Uram, bizodalm löttél münekünk nemzetekből nemzetekbe, mielőtt hegyek lennének avagy alkottatnék föld és világ: öröktől fogván örökiglen te vagy Isten. Ne fordéhh el* embert alázatusságba, és mondottál: Fordoljatok meg, embernek fiai! Mert ezer esztendők te személyednek előttö*, miként a tegnapi nap, ki elmúlt, és őrizet éjjel. Mert semmiért vallatik, ő esztendei lésznek, holval* miként fű elmenjen, holval virágozjék és elmenjen, estve lehull, megkeményedjék és megasszon. Mert megfogyatkoztunk te haragodban, és te hirtelenkedetedben megháboroltonk*. Vetted mü hamisságinkat te személyed előtt, mü világonkat te személyednek világosságában. Mert mü menden* napink megfogyatkoztanak, és te haragodban megfogyatkoztonk. Mü esztendeink, miként föveny*, megemlékeztetnek, mü esztendeinknek napi őbennek hetven esztendők, ha kedig* hatalmakban, nyolcvan esztendők, és ő továbbiok munka és sérelm*. Ekképpen megjelentsed te jogodat* és bölcsességben tanolt szüveket, míglen elfordolsz, Uram. És onszolatus légy* te szolgáidon, holval betöltönk te irgalmasságoddal és vigadonk és örvendeztek vagyonk mend mü napinkban. Öröltönk a napokban, mely esztendőkben aláztál münket, kikben láttonk gonoszokat. Tekénts te szolgáidra és te müvelkedetidre*, és viseljed ő fiait. És legyen mü Uronk Istennek fényessége mürajtonk, és mü kezeinknek müvelkedetét viseljed mürajtonk, és mü kezeinknek munkáját viseljed.