike.

–––––––              
Sárgarigó, köménmag,
Jaj be kevély legén vagy.
Vékon cérna, kendërmag,
Jaj be kevély leán vagy.

–––––––              
Kicsi leán bújába
Belébútt a burjánba.

–––––––              
Hosszú hajad farod éri,
S az én szemem azt késéri.

–––––––              
Gyönyörű kicsi virágom,
Ne irigyeld bódogságom,
Mett bódog csak addég* vagyok,
Ameddég hezzád járhatok.

–––––––              
Fogdsza meg, forgasd meg,
Téringesd meg, lógasd meg.

–––––––              
Nem számittok ëgyebet,
Csak egy darab kinyeret.

–––––––              
Nem aludtam, csak ëgy szikrát,
Eljádzottam az éccakát.

–––––––              
Kutya fikkom a ráncát,
Nem szeretëm a táncát.

–––––––              
Hopp édësëm, gyócsingësëm,
Hetfűn este melléd esëm.

–––––––              
Idenëzz te katonára,
Ne a nainnyád* kontyára.

–––––––              
Aki huszárt nem szeret,
Mënnyországba nem mehet,
Oda es csak a menyen bé,
Akit a huszár ereszt bé.

–––––––              
Ide vele, ha szeretsz,
Ha nem szeretsz, elmehetsz.

–––––––              
Felsütött a hódvilág,
Jere hëzzám, gyöngyvirág.

–––––––              
Ha megharagíttotok,
Ma kirúgom a padlást.

–––––––              
Fejér fűzfa, rakottya,
Megszületett a fattya,
Majd nyakába akassza,
S a mezőre hordozza.

–––––––              
Fáj a szűvem, nem tagadom,
S akiét fáj, nem láthatom.



Hátra Kezdőlap Előre