Hajtsad, hajtsad mindaddig, |
|
Nem kell neköm ez a világ, |
Csak légy enyim, te szép virág! |
|
Sárga csidma*, vörös nadrág, |
Csak úgy szép, ha nemigön tág. |
|
Nem piross, de nem halován. |
|
Te légy, rózsám, uruslója. |
|
Tíz lëánt is ingyön bírtam, |
Ëggyé’ szabadságom adtam. |
|
Haj, be nagy a Mihók feje! |
|
Úgy meg vagyok keserödve, |
Mind a jó gúzs tekerödve. |
|
Nem kell neköm sönki búja, |
Bár még az enyim se vóna. |
|
Erre fordítsd az arcádot, |
Hadd csókoljam meg a szádot. |
|
Ne beszéljek, rózsám, veled, |
Csak lássalak, az is könnyebb. |
|
Cuki bocskor, ne suttogj, |
Mos van kedvem, majt* nem lösz, |
|
Jaj be furcsa teremtés. Hip! |
Inkább tőkét bütülnék*. Hip! |
Vót szeretőm, Zsuzsika. Hip! |
Csak ëgysző láttam csudát, |
Vénasszon bornyúfogát. Hip! |
|
Az én szűvem jaj, hogy dobog! |
Hogy ilyen szép lëánt fogok. |
|
Kérlek, rózsám! igön szépön, |
Ne felejts el bár a hétön. |
|
Ne nözd, hogy én vén vagyok, |
|
S most őrölni többen járnak. |
|
Fönn az ernyő, nincsen kas, |
|
Mind aszmondják, nagy hiba, |
|
Kettőt-hármat büllentenék. |
|
Szëgén legén, mire jutsz, |
|
Nincs az asztalba kinyér. |
|
Mennyi asszon, mennyi lëán, |
Mennyi vagyon maradt rëám. |
|
Icu neki, ne hadd* magad, |
Míg az ördög el nem ragad. |
|
Ucu kicsi, lóg a csicsi*, |
Ha nem vóna, nem is lógna. |
|
Szöbb a barna, mind a szőke. |
|
Ülj le mellém ëgy kicsiddég, |
Szűvem bár addég* nyugudjék. |
|
Úgy szeretlek, majt* megöszlek, |
Megbücsüllek, ha elvöszlek. |
|
Friss mönyecske Kuruc Özzsi, |
Embör lögyön, ki megőrzi. |
|
Miét dünnyög az én játom? |
|
Sok a dolog, mind szorgos, |
Sok a gyermök, mind rongyos, |
Mind aszmondja: kinyér kell, |
|
Aszmondtad, hogy nincs szeretőd, |
Pedig én is tudok kettőt. |
|
Ha ez elhagy, kapok mást. |
|
Hű vagy-ë még, vaj elhagytál, |
Mon’ meg neköm, szép virágszál! |
|
Állj, feleség, a hüt mellé, |
|
Járjad, fickó! járjad frissen, |
Aló frissen, mind a pislen. |
|
Hadd mönjön, hadd! el ne hadd*, |
|
A tá’sad is jobban forog, |
Ha az inad nem hutyorog*. |
|
Rúg’ ki! ne hadd* magadot, |
Forgasd, forgasd párodot. |
|
Táncol a pap, jégesső lësz, |
S a szép búzám mind odavesz. |
|
Tám azt hiszöd, szép virág! |
|
Mély a tenger, azt jól tudom, |
De mélyebb az én bánatom. |
|
Vizet iszom mos még ëgysző, |
Ha bor nem lösz, úgy még ketsző. |
|
Vaj elnyeröm, vaj elvesztöm, |
De ezt most el nem eresztöm*. |
|
No kis legény, ippaszkodj*! |
|
Egy legén csak hëzzanyút, |
|
Ne okoskodj, ne halogass. |
Mán biz én nem válogatok, |
Tá’sat vöszök, mihent* kapok. |
|
Fordulj, Kató, velem szömbe*, |
|
Ne sírj olyan keservesön, |
|
Se nem szőke, se nem barna. |
Nincs hat ökröm, csak kettő, |
|
Nem tűrök több buszuságot*, |
|
Ha nem hiszöd, hogy szeretlek, |
Késő immán*, édös bátyám! |
|
Ketten fonnak ëgy guzsalyról*, |
Elmaradt vót még tavalyról. |
|
Van itt kihöz fogontozzam*, |
Máshoz nem is ragaszkodom. |
|
Talám bizony elvesztötted! |
|
Mához ëgy hét meg is kéröm. |
|
Mennyi lëán, mind szeretöm, |
|
Szökjünk, mind a kecskebéka. |
|
Hogy nála bort nem iszik most, |
|
Ha csak szénből szeretnél, |
|
Éfjak vagyunk s nem tehetjük, |
Hogy a lëánt ne szeressük. |
|
|